Manapság teljesen természetes, ha egy magyar színész nemzetközi produkcióban játszik, néhány évtizeddel ezelőtt azonban hatalmas szenzációnak számított, hogy Bujtor István, mindannyiunk kedvenc Ötvös Csöpije kapta meg a Sándor Mátyás című sorozat főszerepét. Hatalmas sikert aratott a nézők körében a Jules Verne-adaptáció. máig nem értem, miért nem tudta kihasználni az ezzel járó lehetőségeket a magyar Piedone, de nézzük optimistán a dolgokat, ha akkor külföldre szerződik, soha nem születnek meg az Ötvös Csöpi filmek, és a gyerekkorunk sivárabb lett volna. Tévésorozatok jönnek, mennek, kevés az olyan, amelyet megőriz a csalóka emlékezet, ezt a nem mostanában készült alkotást, azonban szerintem nem csak nekem nem sikerült kivernem a fejemből. Rengetegszer láttam az évek során, de máig nem tudtam megunni, annyira jól összerakták, van benne kaland, szerelem, dráma, humor és mindenekfelett az a jellegzetes magyar íz, ami miatt nekünk különösen kedves ez a Verne-adaptáció. A történelmi hűséget ne nézzük, lényegtelen, hiszen van nekünk egy erős és bátor grófunk, aki bosszút áll a gazembereken, elpusztíthatatlan tűz ég benne, Bujtor István pedig (többek között) arra született, hogy eljátssza nekünk Sándor Mátyást, nélküle fabatákát sem ért volna ez a remek kis sorozat, amelyen nem fognak az évek, megunhatatlan, ezredjére is izgalmas és érdekes tud maradni. Kötelező darab!

Sándor Mátyás gróf (Bujtor István) úgy látja, elérkezett az idő a magyar szabadság kivívására a Bach-rendszer bukása után. Azonban az osztrákok felfigyelnek rá, és úgy tervezik, hogy egy merénylettel hiúsítják meg nagyratörő terveit, azonban a bomba nem őt öli meg, hanem szeretett feleségét. Egy árulásnak köszönhetően barátaival együtt halálra ítélik, úgy tudja, hogy a lánya is meghalt, ő azonban megmenekül, és 15 év elteltével készen áll a bosszúra...

Jules Verné-ről mindannyian tudjuk, hogy igazi látnok volt, olyan dolgokat írt bele a könyveibe, amelyek sokszor csak halála után sok évtizeddel valósultak meg, de azért azt nem gondoltuk volna, hogy nagyon sok évvel Lucas előtt felfedezte az Erőt, ugye? Akkor gondoljuk bele, hogy Sándor Mátyás hogyan kényszerítette rá az akaratát másokra, hát nem úgy, mint a jedik? Jellemző, hogy a nagyon sokadik újrázás alkalmából ötlött fel bennem ez a párhuzam, még ennyi év után is találtam ebben a remekül kivitelezett sorozatban egy olyan új vonást, amit addig még nem fedeztem fel benne. Amíg ifjabb éveimben a kaland miatt néztem rongyosra elsősorban, mostanában már az érzelmek, és az emberi lélek kifinomult és meghökkentően elmélyült bemutatása miatt varázsolt el a történet. Az alkotók viszonylag könnyű helyzetben voltak, hiszen a történet és a karakterek nagyon jól meg voltak írva, azonban a tévéadaptáció nem kis kihívásokat tartogatott a számukra, amelyeket azonban bravúrosan meg tudtak oldani, melynek eredményeként még ma is ugyanúgy magával tudja ragadni a nézőjét ez a remek sorozat, mint gyerekkorában.

A karizmatikus magyar grófot természetesen egy fajsúlyos magyar színész tudta a legjobban eljátszani, Bujtornak nem nagyon kellett győzködnie az illetékeseket, csak rá kellett nézniük, és tudták, hogy ő Sándor Mátyás, rajta kívül csak epizódszerepet kaptak a magyarok, de persze ne felejtsük el, hogy az operatőr is magyar volt, Kende Jánosnak köszönhetjük az emlékezetes képeket. A történet csak úgy tudott működni, ha a gróf méltó ellenfelet kap, akit Verne meg is írt nekünk Sárkány személyében, aki tökéletesen ellensúlyozni tudta velejéig gonosz, ugyankkor zseniális karakterével a lánglelkű, makulátlan erkölcsű Sándor Mátyást. Guiseppe Pambieri (Szersén Gyula kiváló szinkronjával) remekül el is játszotta a gaz intrikust, ahogyan Claude Giraud is a saját lelkiismerete által elemésztett Torontál Simont (Bárány Frigyes magyar hangjával).

A 6 részből álló sorozat még ennyi év után sem tűnik unalmasnak, habár a technikai avulás már látszik rajta (a tengeralattjárós részeken pl. nagyon látszik, hogy csak kis maketteket úsztattak megy egy kis vízben, és Antekirta technikai csodái sem tűnnek kiemelkedőnek az okostelefonok korában), és a végén egy picikét túltolták a cukormázat, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a remek alkotásnak, ha valakinek esetleg kimaradt volna az életéből, nagyon sürgősen pótolja. Mi a titok? Egyrészt az irodalmi értékű alapanyag, másrészt a jó szereposztás és rendezés, az érzelmek és a kalandok megfelelő aránya, ezért nem tud megfakulni ez a történet, ha egyszer lesznek gyerekeim, tuti biztosan ezt fogom nézetni velük, nem valami CGI-rémséget.

Nem tudom elégszer elmondani, mekkora mázlista vagyok, hogy én még nagyon jó minőségű tévésorozatok és filmek bűvkörében nőhettem fel, amelyekben nem a látványon volt a hangsúly, hanem a forgatókönyvön és a színészeken. Egyrészt nagyon szép emlékeket őrzök róluk (és természetesen boldogan nézem őket újra arra való hivatkozással, hogy még nem írtam róluk a blogon), másrészt pedig kényes lettem a minőségre. Vagyis egyátalán nem mindegy, hogy a fogékony korban lévő leendő filmmániákusoknak mit engedünk a szeme elé, a Sándor Mátyás azonban mindenképpen jó választás, habár sokkal lassabb tempójú alkotás, mint a manapság divatos sorozatok, de érzelmileg sokkal többet tud adni és az élmény is maradandó. Vagyis fogjuk a gyerekre, és nézzük újra a sorozatot, nem fogjuk megbánni!

9/10

A Sándor Mátyás teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.