Az arisztokrácia diszkrét báját keresztezte az erdélyi havasok romantikájával Ugron Zsolna az Úrilányok Erdélyben című könyvben nem is olyan régen, és olyan sikerrel tette ezt, hogy gyakorlatilag berobbant vele a magyar irodalmi életbe. A hype legfőbb oka az volt, hogy a hölgy a valóságban is főúri erdélyi ősökkel büszkélkedhet, és pesti médiakarrierjét hátrahagyva Erdélybe költözött, amikor férjhez ment egy igazi grófhoz. Vagyis igencsak sok magánéleti elemet építettt be a történetbe, amellyel egycsapásra ismert író lett, én is olvastam anno a könyvet, és halálosan imádtam minden sorát. Aztán teltek az évek, jött egy nem túl sikeres következő könyv, gasztronómai tévéműsor és szakácskönyv, hogy aztán a minőségi történelmi lektűrben találja meg saját hangját az írónő, aki ma már ismét Budapesten él a családjával, és a könyvíráson kívül a médiában is tevékenykedik. A történelem szerelmeseként természetesen olvastam két legutóbbi alkotását, az Erdélyi mennyegzőt és A nádor asszonyait, és nagyon kedveltem őket, véleményem szerint a műfajban igen magas szívonalat képviselnek, epedve várom az Úrasszonyok trilógia záró részét. Mivel szeretem  Ugron Zsolna írásait, nagyon örültem neki, hogy újra kiadásra került az első könyve, amelyben felfigyeltem rá, alig vártam, hogy újrázzam régi kedvencemet. Nos, kicsit sajnálattal kell megállapítanom, hogy az eltelt néhány év alatt kissé megkopott az erdélyi romantika fénye, melynek legfőbb oka, hogy az írónő ma már fényévekkel minőségibb alkotásokat tesz le az asztalra, ezért annak, aki a legutóbbi két könyvét is olvasta, kicsit már gyengusnak tűnik mind a történetvezetés, mind a karakterépítés, de ettől még kiváló szórakozást tud nyújtani az olvasójának, érdekes és jól megírt könyvről van szó, érdemes rászánni az időt!

Anna Budapesten éli a médiamunkások pörgős életét, boldognak hiszi magát, sikeres, nincsenek anyagi gondjai, és egy jóképű és gazdag francia festővel él együtt. Aztán elmegy egy családi temetésre Erdélybe, ahol hozzá hasonló arisztokrata rokonai élnek, és találkozik egy furcsa grófi származékkal, Kászoni Gáborral. Nem könnyen bontakozik ki közöttük a románc, de végül esküvő lesz a vége, és a fiatal pár egy romos kastélyban elkezdi közös életét, amely a szép napokon kívül nem kevés nehézséget is rejteget a számukra...

A romantikus regények piaca eléggé telített volt már évekkel ezelőtt is, mégis nagyot tudott szólni ez a könyv, egyrészt mert érdekes a történet, másrészt pedig a műfajban kiemelkedő színvonalú minőségi lektűrt kaptak az olvasók, akik rendkívül hálásak voltak ezért, az eredmény pedig elsöprő siker volt. Lássuk be, az írónőnek nagy szerencséje volt, jókor jelent meg a könyv, sokat dobott rajta a magánéletével való hasonlóságokkal operáló marketing és az sem volt hátrány, hogy a szerző jól ismerte a média működési mechanizmusát. Mindez azonban nem lett volna elég a tartós sikerhez, kellett a jól megírt, olvasmányos történet is, vagyis a tehetségben sem volt hiba, bár a mostanában keletkezett írásaihoz képest erősen látszik, hogy az első szárnypróbálgatás ideje volt ez, azóta sokat fejlődött az írónő, sokkal jobbak az utolsó könyvei, de hát egyszer mindent el kell kezdeni, nem?

Gasztromán véremet nem tudom megtagadni, ezért mindenképpen felhívnám a figyelmet arra, hogy a könyv végén kiváló receptek találhatóak, melyek közül az arab kávétortát jómagam is kipróbáltam (íme a bizonyíték), és jelentem, isteni finom volt! Mégis jóval több ez a könyv, mint egy jól felturbózott gasztroregény, a romantikán van a hangsúly, ez tény, de mégis átlengi a történelmi patina, az erdélyi Tündérország modern hétköznapjai vannak annyira érdekesek, hogy elvigyék a hátukon az időnként kicsit csapongó történetet, szerethető, különleges és magával ragadó a mai erdélyi arisztokrácia zsibongó életébe bepillantást engedő eseményfüzér.

Reménytelenül romantikus alkat révén nekem természetesen a Drakula-bál a kedvenc részem a könyvből, azon belül is a rész, amikor az egyik vendég felsikolt, hogy a vámpír menyasszonynak öltözött hölgy nyakából vér szivárog. A megoldás praktikus volt, a kisasszony "lecsókoltatatta nyakáról az epersorbét és legurított egy szilvapálinkát Drakula egészségére". Azért ezt kipróbáltuk volna, nem? Nem kerülnek elhallgatásra a kastélytulajdonossággal járó nehézségek sem, ahogyan a párkapcsolati problémák sem kerülik el az ifjú házasokat. Nem fekszi meg a gyomrot ez a jó kis történet, amelybe kellőképpen bele lehet feledkezni.

Alapvetően egy szép romantikus történetet mesél el nekünk Ugron Zsolna, amelynek nincsenek ugyan túlságosan meglepő fordulatai, de élvezetes stílusban kalauzol bennünket Anna viharos érzelmi életének zűrzavarában, amelynek során a budapesti újságíróból erdélyi grófné lesz, aki lassan, de biztosan beletanul új életébe, és nagy kanyarokkal ugyan, de megtalálja a hőn áhított boldogságot férje oldalán. A regény hangulata és magával ragadó lendülete az, ami kiemeli az átlagból ezt a jó kis könyvet, amelyben már megmutatkozott az írónő tehetsége, és jó alapnak bizonyult az érettebb alkotásokhoz.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.