Bár imádom a karácsonyt, nem vagyok naiv. Tisztában vagyok vele, hogy Jézus a szaturnália helyét kisajátító, és a szeretet, a család, illetve a megváltás ünnepeként számon tartott születésnapja napjainkra szinte teljesen elvesztette bárminemű szakrális vonzatát. De nem is az a baj, hogy a karácsony vallási rituáléból világünnepé vált, hanem az, hogy szép lassan kiveszik belőle az a bensőséges meghittség, amelyről szólnia kéne. (Arról nem is beszélve, hogy nem kevesen éppen azért váltak cinikussá a karácsonnyal szemben, mert az mindenáron le akarta magát nyomni a torkukon.) Egy globális iparággá vált ünnep esetében gyakran azon kaphatjuk magunkat, hogy már nem is azért ünnepelünk, mert ünnepelni szeretnénk, hanem mert ünnepelnünk KELL. Hiszen karácsonykor ez a szokás, nem?
Ráadásul nem elég, hogy meg „kell” felelnünk az ünnep által ránk kényszerített társadalmi elvárásoknak, de ezt éppen az év amúgy is legfeszültebb időszakában kell tennünk. Az amúgy is feszített munkatempó, a számlák közti zsonglörködés és a rövid nappali órák mellett kell még időt/pénzt találunk az ajándékok és a fa megvásárlására, a családi vacsora megszervezésére, a takarításra (Miért is nem júliusban született a kis Jézus? Mennyivel kényelmesebb lenne a strandon ünnepelni.) És míg a karácsony külsőségei elől szinte lehetetlen elbújnunk, addig a nagy rohanásban legtöbbször éppen annak lényege veszik el. Mindezek után nem meglepő, ha rengetegen érzik úgy, hogy elvesztik az ünneppel vívott harcot. Nos, nekik szól az alábbi három film, mely remélhetőleg segít átvészelni az ünnepi készülődés, okozta stresszt és kimerültséget. (Csak a cikk megírása után döbbentem rá, hogy mindhárom alkotás elég erősen férfi központú, pedig a nőket/anyákat is minimum ugyanannyira, ha nem jobban megviseli az ünnepi időszak, mint minket. Én azonban legnagyobb sajnálatomra nem ismerek az alábbiakhoz hasonló, de női főszereplős filmet. Aki azonban igen, az ne legyen rest megosztani velünk a kommentek között!)
Az élet csodaszép
Mivel is kezdhetnénk egy a karácsonyi időszak nehézségeiről szóló listát, mint minden idők legikonikusabb karácsonyi filmjével: Frank Capra 1946-s Az élet csodaszéppel?
George Bailey talán a valaha élt legönzetlenebb ember, aki másokat mindig maga elé helyezve éli az életét. Ám a jó szándék még soha senki nem mentett meg a csődtől. Ahogy pedig egyre közeledik a karácsony, úgy érzi egyre kilátástalanabbnak a harcot Mr. Poterrel. A gátlástalan bankár ugyanis minden áron meg akarja szerezni a Bailey apja által alapított hitelintézetét, lévén, hogy ez a város utolsó olyan üzlete, amit még nem ő birtokol. Emberség és számító kapzsiság küzdelme ez, és nagyon úgy néz ki, hogy előbbi áll vesztésre. Így végső elkeseredésében úgy dönt, hogy véget vett az életének. Am . Nem más ő, mint Bailey szárnyaszegett őrangyala, aki megmutatja neki, hogy milyen is lenne az élet, ha soha meg sem született volna.
Persze fel lehetne hozni „a karácsonyi filmek Casablanca-ja” ellen, hogy mai szemmel nézve már túlságosan is naiv, szentimentális (urambocsá giccses). Hogy a világ nem úgy működik, mint egy Frank Capra film, hogy a jó emberek nem győznek mindig. És ez persze mind igaz (lehet). Ám James Stewart kiváló alakítása, Capra rutinos rendezése (még, ha a felvezetést kissé el is nyújtja, bár ez esetben szükséges a karakterek miatt), a nagyon szerethető atmoszféra és humora, illetve az eredeti, gondosan végigvitt (és azóta számtalanszor feldolgozott) koncepciója ugyanis egy tényleg varázslatos filmmé áll össze. Egy olyan filmmé, amely képes visszaadni az emberiségbe vetett hitünket, és meggyőzni arról, hogy minden nehézség ellenére, amikor úgy tűnik, hogy minden összeesküdött ellenünk, akkor is érdemes élnünk. Hogy a kisembernek is lehet beleszólása a világ dolgaiba, hogy mi is képesek vagyunk változást elérni, még ha annak mértéke olykor csekélynek tűnhet. Hogy a gátlástalan, és a mindenen uralkodni vágyó pénzemberek/politikusok sem mindenhatók. Nehéz elképzelni ennél reményteljesebb és pozitívabb filmet az ünnepekre. Manapság,pedig épp ez az, amire mindennél nagyobb szükségünk van: egy csipetnyi remény és a hit, hogy még a Poterek korában is megéri Bailey-nek maradnunk.
