"A szobában ültünk,

mert kimenni minek -

csak esett az eső,

és szél volt és hideg"

Pontosan ez történt velem, egy nem túl szép napon a kutyussal búsultunk a szobában, amikor olvasnivaló után kutatva, a kezembe akadt ez a könyvecske. Megdöbbentően rövid idő alatt a végére jutottam (tényleg csak pár perc volt az egész), mégis feldobta az egész napomat. Annyi bájjal és Szabó T. Anna zseniális fordításának köszönhetően annyira szellemesen mesélt el egy nagyon egyszerű kis történetet, hogy másodpercek alatt zúgtam bele Dr. Seuss világába, akiről eddig sajnos semmit sem tudtam (nálunk nincs gyerek a családban, ezért eléggé komoly hiátus mutatkozik a műveltségemben a mesék terén, viharsebesen neki kell állnom pótolni a lemaradást, mert rengeteg örömforrástól fosztom meg magam nélkülük). Kihagyhatatlan!

Két kisgyerek ücsörög szomorúan az ablaknál, anyukájuk nincs otthon, semmi kedvük sincs semmihez, teljes a nihil. Aztán hirtelen kivágódik az ajtó, és megjelenik a Kalapos Macska, akinek az a véleménye, hogy:

"Esős és szeles

és borús az ég?

Attól még játszani

kellene rég!"

Másodperceken belül fel is forgatja a házat, nem hallgat a házi halacskára, aki némi józanságra biztatja. Azonban a buli csak addig tart, amíg anyuka haza nem érkezik, itt az ideje a takarításnak....

Theodor Seuss Geisel (1904-1991) német származású amerikai író és karikaturista volt. A reklámszakmában kezdett dolgozni, korai rajzait Geisel Dr. Theophrastus Seuss-ként írta alá, hogy egy kis (ál) tudományos tekintélyt kölcsönözzön alkotásainak. Innen ered a Dr. Seuss név (anyja lánykori nevéből), amelyen 1937-ben publikálta első könyvét. Óriási sikeret aratott alkotásaival, amelyek közös jellemzője az volt, hogy fontos erkölcsi tanulságokkal szolgáltak, szórakoztatva tanította hosszú évitzedeken át az ifjúságot minden szépre és jóra. A Kalapos Macska című könyve úgy keletkezett, hogy egy oktatókönyvekkel foglalkozó kiadó felkérte az írót egy olyan olvasókönyv megírására, amely csak 220 alapszót tartalmaz, mégis meg tudja fogni a gyerekeket. Nemcsak írta, hanem illusztrálta a gyerekkönyveit is, munkáját nemcsak az olvasók, hanem a szakma is elismerte, 1984-ben Pulitzer - díjat kapott.

Az erkölcsi tanulság nagyon egyszerű: a gyerekeknek rendet kell tenniük, mire anyuka hazaér, vagyis nincs azzal semmi gond, ha szétvágják a házat (sőt, egy gyereknek az a dolga, hogy játsszon!), de pakoljanak el szépen maguk után, ha kitombolták magukat. Ennyi. És e köré olyan szeretnivaló történetet rittyentett Dr. Seuss, hogy nincs az a felnőtt, aki ne akarna azonnal papírsárkányt kergetni a házban, a borús idő miatti melankólia pedig azonnal tovaszáll, mosoly fakad az arcokon, vagyis ez a bájos mese a maga egyszerűségében nagyon is teszi a dolgát, vagyis szórakoztatva tanítja a gyerekeket, és felvidítja a morcos felnőtteket.

Amint felbukkan a kicsit sem kancsal és csacska Kalapos Macska a színen, azonnal véget ér a bú, elkezdődik a féktelen játék ideje, hiába inti óva a hal a társaságot, a rendkívül színes egyéniségű váratlan vendég és az általa a doboztrükk segítségével szabadjára engedett Izé Egy és Izé Kettő megtanítja a gyerekeket arra, hogy nem kell túltolni a játékot sem, ha anyuka jő, a rendetlenség megy. A fantasztikus rajzok sokat dobnak az amúgy sem gyenge mesén, másodpercek alatt az is gyerek üzemmódba kapcsol, aki amúgy alapjáraton mórózus felnőttnek minősíttetik önmaga és környezete által.

Hihetetlen, mennyire fel tudja dobni a legócskább napot is egy ilyen imádni való kis mese, amelyben annyi kreativítás és szómágia található, hogy öröm olvasni a sajnos nagyon rövid kis történetet. Én helyből vagy háromszor újráztam, és nem tudtam megunni, nem véletlenül lesz klasszikussá egy alkotás, nem fogtak Dr. Seuss művén a megjelenése óta eltelt évtizedek, vigyázat, azonnali függőséget okoz őmacskasága!

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.