"A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz". A csodák csak akkor történnek meg, ha hinni kezdesz bennük. Ez a könyv pedig olyan varázslatos, hogy tényleg elkezdesz hinni a csodákban, főként azért, mert eszedbe juttatja, hogy az igazi csoda benned van, csak elő kell varázsolnod magadból. Matt Haig meséje azon kevesek közé tartozik, amely eljut a szívedhez, előhozza belőled a gyermeki énedet, és úgy érzed, mindenképpen ki kell próbálnod, milyen rénszarvason repülni, Koboldfalván meseszerű életet élni, megajándékozni a gyerekeket, és mindeközben megtalálni saját magadat. Ez a sajnos túlságosan rövid könyv (270 oldal az egész) tökéletesen meg tudja adni az olvasónak azt a karácsonyi hangulatot, amelyet hiába keres a teljesen kiüresedett ünnepi készülődés során. Mert a karácsony a szeretetről szól, és arról a szívet melengető érzésről, hogy boldoggá teheted azt, akit megajándékozol, függetlenül attól, hogy milyen értékű dolgot adsz neki. Minden sziruptól mentesen emlékezteti az olvasóját ez az aranyos kiadvány arra, hogy az ünnep a lelkünkben születik meg, minden más lényegtelen.

Egyszer volt, hol nem volt egy kisfú, akit Nikolasnak hívtak. Finnországban élt egy erdőben az édesapjával, aki favágóként kereste soványka kenyerüket, és mivel azt szerette volna, hogy a fiának jobb élete legyen, mint neki, a szép jutalom ellenében úgy döntött, hogy elindul megkeresni Koboldfalvát. Nikolas nem tudta elviselni Karola nénit, akire az édesapja rábízta, és elindult megkeresni őt. És a csodálatos kalandok elkezdődtek...

A Télapó (vagy Karácsony apó) mindannyiunk szemében egy joviális idős bácsi, akiről elsőre nagyon nehéz elképzelni, hogy ő is volt egyszer kisfiú. De Matt Haig annyira jól tud mesélni (ritka adottság ez, hiszen rengetegen írnak mesét, de igazán jól kevesen tudnak úgy elmesélni egy történetet, hogy az mind a gyerekek, mind a felnőttek képzeletét meg tudja ragadni), hogy egy idő után már nem lepődünk meg semmin, csak hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak az események,amelyek hol szomorúak, hol viccesek, hol pedig szívet melengetőek, de legfőképpen emberiek (még akkor is, ha erősen túltengenek az oldalakon a koboldok, a rénszarvasok, és akkor a glimpikről és a trollokról még nem is beszéltem). Az élményhez nagyon sokat tudnak hozzátenni a kedves rajzok is, amelyek rendkívül kifejezőek és szerethetőek.

Szeretnéd tudni, mi a boldogság receptje? Kövesd Karácsony apó Boldogságkalauzát:

"Hogyan maradjunk vidámak nehéz időben is?

1. Együnk minél több mézeskalácsot, csokoládét, lekvárt és tortát!

2. Mondjuk ki gyakran a "karácsony" szót!

3. Ajándékozzunk meg valakit játékkal, könyvvel, kedves szóval vagy egy nagy öleléssel!

4. Nevessünk akkor is, ha nincs min - illetve főleg akkor!

5. Idézzük fel a boldog múltat - vagy a boldog jövőt!

6. Járjunk pirosban!

7. Higgyünk!"

Ugye, hogy mennyire egyszerű és mégis rendkívül nehéz megtalálni az igazi boldogsághoz vezető utat? Számolatlanul kerülnek a könyvek a boltok polcaira, és annyira kevés köztük az olyan, amelyről úgy érzed, hogy kaptál tőle valamit, amelytől lelkileg gazdagodtál. Ez a kiadvány ebbe a ritka kategóriába tartozik, és receptre írnám fel mindenkinek, hogy karácsony előtt mindenképpen olvassa el, hogy rá tudjon hangolódni az ünnepekre.

Matt Haig műve nem harsány, nem hivalkodó, nincsen benne semmi egetverő, mégis rabul tudja ejteni az olvasó szívét már az első oldalakon, hogy aztán az utolsó sorig teljes odaadással kísérje figyelemmel Nikolas történetét, amelyben az a legszebb, hogy a felnőtté válás lelki folyamatát mutatja meg az író egy kedves mesén keresztül. Mert az a kisfiú te vagy, aki a lelked mélyén még mindig az életed értelmét keresed, és ha azt nem is találod meg ebben a zseniális mesekönyvben, de a karácsony varázsát mindenképpen. Kötelező darab!

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.