Az amcsiknak ott van Pókember, Batman, Amerika kapitány, egy egész Marvel és DC univerzum, nekünk pedig, nos nekünk van egy Kittenbergerünk, aki egy vérbeli magyar steampunk képregényhős, és szerény véleményem szerint simán kenterbe veri világhírű kollégáit. Ehhez képest egyelőre nem túl közismert őmenősége, én is teljesen véletlenül leltem rá, és mekkora szerencsém volt, hogy sikerült, mert nagyon sajnáltam volna, ha kimarad az életemből ez a hihetetlenül kreatív és szórakoztató képregény, amelyből őszintén remélem, hogy sorozat lesz, mert már nagyon várom az újabb kalandokat!
1907-ben egy párhuzamos univerzumban Ács és Boka nyomukban a helyi rendőri erőkkel az utolsó pillanatban csatlakoznak a vonaton barátjukhoz, Kittenberger Kálmánhoz, és együtt indulnak Kongóba, hogy megoldjanak egy rejtélyes ügyet. Egy hatalmas orrszarvút keresnek, azonban egy óriási belga politikai manőver nyomára bukkannak...
Nincs sok laca-faca, azonnal a kalandok kellős közepén találjuk magunkat (ennek oka, hogy először egy tervezett sorozat sokadik részét adták ki az alkotók magánkiadásban, remélem, minél előbb megismerhetem az előzményeket és persze a folytatásokat is), és nincs menekvés, azonnal magába szippant az eszementen vicces és fordulatos történet. A főhőst Kittenberger Kálmánról, a híres vadászról mintázták, Ács és Boka neve pedig a Pál utcai fiúkból lehet ismerős (még egy grundos poént is elsütnek a képregényben nagyon jól és nagyon jó helyen!), a többi szereplő a lehető legkülönbözőbb helyekről érkezett eredetileg (Afrika kutató magyar tudóstól Kurtz ezredesig, de az én abszolút kedvencem Hector Pierrot, aki természetesen nem más, mint Poirot felügyelő kittenbergeresítve).
Lenyűgöző, hogy milyen egyedi világot teremtettek az alkotók az egyelőre puhafedeles oldalakon, tökéletesen kidolgozott minden részlet a Zeppelineken át a gépesített orrszarvúig, és megannyi eszement kütyün át egészen a nagyon badass főhősig, akinek két cimborája sem megvetendően dögös kalandor (nézzék el nekem a férfi olvasók, hogy a nem túl számos női szereplő nem igazán hagyott mély nyomokat bennem). Nagyon őrült egyveleg ez a képregény, egy kitalált Afrikában rejtői szellemességgel prezentált magyar Indiana Jones steampunk köntösbe öltöztetve. Bátran el merték engedni a fantáziájukat az alkotók, a végeredmény pedig egy rendkívül szórakoztató, látványos és magával ragadó kaland lett, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.
Nem igazán vagyok képregény fan, a Korcsmáros-sorozaton túl nem nagyon szoktak rabul ejteni a zsánerhez tartozó darabok, a Kittenberger alapötletébe viszont első látásra beleszerettem, alig vártam, hogy kézbe vehessem a nemrégiben megjelent kiadványt, egy ültő helyemben faltam fel a sajnos nem túl hosszúra sikeredett kalandfüzetet. Fantasztikusan erős a képi világ, az alkotók arra is gondot fordítottak, hogy bemutassák az igazi Kittenberger Kálmánt, a végén pedig egyrészt a falat lehet kaparni, mert kapunk egy kis ízelítőt a remélhetőleg belátható időn belül megjelenő folytatásból, másrészt pedig a jegyzetekből rengeteg háttér információt szerezhetünk. Többek között megtudhatjuk, hogy a Fedáksári nem csak egy kiváló operettszínésznő, hanem a rablóultiban az irreálisan magas kontra neve. Meglepően sokat tanulhat a képregényből még egy hozzám hasonló irodalom - és történelemőrült is.
Nagyon jól egymásra találtak a szerzők (akik a képregény végén nagyon szellemesen röviden be is mutatkoznak nekünk), a Somogyi-Tebeli-Bárány trió nagyra hivatott szerény véleményem szerint, rengeteg kreatív energia szorult beléjük, amelyet kiválóan képregényre is tudtak vetni, mindannyiunk legnagyobb szerencséjére. Ebben a projektben benne van egy klasszikus sorozat ígérete, kis szerencsével egyszer a gyerekeink az ő képregényeiken fognak felnőni, ahogyan mi egykoron Korcsmáros és Zórád alkotásain. A tehetség adott, már csak a pénzügyi kereteket kell biztosítani hozzá, gondolom, nem lehetett könnyű menet magánkiadásban piacra dobni ezt a remek kis kiadványt.
Még mindig nem vagyok szakértő a témában, ezért nem gondolom, hogy én lennék hivatva elhelyezni a magyar képregény univerzumában ezt a kiváló alkotást, amelynek sajnálatos rövidségén kívül csak azt tudom felróni hibájául, hogy a végére egy picikét kifulladt belőle a szufla, de ezt tudjuk be gyerekbetegségnek, és örüljünk neki, hogy van végre egy echte magyarosch képregényünk. Kittenberger jött, célzott, lőtt, és egyenesen a szívünk közepébe talált. Erősen beszerzésre javasolt darab!
9/10
A képregényt a kiadónak köszönhetőnek volt lehetőségem elolvasni.
