Utáltad a töriórákat? Dögunalomnak tartottad nagyjaink életének regéjét? Inkább a kocsmába mentél volna ahelyett, hogy végighallgatod a tanító néni/bácsi litániáját a kötelező tananyagról? Eljött a te időd! A Comedy Centrál bevállalta, hogy hülyét csinál a história ismert alakjaiból. Nyilván nem ostobák ülnek a csatornánál, egy külföldön már bevállt ötletet magyarítottak. Eszméletlenül viccesen. Az amerikai eredeti Drunk History néven fut már jó ideje sikeresen, a negyedik évadnál tart a műsor, és az a lényege, hogy jól leitatnak egy nagydumás ismert figurát, aki egy történelmi alakról vagy történetről próbál valami teljesen értelmetlen dolgot összehozni. Szerencsétlen színészek pedig eljátsszák az ő agymenését, miközben szinkronizálják nem kicsit illuminált állapotban előadott szövegét, vagyis ők csak tátognak, a mesélő hangját halljuk teljes egészében. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy nálunk is megpróbálják meghonosítani ezta formátumot, de belevágtak a projektbe, neves színészek vállalták, hogy részt vesznek ebben az eszement hülyeségben, és mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog kisülni belőle. Nos, azt kell mondanom, hogy egy elementáris erejű poéncunami, amelynek megvannak a maga gyermekbetegségei, de a besírós kategóriába tartozik a végeredmény.
Az első részben Drakula történetét értelmezte újra Biri Balázs, illetve Koppány és István ismert csatáját állította új kontextusba Ganxsta Döglégy Zolee. Az utóbbi úriember stílusának ismeretében nyilván nem kétséges, hogy melyik sztori lett a jobb (garantáltan le fogsz esni a székről a nevetéstől, leírhatatlan!), de mindkettőn jókat lehetett nevetni, és ugyebár ez lett volna a lényeg.
Nem kis nyitottság kell ehhez a sorozathoz, hiszen joggal lehet mondani, hogy a történelem komoly dolog, nem szép dolog ilyen szinten viccelni vele. Nos, én bevallottan históriafüggő vagyok, de véleményem szerint egyáltalán nem került megszentéstelenítésre sem Drakula, sem Koppány, egyszerűen csak volt egy jó alapötletük az alkotóknak, és kihozták belőle a tudásuk alapján a legjobbat. Nem kell szeretni, de elítélni sem kell őket, akinek nem tetszik, nem nézi, ennyi és nem több. Akinek bejön a szokatlan stílus, annak tetszeni fog, a többieknek pedig éppen elég sorozat áll a rendelkezésére ahhoz, hogy hamarost kikúrálja magát abból a sokkból, amelyet a Tömény történelem okozott számára.
Az első részen még erősen érződik, hogy kísérleti darab, de Kamarás Iván van olyan jó színész, hogy elviszi a hátán a nem éppen acélos első sztorit. Teljes beleéléssel hímezget(!) Vlad Tepesként, de a csúcspont a táncpárbaj magával Mátyás királlyal, egy picit rutinosabb (vagy részegebb) mesélővel talán még többet is ki lehetett volna hozni ebből a fejezetből. De aztán jöt Ganxsta Zolee, legurít néhány töményet, és olyan történetet kanyarított nekünk a Koppány-István-Sarolta vonalon, hogy levegőt venni sincs időnk, mert folyamatos nevetőgörcs állapotában leledzünk. És igazából ez a sorozat legnagyobb rákfenéje: alapvetően a kiválaszott mesélőn múlik, hogy jó lesz-e a végeredmény, mert ugye gyengus sztorit a legjobb rendező és színész sem tud számottevően feljavítani.
Vagyis az ötlet kíváló, a kivitelezésbe beleadtak apait-anyait az alkotók, nem féltek ledöntögetni a tabukat, mertek viccet csinálni a történelemből, és annyira édesen spiccesen vezették fel a mutatványt, hogy egyszerűen nem lehet haragudni rájuk (én legalábbis nem tudtam, de mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy túlzásnak tartja-e, amit műveltek). Tömény a cucc, ez nem vitás, de nem csak delíriumos állapotban lehet abszolválni a megtekintését. A kezdet összességében jó volt (köszönjék meg az alkotók Zolee-nak), meghozta a kedvet a sorozathoz, részemről jöhet a folytatás!
8/10
A Tömény történelem teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
