Az egzotikus országokba helyezett útkeresős történetek mindig is népszerű toposzt képeztek (nemrég például a Whiskey Tango Foxtrot-ot láthattuk ebben a témában), és bár az A Hologram for the King elsőre lehet, hogy nem egy ilyen mű képét mutatja, de végeredményben nagyon is ezen a kijelölt csapáson jár. Sajnos annyira céltalanul kóvályogva, hogy Szaúd-Arábia kultúrsokkján kívül értéket és eredetiséget nem is tartalmaz.

Alan Clay (Tom Hanks) élete mélyponton van: feleségétől elvált, egy hibás üzleti döntés miatt karrierje is romokban hever, új munkahelyén pedig Szaúd-Arábiába küldik, hogy egy hologram-technológiát adjon a királynak. Az egyszerű értékesítői munkát azonban megnehezíti Alan depresszióval kevert jet lag-je, a helyiek kiszámíthatatlansága, és a leginkább csak tervrajzokon létező üzletközpont embertelen körülményei.

Nem egyértelmű, a film Szaúd-Arábia hiteles prezentációját, vagy egy szimbolikus történetet szeretné megvalósítani, számos esetben ugyanis a mű szituációi annyira hihetetlennek tűnnek, hogy önkéntelenül is egy ilyesfajta megközelítést kerestem mögötte. Ugyanakkor Tykwer rendezői eszközei erre semmi okot nem adnak: precíz, letisztult képei, kiszámított vágásai éppen a szürrealitás ellen dolgoznak, így azt a kevés álomjelenetnek, illetve az elbeszélt eseményeknek kéne kifejezniük - ebből a szempontból tehát a film valószínűleg semmivel nem több az alapjául szolgáló könyvnél. Azonban még így is a kultúrsokk-motívum működik a legjobban, az olyan részletek, mint az épülő lakónegyedben az embertelen körülmények között élő vendégmunkások szomszédságában kialakított bemutatóterem, a helyi sofőr szavaiból kirajzolódó társadalomkép jelentik az A Hologram for the King valódi élményét.

Már csak azért is így van ez, mert az útkeresés a főszereplőre, de magára a műre is jellemző: eleinte a környezettel való ismerkedés dominál, majd később, amikor Tykwer már a lényegre térne, az el- és feltűnő mellékszereplők, illetve a rajtuk keresztül szétzilálódó narratíva zavar össze teljesen, és ezen már az sem kozmetikáz sokat, hogy az utolsó 20 percre a rendező egy huszárvágással végül megpróbál valamiféle tanulságot megfogalmazni. Ha nem várunk eget rengető gondolatokat, akkor vehetjük úgy, hogy ez sikerül is neki, azonban ezzel csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az ide vezető út mennyire kacskaringós és felesleges kitérőkkel teli volt.

Az vitathatatlan, hogy lelkes és ambiciózus rendezőről tanúskodik ez a film, azonban ahogy a Parfüm (és talán enyhén a Felhőatlasz) esetében is történt, az adaptáció során ezúttal sem tudta a megfelelő eszközökkel megragadni az alapanyag egyediségét. Azt csak találgatni tudom, hogy az A Hologram for the King eredeti formájában is ilyen csapongó volt-e, mindenesetre az összkép semmiképpen nem egy határozott és tartalmas mű képét adja.

5,5/10

Az A Hologram for the King teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán