Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt írom, hogy nézői 80%-a Tom Hardy miatt tett / tesz próbát a Tabuval. Ugyanis akármennyire is megszokott már a színészek átjárása tévé és mozi között, különlegesnek számít, ha egy ekkora formátumú, karrierje csúcsán lévő sztár bevállal egy sorozatot. Ráadásul egy olyan sorozatot, ami valljuk meg, nem feltétlenül tűnt a televíziózás ázsióját tovább emelő presztízsszériák egyikének. A Tabu pilotja pedig szemernyit sem változtatott ezen a véleményemen: a főhős alakító színész az egyetlen magával ragadó eleme ennek a felszínes produkciónak.

1814., Nagy-Britannia. A halottnak hitt James Delaney (Hardy) a semmiből tűnik fel apja temetésén. A fiú Afrikában töltött 12 évéről elképesztő pletykákat hallani, sokan pedig azt sejtik, apja őrültsége már őt is utolérte. Azonban nem tudják figyelmen kívül hagyni: ő az örököse ugyanis egy stratégiai fontosságú öbölnek Amerikában, amelyre a Kelet-Indiai Társaság, illetve húga és sógora is feni a fogát. A férfi pedig tényleg egy elmeháborodott vakmerőségével veti magát az őt fenyegető erők közé, hogy dacoljon velük.

A Tabu pedig olyan hatásvadász módon közelíti meg ezt a küzdelmet, mintha minden egyes perc kárba veszne, amikor nem akar lenyűgözni minket valami súlyos gonoszság ígéretével. Konkrétan szájbarágósnak nem nevezhető a sorozat, de minimális teret sem hagy a nézőjének, pontosan ismertetve minden karakter szándékait és gondolatait. Kivéve, ha jönnek a Nagy Rejtélyek. Amikor ugyanis Steven Knight nem egymást nyíltan fenyegető alakokat küld a képernyőre, a James-t övező hátborzongató fekete mágiát igyekszik sejtetni, azt pedig egyik karakter sem felejti el kiemelni (természetesen konkrétumok nélkül), hogy a főszereplőről milyen iszonyatos pletykák keringenek. És ha nem sulykolnák ezt ennyire, talán még számíthatnánk is arra, hogy valóban sokkoló és megdöbbentő felfedezések várnak ránk a továbbiakban. A sorozat ugyanis láthatóan egy jó ponyva elemeit próbálja sorakoztatni: különc karakterek, erős ecsetvonásokkal megrajzolt atmoszféra, tabudöntögető intrikák (10 percig sem kell várnunk, mire tudomást szerzünk egy vérfertőző kapcsolatról) - a meztelenség pedig ugyan csak néhány másodperc erejéig, de annál öncélúbban van jelen.

Szerencsére az alkotók mindig visszafogják magukat, amikor a tényleges ízléstelenség határára érkeznek, illetve rengeteget köszönhetnek Hardynak is, aki az ijesztő / őrült figurák eljátszásában már akkora rutint épített ki magának, hogy különösebb segítség nélkül is hiteles tud lenni a szerepben. A Tabu tehát végeredményben a prémium televíziózás alatt egy szinttel húzódó, a kevésbé az elmére, mint inkább az érzékekre ható szériák élmezőnyébe lövi be magát, valahova a Banshee és a Vikingek közé, amiből alkalmasint még valami érdekes és szórakoztató is kisülhet. De éppen ekkora esélyt látok arra is, hogy a néhány epizód láttán fintorogva elkaszált blöffök táborát fogja gyarapítani.