Hull a pelyhes
Valószínűleg a nosztalgia is jelentős szerepet játszik abban, hogy képes vagyok minden évben újra és újra megnézni, ezt a meglehetősen blőd alkotást. Arnold Schwarzenegger hajszája a Turbo Man figura után, ugyanis a legelcsépeltebb családi filmes sablonra épül: a mindig elfoglalt apuka, aki a munka miatt folyamatosan lemarad a fia életének legfontosabb pillanatairól, elhatározza, hogy idén másképp lesz és mindent megtesz, hogy megszerezze számára a tökéletes karácsonyi ajándékot. Persze a végén kiderül, hogy nem is az ajándék a fontos. Ráadásul ne feledjük, hogy Brian Levant filmjének van egy önmagán jócskán túlnövő (és talán megbocsáthatatlan) bűne is: elindította Jake Lyold karrierjét, aki nem sokkal ezután már a midichloriánok-ról kérdezősködött.
Ám mindezek ellenére a Hullapelyhes egy kifejezetten bájos és vicces film. Bár sokan ezzel valószínűleg nem értenek egyet, én azonban megrendíthetetlen vagyok azon véleményben, hogy messze ez a legjobb a terminátor komikusi próbálkozásai közül. Aki talán az összes filmje közül éppen ebben a legemberibb és legazonosulhatóbb. Bill Murray cameo-ja, Schwarzenegger verekedése a mikulás bandával, az áruházi őrület jelenetei, Phil Hartman tenyérbe mászó szomszédja (akinek természetesen minden jobban megy), de még Aladdin nagydumás (szándékosan idegesítő) postása is mind-mind olyan feledhetetlen pillanatok, amelyek miatt, ha akarnám, se tudnám nem szeretni ezt a filmet. (Különösen, mert nagy részük a mi kollektív vásárlási és karácsonyi élményeinkből fakad.)
Ami azonban igazán lenyűgöző ezzel a filmmel kapcsolatban az, az hogy mennyire megelőzte a korát. Igaz, az eléggé elkeserítő, hogy, ami 1995-ben még komikus túlzásnak tűnt (emberek egymást ölik egy akciófiguráért), az 2016-ra nem pusztán valósággá vált, de elnézve egy-két fekete pénteki videót/híradást, még kifejezetten visszafogottnak is tűnik. Turbo Man helyett pedig megkapjuk – a szájbarágós – tanulságot: ha együtt van a család az többet ér bármelyik akciófiguránál, (Ami nem kis szó lévén, hogy az ebay-en jelenleg majdnem 300$ egy eredeti, beszélő és bontatlan Turbo Man figura.)
Karácsonyi vakáció
A legenda szerint Murphy azután fogalmazta meg szállóigévé vált törvényét, miután eltöltött egy karácsonyt a Griswold család vendégségében. Náluk ugyanis fokozottan igaz, hogy ami elromolhat, az el is romlik, ez pedig természetesen karácsonykor sincs másképpen. Pedig a családfő tényleg nagyon igyekszik, és bár semmi sem úgy sül el, ahogy annak kéne, a lelkesedéséből nem ad alább. Miközben pedig a tökéletes ünnep széthullni látszik és Clark Grisword lelkesedése szép lassan őrületbe csap át, mi is egyre inkább magunkra ismerünk. Minden férfiben van ugyanis egy kicsi Chevy Chase, aki az elemekkel és Eddie kuzin (Randy Quaid a film másik fénypontja) hülyeségeivel is hajlandó dacolni, hogy megadhassa a családjának az őket megillető karácsonyt. És bár jókat röhögünk bénázásain, azért közben sajnáljuk is szegényt, hiszen a fájdalma valahol a mi fájdalmunk is. A remek időzítés, tempó és Chase nagyszerű komikusi vénája mellett ezért is működik kiválóan a film slapstick humora.
A Vakáció sorozat legnagyobb erénye éppen ez a fajta azonosulhatósága, persze a Griswold család kalandjai túlzóak és abszurdak, ám olyan élményeken alapulnak, amelyeken – ha nem is ilyen szélsőséges módokon – de mindannyian átestünk. Hiszen mindünknek volt már része elbaltázott nyaralásban, ért csalódás az elmaradt bonusz miatt, vannak rokonaink, akik az agyunkra mennek, vesződünk az égősorral és a fa kiválasztásával. A Karácsonyi vakáció, pedig olyannak mutatja az ünnepet, amelynek azt sokan valójában megéljük: pokoli hajsza a tökéletes karácsony ideája után. Egy idea után, amely a valóságban sosem létezett, mégis úgy érezzük, hogy idén talán sikerülhet elérnünk. Pedig lehet, hogy nem is számít annyira, ha kissé odaég a pulyka, vagy nem teljesen szimmetrikus az a fa.
Nos számomra ez a három film az, amelyek együtt nézve a lehető legteljesebb képet adják a karácsonyról.. Arról, hogy milyen és arról, hogy milyen lehet. Most pedig ti jöttök, számotokra mely film(ek)testesítik meg legjobban a karácsony eszenciáját. (Jó nyilván a legfontosabb karácsonyi történet továbbra is a Karácsonyi ének, de az nem teljesen illene ebbe a tematikába, meg hát az ugye az eredetileg nem is film.)
Az élet csodaszép teljes adatlapja a Magyar filmadatbázis (Mafab) oldalán
A Hull a pelyhes teljes adatlapja a Magyar filmadatbázis (Mafab) oldalán
A Karácsonyi vakáció tejes adatlapja a Magyar filmadatbázis (Mafab) oldalán
