Mi újat lehet még mondani Augustus római császárról, akinek összetett alakját már nagyon sok film és könyv is feldolgozta? Meglepően sokat, mégpedig az emberről a fényes kulisszák mögött. Nem életrajz, nem romantikus történelmi kalandregény, hanem színtiszta irodalom, amivel a szerző megajándékoz bennünket, minden oldal ajándék a literatúra szerelemeseinek, egy élet drámája sír a hihetetlen tárgyi tudással és stílussal megírt sorokban. John Williams neve nálunk gyakorlatilag ismeretlen, ami nem csoda, az amerikai író és költő nem igazán volt termékeny alkotó, életének két főműve a Stoner (amely tavaly került itthon kiadásra, és alig várom, hogy elolvassam), és az 1972-ben megjelent Augustus, amelyért a szerző a következő évben megkapta a Nemzeti Könyvdíjat. Valószínűleg úgy gondolta, hogy a csúcson kell abbahagyni, ezért nem is írt több regényt 1994-ben bekövetkezett halálig, visszavonult az irodalomtól, az egyetemi tanításra koncentrált. Történelemfüggőként nem kevés kétellyel fogtam bele az olvasásba, őszintén szólva nem hittem, hogy tud nekem, akinek a Római Birodalom  a kedvenc témája, újat mondani a szerző. És tudott, mármint nem az életrajzi elemekre vonatkozóan, hanem azzal, hogy kivételes drámai erővel mutatta be a főszereplő és a körülötte élők belső tusáit, és az egyedi formával, hiszen levélregényről van szó, amelyben semmi romantika sincs, de annál több kidolgozott karakter, és sodró történetvezetés, amelynek köszönhetően úgy érezzük, hogy mi is részesei vagyunk az ókori Róma mindennapjainak. Fantasztikusan jó könyv, kár lenne kihagyni az életünből!

Octavianus még nincs 20 éves, amikor nagybátyját, Julius Ceasar-t megölik. A fiatalember dönthetne úgy is, hogy visszavonul a közélettől, de ő ennél sokkal ambíciózusabb, és okosan magához ragadja a hatalmat. Az uralma megszilárdítása után ráköszönt a polgárháborúktól megcsömörlött Római Birodalomra az augustusi béke, az évek telnek, a császár élete végén számvetést készít viselt dolgairól...

Három részből áll a regény, az elsőben megtudhatjuk, hogyan sikerült a fiatal Octavianus-nak bosszút állnia nagybátyja gyilkosain, miként állította félre az útjából különböző eszközökkel politikai ellenfeleit, és lett Róma császára. A másodikban nem ő a főszereplő, hanem a lánya, Júlia, akinek tragikus sorsán keresztül megismerhetjük, mennyire nem számítanak az emberi érzések, amikor a hatalomról van szó. A harmadikban a halálán lévő idős uralkodó gondolatait ismerhetjük meg, amelyből olyan mély életbölcsesség árad, amelyet csak olyan ember tud megfogalmazni, aki sok mindent átélt, eljutott a csúcsra, és megfizette ennek az árát. Letehetetlen a könyv, ez főként a szokatlan, levelekben megírt stlíusnak köszönhető, hiszen így egy történetet egyszerre több szempontból is megismerhetünk, valamint az azokat író szereplők sorsába és gondolkodásmódjába is bepillantást nyerhetünk.

Folyamatosan változnak az idősíkok a könyvben, de ez egyáltalán nem zavaró, mert olyan jól összefonja a jelent és a múltat a szerző, hogy abszolút mértékben a jelenben érezzük magunkat általa. Nem volt könnyű helyzetben a fordító, Gy. Horváth László, hiszen nemcsak az író stílusát kellet átadnia nekünk, hanem az ókori szófordulatokat, amely annyira jól sikerült, hogy még a hozzám hasonló  históriamániás is teljes mértékben bele tud merülni a történetbe, amelyben igazából nem a történelmi hűség a legfontosabb, hanem az emberi lélek emelkedett és sötét oldalának egyidejű bemutatása, a szükségszerű kompromisszumok megkötése, a magánéleti problémák és a politikai okokból elkövetett gyilkosságok, a véres polgárháborúk egyaránt megelevenednek ebben a tragikusan szép történetben. Augustus mindent elért, amelyről valaha is álmodott, minden földi hatalmat megszerzett magának, de ennek az ára a lelke volt, és az, hogy elveszítette barátait, valamint a lányát, Júliát, akit midenkinél jobban szeretett. Békét hozott a birodalomnak, amelyről tudta, hogy  a méltatlan utód miatt káoszba fog fulladni. Az ember és az uralkodó nem választható el, csak Rómának adhatott békét Augustus, saját magának soha.

A kis levelekből kirajzolódik több emberi sors is, a főszereplő természetesen Augustus, de családtagjai, barátai írásaiból megismerhetjük az ő történetüket is, a sok kicsiből áll össze az egységes egész, nemcsak a császár élete bontakozik ki a sorok közül, hanem Róma hétköznapi élete, amely tele van ármánnyal, szerelemmel, hatalmi játszmákkal, látványos csatákkal, halálos veszélyekkel, intrikákkal. stratégiai hibákkal és győzelmekkel. Az író nem kevesebbet vállalt, mint hogy Augustus karakterén keresztül az irodalomról, az életről és az emberi sorsról, a sikerért fizetett árról beszéljen nekünk. Shakespeare-i mélységekig jut el a szerző, királydráma ez a javából, az emberi lélek legmélyebb bugyraiban tehetünk egy körsétát, olvasmányos stílusban, de földhözvágósan erős mondanivalóval.

Tökéletes jellemfejlődést kísérhetünk a figyelemmel, az okos, ambíciózus fiatalember az évek során középkorú uralkodó lesz, akinek fel kell áldoznia imádott lányát az ő Rómájáért, majd élete végén a bölcs császár számot vet önmagával, amikor már minden mindegy, számot vet azzal, hogy mi volt igazán fontos az életében (és természetesen nem a császári trónus, amiért annyit fáradozott ifjabb éveiben, hanem a család és a barátok), milyen hibákat követett el, és mennyire volt hű ahhoz a fiatalemberhez, aki meghozta azt a döntést, hogy Julius Ceasar politikájának örökébe lép. Egy tartalmas, fájdalmakkal és dicsőségekkel teli élet krónikáját tarhatjuk a kezünkben, amely azonban sokkal több egyszerű történelmi regénynél, szépirodalmi szintre emeli benne John Williams a műfajt. Nemcsak kiemelkedő olvasmányélményt nyújt ez a kiváló könyv, hanem mindenki sokat tanulhat belőle a saját kis életére vonatkoztatva is. Kötelező darab!

10/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.