A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni

Az idei CineFest egyik fődíjasát csak órák kérdése volt, hogy megtalálják a clickbait-huszárok, és beskatulyázzák "migránsfilmként", ami nemcsak azért sajnálatos, mert témájában és megvalósításában is távol áll a Mediterranea és a Dheepan fémjelezte kategóriától, hanem azért is, mert jóval értékesebb alkotás annál, hogy a kékplakátos hergelés martalékává tegyük. A From Nowhere ugyanis messze nem az a produkció, amely a mondanivaló és az alkotói tehetség hiányát kompenzálja szociális érzékenységgel és aktuálpolitikai tematikával.

A film három érettségiző New York-i fiatalt (J. Mallory McCree, Octavia Chavez-Richmond, Raquel Castro) követ, akik mind illegálisan élnek az országban, és a továbbtanulás helyett a deportálás a jövőjük - hiába éltanulók és évek óta az USA lakosai. Egyik tanáruk és egy profi ügyvéd minden követ megmozgat azért, hogy menedékjogot és ezzel letelepedési engedélyt kaphassanak, de a hatóságok meggyőzése mellett legalább ekkora feladatnak tűnik, hogy a fiatalokat is bevonják ebbe a munkába - az apatikus Sophie, az elszánt, de családi körülményeivel küszködő Moussa és a lelkes Alyssa ugyanis három teljesen különböző hozáállást mutat.

Ez az egyik kulcsa annak, hogy a From Nowhere remekül működik: amíg a hasonló szociodrámák általában egy szereplőre épülve próbálnak egy archetípust felállítani, addig Matthew Newton rögtön három oldalról képes megmutatni, milyen dilemmákkal szembesülnek egy ilyen helyzetben a felnőttkor határára érkező hősei. De nem csak rájuk igaz ez: a Detachmentet idézően sziszifuszi küzdelmet folytató tanárfigura, a családtagok, osztálytársak megjelenítése mind hozzátesz az összképhez, és általánosságban is igaz az a filmre, hogy a mellékkarakterek nem csak a főszereplők megnyilvánulásainak katalizátorai, hanem a saját szemléletükkel mind képesek valamit árnyalni az összképen. A film mindig akkor fordítja a figyelmét egy-egy ilyen figurára, amikor az érdemben árnyalni tud a film gondolatain, ennek köszönhetően pedig az is fontos jellemző a From Nowhere-nek, hogy mindvégig döbbenetesen objektív tud maradni.

Az élményben éppen az a legtaglózó, hogy főszereplőink sorsa teljesen függetlenül alakul attól, hogy mit érdemelnek vagy mit tettek érte, mutatva, hogy ezek a fiatalok csak játékszerei egy könyörtelen, személytelen mechanizmusnak. Newton nem akar ténylegesen hőst faragni szereplőiből, igyekszik azt is elkerülni, hogy alkotásából egy tündérmesét vagy egy tragédiát hozzon ki erőltetetten, de még csak morális ítéletet sem kíván megfogalmazni, hogy látványosan sajnáltathassa ezeket a figurákat. A rendező ennek megfelelően drámai, megindítóan érzelmes pillanatokkal sem próbálkozik, hiszen tudja, műve pont azzal fog igazán mély nyomot hagyni, ha a maga puritánságában tárja elénk a történetet.

A From Nowhere-ben mindvégig ott tükröződik a kegyetlen, igazságtalan és értelmetlen valóság, ugyanakkor egy percig sem érzékeljük azt, hogy egy unalmasan realista, a dokumentálás igyekezetében nehézkessé váló produkciót látunk. Ugyan van egy-két kiszámíthatóan megírt pillanata, de Matthew Newton alkotása a lehető legérzékletesebb feldolgozása egy súlyos témának.

9/10

A From Nowhere teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán