A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Amikor a fesztivált Juliette Binoche azzal a gondolattal nyitotta meg, hogy a filmeknek az emberek egymáshoz közelebb hozása, a világra való nyitottság megteremtése az egyik fő feladatuk, nem is gondoltam, a mezőny összetétele mennyire őt fogja igazolni. Kijelentésének első felére már számos példát hoztam (és leginkább a Swiss Army Man valósította ezt meg), a második felét pedig számomra az Under Construction testesítette meg. Könnyű lenne ezt a bangladesi darabot úgy beskatulyázni, mint a fesztiválzsűrik ízlésére gyártott, emberi jogi problémákkal hatást vadászó egzotikus produkciót (amelyet a Taxi Teherán módjára mindenki utál hazájában, csak hogy a felvilágosult nyugati fesztiválközönség még jobban elalélhasson), és bár alapvetéseiben ezt a vonulatot követi, eszközei sokkal finomabbak, egy sallangmentes betekintést nyújtva egy középosztálybeli muszlim nő mindennapjaiba az országban.
Az Under Construction ebből is adódóan egyáltalán nem egy különleges, hivalkodó stílusú ázsiai darab, hanem egy európai szemmel nézve is egészen konvencionális sorsdráma Ez nemcsak a kényes témaválasztásból, de abból is nyilvánvaló, hogy filmnyelve és kulturális utalásai sem nehezen megfejthetők, az alkotást bárki megérti, aki legalább felületesen képben van a társadalmi közeggel és az abból fakadó jelenségekkel.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy egy felszínes és közhelyes darabot kapnánk az Under Construction képében, sőt, az éppen azért szerethető, mert nem a legnyilvánvalóbb tünetekre fókuszálva beszél a témájáról. Hossain célkeresztjében nem a megcsonkított, megerőszakolt vagy a családtagok által "becsületvédésből" megölt nők vannak (említés szintjén is csak egyszer merül fel hasonló), hanem egy olyan asszony, aki hozzájuk képest rettentő szerencsés: gazdag férje van, aki még csak nem is veri, nem kell a saria szerint öltözködnie és álmai foglalkozását, a színészetet űzheti. Az ördög pont az olyan részletekben van, hogy ennek ellenére urától nem várhat gyengédséget, mindenki a gyerekvállalásba akarja belekényszeríteni, illetve művészi ambícióit sem veszik figyelembe, mert egy nő nem foglalhat el kreatív szerepet egy színdarabban.
A fentiek alapján a könnyen tűnhet úgy, hogy a rendezőnő egy probléma lehető legjelentéktelenebb vetületét volt képes megragadni, de egyrészt egyik mellékkarakterén keresztül az alsóbb rétegek világa is reprezentálva van, másrészt ezeken keresztül pont arra a szemléletmódra képes rávilágítani, amelyek egy-egy sokkoló eset nyilvánvaló embertelensége mellett háttérbe szorulnak. Az Under Construction üzenete éppen az, hogy a mindennapi kommunikáció, a munkahelyi alá-fölérendeltség és a hasonló mozzanatok ágyaznak meg azoknak a szörnyűségeknek, amelyek a muszlim világ nőképével kapcsolatos sztereotípiák alapját képezik.
Lehet, hogy filmművészeti szempontból ez egy viszonylag szerény vállalás, de Hossain hibátlanul teljesíti ezt a célkitűzését: au Under Construction betekintés egy számunkra idegen világba, közhelyek felsorolása helyett szemet felnyitó részletekkel. Valahogy így kéne a filmeknek kaput nyitniuk a világra.
7,5/10
Az Under Construction teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
