Hogyan értelmezzük a szérializált történetmesélést?
2016. június 13. írta: danialves

Hogyan értelmezzük a szérializált történetmesélést?

A sorozatok egyre inkább terjedő népszerűsége magával hozta azt is, hogy számos olyan ember ismerkedett meg a műfajjal, aki erre nem igazán volt felkészülve. Ez elsősorban nyilvánvalóan az egyik legnépszerűbb darabon, a Trónok harcát, és az azt övező közbeszéden érhető tetten: úgy tűnik, számos embernél elsősorban az képezi az értékelés szempontját, hogy az adott rész "unalmas" vagy "izgalmas" volt-e, miközben egy sorozat történetmesélése tekintetében ez legalább két ponton is hibádzik.got.jpg

Azt talán kevesebbet kell magyarázni, hogy az "unalmas" mennyire sekélyes összefoglalása bárminek is: habár kétségkívül jogos kritika lehet sok esetben, hogy unalmas valami, alapvetően nem minden mű célja a konstans izgalomérzet, arról nem is beszélve, hogy ezt nem is lehet állandóan fenntartani. (Kivéve a Walking Deadet, amelynek nézőit egy-egy olcsó cliffhangerrel mindig kárpótolni lehet a hanyag írói munkáért...) Igazán a problémát tehát az jelenti, hogy a többség minden egyes epizódtól ugyanazt az élményt várja, mintha csak egy Marvel-filmről lenne szó, amely hellyel-közzel önmagában is egy kerek egész. Amivel éppen csak a sorozatok egyik legnagyobb alapvetését tagadják meg: hogy ezek a történetek nem a rész elején kezdődnek, és nem is záródnak le azok végével. Ráadásul hőseiket, szituációikat, gondolataikat ugyanúgy fel kell építeniük, hogy ezek az ívek végül majd emlékezetes pillanatok képében fizetődjenek ki.

Egy két órás filmet megtekintve azonban nem kívánjuk, hogy bárcsak kimaradtak volna ezek a részek, és mind a 120 perc egy óriási, übercool jelenetáradat lett volna, a kedvenc hőseinkkel. Képzeljük el, milyen abszurd lenne egy ilyen értékelés:
"- Első 10 perc: Tök izgalmas volt a nyitójelenet, utána viszont picit ellaposodott. 8/10
- 10-20. perc: Igazából ez egy lassabb, a következőket építő rész volt, semmi érdemleges nem történt. 6/10
- 20-30. perc: Itt már kezdtek beindulni a dolgok, és az epizód végi cliffhanger nagyon állat volt. 8/10
- 30-40. perc: Tök jól felpörgött a sorozat, csak azt sajnálom, hogy a kedvenc szereplőmet itt most hanyagolták. 9/10"
És így tovább, a végén meg, gondolom, átlagot vonunk...plot-diagram.png

Amit tehát sokan elfelejtenek, hogy a sorozat is egy egységes történetfolyam, csak éppen 80-100 órás hossza miatt fogyaszthatóra darabolva. És éppen ezért ezen az időtávon van csak jelentősége bármit értékelni és értelmezni. Többek között a forgatókönyvírás egyik alapvetéseként értelmezett setup-payoff rendszert is, amelyből mintha mindenki csak payoffokat szeretne csak látni, miközben setupok nélkül ezek nem létezhetnek. Természetesen támadható az a dichotómia is, hogy a setupoknak unalmasnak kell lenniük, és a payoffok szolgáltatják az izgalmakat, de a nézők jelentős része (és ennek hatására az íróké is) így osztja fel egy történet elemeit. Már ha fel lehet osztani, hiszen a sorozatok szerkezete elég összetett ahhoz, hogy ezek kellően összemosódjanak: míg egy film esetében többnyire a setupok a bevezetés, vagy a játékidő első felében valósulnak meg, a payoffokat pedig a fináléban láthatjuk (itt egy példa a Vissza a jövőbe kapcsán), a szériák esetében nehéz lenne ilyen szigorúan szétválasztani őket. Új szereplők és konfliktusok bolygatják meg rendre a status quo-t, ráadásul semmi sem mondja ki, hogy bizonyos íveket nem lehet útközben lezárni, és újakat indítani helyettük. Ezeken pedig szintén dolgozni kell, és igen, ez nyilvánvalóan nem fog senkit lázba hozni, sőt, az is lehet, hogy az adott részben értelmét sem látjuk, de pont ez lenne egy sorozat lényege. Avagy ahogy a nagy divat-közutálatnak örvendő Damon Lindelof megfogalmazta éppen a Trónok harca kapcsán:

As a storyteller, if you can make one, let alone two, excellent hours of television a season if you’re doing eight or 10 episodes—an excellent episode by all accounts—I think what people don’t realize is that in order to produce those excellent episodes, there have to be episodes that set that up. There also have to be episodes that begin to—although this is never a storyteller’s intent—make [the viewer] go, “I don’t know, I don’t know about this…”

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármilyen kritika lesöpörhető ezzel a logikával: az összkép szempontjából irreleváns filler epizódok igenis léteznek, és az évadról-évadra túlélő, a nézettség függvényében korlátlan ideig meghosszabbított sorozatok korában ritkán beszélhetünk ténylegesen szezonokon átívelő koncepcióról. De ennek a gondolkodásnak nem is az a lényege, hogy érvkészletet adjon az írók védelmében, amikor egyes részekről vitatkozunk, hanem pont az, hogy nincs értelme részekről vitatkozni. Természetesen ez nem vonatkoztatható az újra ugyanazokat a köröket futó, heti esetmegoldós kórházi vagy detektívszériákra, de egy tipikus szérializált mű esetében semmi nem indokolja, hogy a heti adagot egy kompakt, zárt műként kezeljük, és ennek megfelelően bármilyen elemzést is végezzünk az értékeiről.

Az, hogy egy konkrét epizódban valami felesleges kitérő volt-e, vagy hogy az adott szakasz "unalmassága" nem esetleg valami sokkal értékesebbet vezetett-e fel, az majd lehet, hogy csak évek múltán fog eldőlni, ebből a szempontból pedig idejekorán véleményt megofgalmazni erről legfeljebb csak akkor jó, ha mi is szeretnénk egy szeletet a hype-ból. De ha egy sorozat lezárultával visszagondolva is leginkább az egyes évadokat értékeljük, és az epizódokra már jóformán nem is emlékszünk, akkor van-e bármilyen jelentősége is megszállottan értékelni a történetfolyam lehető legkisebb darabjait?

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr88804906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serrin 2016.06.13. 12:32:38

A TWD 6. évadában túlzásba vitték a történetmesélést, mert miközben korábban 1-1 réz hosszú időt felölt, addig kb. 6 rész kellett másfél nap elmeséséléhez. Erre az adott részek közben nem is jöttünk rá, csak utána. Persze mindez kiegészül a "Glenn meghalt-e" kérdéssel, ami szerintem a legnagyobb rajongók között is erősen negatív volt.
Hogy bonyolítsák a helyzetet, azért még a Morganről szóló részt mindez elé berakták, így aztán végképp nehéz volt átlátni, hogy miről van szó.

Ha ugyanezt az 1-4. évaddal összevetem, akkor inkább a farmon lamentálás, mint ez. Ott legalább volt egy pajta tele kóbórlókkal. :)

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2016.06.13. 16:49:58

A gondolatmenet szerintem ott hibázik egy kicsit, hogy feltételezi, hogy a set-up csak "unalmas", a pay-off pedig csak "izgalmas" lehet, pedig ez egyáltalán nincs így.

Különben pedig szar cikk, el sem olvastam, stb.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.06.13. 17:20:04

@lisztes: Jogos, ezt bele is írom majd, de olyan szempontból szerintem nem tévedek nagyot, hogy az emberek 99%-a a set-upokat érzékeli unalmasnak és a pay-offokat izgalmasnak, alapvetően erre akartam reflektálni a posztban is.

xhalapex 2016.06.13. 21:19:39

Az emberek cliffhanger, meg csavar junkiek lettek és minden epizódtól elvárják, hogy szét legyenek csapva a végére és csak a vége ami igazán számít. Nem vagyok spoilerező, de a túlzott spoiler félelem is ezt támasztja alá ami amúgy engem is hatalmába kerít időnként. Egyre kevésbé fontos hogy hogy jutunk el A-ból B-be, a lényeg az hogy a B-nél maradjon tátva a szám, csak akkor minek a többi rész?
Nem biztos hogy jól emlékszem de a House of Cards (egyetlen Netflixes amit nézek) kevesebb ilyen rész végi fejbevágóval operál, igaz más modellben is működnek. Nem kell hétrl hétre figyelem cunamit csapniuk a jelenlévő marasztalásáért és a külsősök behúzásáért.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.06.13. 22:26:09

@xhalapex: Szerintem alapvetően nem is ezzel van a baj, mert emlékszem, hogy mekkora élmény volt így pl. a Lostot vagy A szökést nézni, csak szép lassan mindkettő átment abba, hogy már csak a cliffhanger kedvéért voltak cliffhangerek, és nem azért, mert amúgy egy jó thrillert akartak írni. És ahogy hallom (mivel már nem nézem), ezt most a TWD járatja csúcsra, most is bevágtak az évadzáró végére valami tök random dolgot, csak hogy legyen valami, amiért visszajönnek az emberek. És visszajönnek, miközben mindenki panaszkodik, hogy mennyire színvonaltalan az egész.
Mindenesetre szerintem pont abból ered az egész, hogy hozzászoktatták a nézőket ehhez a stílushoz, utána pedig muszáj fenntartani, mert különben jön a fanyalgás. Valamilyen szinten ebbe esett bele a Trónok harca is, csak itt akkor sírnak a nézők, ha nincs minden epizódban valami véres halál, árulás vagy sárkány...

A spoilerezést nem keverném ide, mert ha azt mondod, hogy nincs semmi gond a spoilerrel, akkor meg éppen azt állítod, hogy a végeredmény nem fontos egyáltalán, csak az odáig vezető út. (Én egyébként azt is gyűlölöm, ha elmesélnek egy filmet a közepéig.)

Egyébként ha nincsenek is benne látványos cliffhangerek, azért a House of Cards epizódok is rendre úgy érnek véget, hogy megfogalmaznak egy egyértelmű irányt vagy kérdést, amellyel folytatódhat a következő, szóval szerintem ott is működik ez, csak kicsit kifinomultabban és a történet szövetébe szervesebben illeszkedően.

xhalapex 2016.06.13. 22:57:10

@danialves: A Walking Dead nálam is átkerült a nem érdekel kategóriába. Annyival jobb dolgokat kezdhet az ember az életével, hogy már a megszokás miatti nézésével is leálltam az ötödik évadnál.

Amúgy az jutott eszembe, milyen groteszk módon nézne ki hogy ha a filmeknél is (arányosan a sorozatokéhoz képest) ilyen kényszeresen mondjuk 10 percenként kötelező lenne valami hogy ne menj ki vetítésről :)

A spoiler mániát úgy gondoltam ide kapcsolni, hogy ha egy nézőnek csak a filmekben található 2-3 váratlan momentum egy sorozat epizódban pedig a rész végén lévő cliffhanger az ami kizárólag mérvadó, akkor rettenetesen fél és szorong, hogy az a pár érték számára ismeretlen maradjon így adott esetben kijelenti, hogy lespoilerezve már nem is érdekli a dolog (ez a halálom). Álszent viszont nem akarok lenni én is tartom magam, a közmegegyezéshez és nem spoilerezek, valamint hogy darálva nézem a Trónok harcát, így kerülöm a róla szóló cikkeket, de annyi más értéke van a fordulatokon kívül, kár csavar halomnak nyilvánítani. Tehát a csavar fontos, de nem kizárólagos szórakoztatási faktor a jó sorozatokban. Egy töltelék epizód vagy momentum, a nagy egész szempontjából lehet igenis hasznos.
A House of Cards nekem annyira egyben lévő sztori, hogy semelyik részt nem tudom elkülöníteni, de valószínűleg úgy van ahogy írod, hogy jelen van ott is, de természetesebben illeszkednek a nagy egészbe.

Orosz Attila 2016.06.14. 14:12:17

"Ez elsősorban nyilvánvalóan az egyik legnépszerűbb darabon, a Trónok harcát, és az azt övező közbeszéden érhető tetten: úgy tűnik, számos embernél elsősorban az képezi az értékelés szempontját, hogy az adott rész "unalmas" vagy "izgalmas" volt-e, miközben egy sorozat történetmesélése tekintetében ez legalább két ponton is hibádzik."

Ennek viszont nincs értelme.

mestska · http://cities.blog.hu 2017.07.19. 08:29:57

nem várom azt, hogy olyan legyen, mint egy Marvel film, mert azok egy-egy kivétellel mostanában elég unalmasak.:)
süti beállítások módosítása