Győzni kell - e nélkül a mentalitás nélkül senki sem lehet bajnok, sem a ringben, sem azon kívül. De ami erőt ad a sporthoz, az gyengít a magánéletben, ezért aki nem képes arra, hogy fékezze a benne rejtőző vadállatot, vagy nincs mellette olyan személy, aki erre képes, azt bizony a világbajnoki öv sem védi meg a lecsúszástól. A legendás Jake La Motta élete a legjobb példa erre, akinek méltó emléket állított Scorsese ebben a filmben. Nőiesen bevallom, az ökölvívás alapjáraton egyáltalán nem érdekel (a vizes sportok a gyengéim, vizilabda, kajak, kenu nem utolsósorban a nem éppen aputestű olimpikon fiúk miatt), kizárólag filmen nézek mérkőzéseket, ezért nyilván fogalmam sincs, hogy technikailag mennyire felelnek meg a valóságnak, de számomra nem is ez a lényeg, hanem a rendkívül sűrű dráma, és életre-halálra menő küzdelem, ami jó esetben lejátszódik a ringben. Nagyon kevés a jó bokszfilm, a legendás Rocky-n kívül Scorsese klasszikusa hagyott csak bennem mély nyomokat ebben a tekintetben. Nagyon régen láttam ezt a filmet, már csak néhány lassított felvételre emlékeztem egy-két mérkőzésből, ezt a szégyent sürgősen orvosolnom kellett, eljött az ideje az újrázásnak, és nem csalódtam, még mindig padlóra tudott küldeni ez a kiváló alkotás. Kötelező darab!

Jake La Motta (Robert De Niro) a bronxi bokszoló erőssége nem a technika volt, hanem az az állatias őserő, amelynek köszönhetően szakmányban osztotta a K.O.-kat a ringben. Fel is ért a csúcsra, világbajnok lett, azonban innen már csak lefelé vezetett az út, miután a feleségével és az öccsével megromlott a kapcsolata, elindult lefelé a lejtőn, amely egyre meredekebben vezetett a lecsúszás felé...

Nem tudom elégszer elmondani, mennyire fáj nekem De Nirot a mostanában szokásos harmatgyenge filmekben (nem) látni, amikor egykoron olyan kiváló alkotásokat vitt sikerre, mint például ez. Igaz történetet dolgozott fel Scorsese, Jake La Motta önéletrajzi könyve szolgált a forgatókönyv alapjául, sőt, maga a legendás bokszoló is részt vett De Niro technikai felkészítésében. A színészi átalakulás egyik legismertebb példájául szokott szolgálni ez a film, mivel De Niro először istentelenül kigyúrta magát a fiatal La Motta megszemélyesítéséhez, majd képes volt 30 kilót hízni, hogy élethű legyen az idősebb kori jelenetekben is. Természetesen nem csak fizikailag vette ennyire komolyan a szerepet, és fáradozásai nem is vesztek kárba, hiszen munkájáért elnyerte a második (és azóta utolsó) Oscar-díját a kiváló színész (az elsőt ugye a Keresztapa II mellékszereplőjeként vihette haza). Ehhez a teljesítményhez képest a mai tingli-tangli filmjei csak összetörik a hozzám hasonló rajongók szívét...

Már a kezdőkép magával ragadja a nézőt, annyira hangulatosra sikeredett (egy ringben egymagában gyakorol La Motta, lassítva, kiválóan fényképezve és remekül eltalált zenével), hogy azonnal tudjuk, itt bizony nem lesz Rocky-féle hollywoodi cukormáz, dráma lesz itt bizony, a legjobb fajtából. Scorsese természetesen a maffiát sem hagyhatta ki a történetből, és szokásához híven félelmetesen családiasan ábrázolta a bokszoló életének ezt a vetületét. De ezúttal csak háttér a bűn mindennapi arca, a hangsúly La Motta egyéniségén van, aki a ringben egy isten volt, az élet azonban maga volt a földi pokol volt vele szegény hozzátartozói számára. Elviselhetetlenül makacs volt, az eszetlenségig féltékeny, sokszor kezet emelt a feleségére, az öccsével sem bánt túlságosan kíméletesen. Önmaga okozta a saját vesztét, mert nem tudta fékezni az indulatait, nem tudta különválasztani a magánéletet és a bunyót, ezért hiába szerezte meg a hőn áhított világbajnoki övet, mégis nagyon mélyre süllyedt, amikor elvesztette maga mellől azokat az embereket, akiknek a sikereit köszönhette.

Fekete-fehérben forgott a film, ami kiváló döntésnek bizonyult, mert így a látvány nem vette el a figyelmet a lelki folyamatok elől, de nem is volt akadálya annak, hogy hatásos mérkőzéseket kapjunk a pofinkba. Nem finomkodott a rendező, fröcsögött a vér, törtek az orrok és az állkapcsok, itt bizony nem páholyból nézhettük végig a ringben zajló eseményeket, hanem közvetlen közelről, szinte olyan érzésünk van, hogy mi kapjuk azokat a drabális pofonokat. Az életrajzi filmek sablonjait is sikerült megtölteni élettel, a történet íve szépen alakul, a jellemfejlődésben nincs hiba, a karakterek nem felszínesek, a forgatókönyv szívonalasra sikeredett, a kor is teljes mértékben megidézésre került, Scorsese nem bízott semmit a véletlenre. A film legnagyobb erénye, hogy a legenda mögött megmutatta az embert, aki sok minden volt, csak szimpatikus nem, mégis teljes gőzzel szurkolunk neki, hogy bajnok legyen, majd szomorúan nézzük végig a bukását. Egyetlen hibát tudok felróni ennek a kiváló alkotásnak, egy árnyalattal tovább időzünk Vicky és Jake kapcsolatának tönkremenetelén, mint kellene, van egy pont, amikor már felesleges ismétlődésnek tűnnek a veszekedéseik, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

De Niro simán zseniális a főszerepben, brutálisan esendő fiugrát hoz, meg tudja mutatni La Motta bajnoki nagyságát és emberi gyarlóságát is, eléri azt, hogy egyszerre tiszteljük és vessük meg az általa alakított karaktert. Joe Pesci szokásához híven most is rendkívül erőteljes alakítást nyújt, a kistestvér minden dühét és a féltő szeretet is érezzük minden jelenetében. Cathy Moriarty élete szerepében remekelt, nem csak szép volt, hanem nagyon jól el is játszotta Jake La Motta feleségének kálváriáját.

Scorsese kedvenc témája, vagyis a bűn és az erény természetesen most is kiemelt hangsúlyt kapott a történetben, amelyre talán a brutálisan őszinte jelzők lennénk a legtalálóbbak. Nincs finomkodás, Jake La Motta minden negatív vonása bemutatásra került, heroizálás nuku, kőkemény dráma a köbön ez a kiváló film, amely nem véletlenül vált klasszikussá, nagyon erős érzelmi hatást tud kifejteni a nézőjére, aki nemcsak a főszereplőről tudhat meg olyan dolgokat, amelyeket igazából soha nem akart, hanem el is gondolkodhat azon, hogy a bajnoki öv megéri-e a hozzátartozók szenvedését, és mi az ára annak, hogy valaki legenda legyen a ringben. Letaglózó alkotás, kár lenne kihagyni az életünkből!

9/10

A Dühöngő bika teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.