Az erotika és a humor mindig utat tör magának, különösen akkor, ha egyesített erővel támadnak szegény nézők rekeszizmai ellen. Tímár Péter abszurd vígjátéka már nagyon régen kultfilmnek számít, nekem eddig még nem volt hozzá szerencsém, most azonban egy szomorú hír miatt gondolkodás nélkül előkerítettem. Rajhona Ádámot én elsősorban szinkronszerepei alapján ismertem, sajnos nem láttam színpadon, filmen eddig csak epizódszerepekben. Az ő emlékére néztem meg a főszereplésével készült alkotást, amely nem cáfol rá a hírére: szórakoztató, egészséges mértékig erotikus (bár nőként meg kell jegyeznem, hogy azért egy-két jó pasit is levetkőztethettek volna az alkotók, hát hol van itt az egyenjogúság?), dől belőle az abszurd humor és a rendszerkritika. Kötelező darab!
Falkay (Rajhona Ádám) egy lada (=láda) gyár főnöke, ahol rajta kívül mindenki a szebbik nemet erősíti. Egy nap betoppan az életébe a csörlőképesített tűzvédelmi "szakember", Bozodi (Koltai Róbert), aki ráveszi arra, hogy kamerákat telepítsenek több helyiségbe, többek között az öltözőbe is. Az élelmes páros hamar rádöbben, hogy mekkora bevételt tud szerezni az üzemnek a kukkolásnak köszönhetően. Az üzlet szépen virágzik, azonban amikor az asszonyok rájönnek a turpisságra, elszabadul a tüzes pokol...
"Elnök úr! Melyik hónapban született? A kilencedikben! Ki ültette ezt mellém?". Nekem ez a kedvenc poénom ebből a frenetikus nyelvezetű alkotásból. Tímár Péter az abszurd humor legjobb hagyományait követve forgatta ki a kádári évek hétköznapjait, utánozhatatlanul kreatív forgatókönyvet írt, képi trükkök tömkelegét alkalmazta, a színészek pedig apait-anyait beleadtak a forgatáson (pedig nyilván nagyon nehéz dolguk lehetett a visszafelé rögzített felvételeken, de ez már ahogyan mondani szokták, filmtörténelem), a végeredmény pedig egy elsöprő erejű mozi, amely még ennyi év után sem tudott megkopni.
Igazi időutazás a film, a késő Kádár-korszak hétköznapjaiba tekinthetünk bele, jellemzően egy olyan üzemben játszódnak az események, amelyben teljesen eladhatatlan ládákat gyártanak. Azonban a modern technikának és két, számítóan kisszerű alaknak köszönhetően mégis rövid időre úgy érezhetik magukról, hogy ők saját kis világuk urai. Aztán persze elbuknak, és miközben végignézhetjük tüzes kálváriájukat, megismerkedünk a korszak jellegzetes alakjaival: az életbe belefáradt asszonyokat, a lázadó szellemű elvált nőt, aki magára marad, mert a többiek végül inkább a kényelmes belenyugvást választják, mindegy, hogy mennyire felháborító, amít velük tettek a férfiak, a nyugalom (látszata) sokkal többet ér. Akad itt teljesen gerinctelen és tehetségtelen tanácselnök, sima modorú pártitkár, abszolút alkalmatlan tűzoltóparancsnok. Miközben mindenki békésen teszi a semmit, zajlanak a szürke hétköznapok, amelybe az alantas ösztönök csalnak nem kevés bonyoldalmat. A humoros felszín alatt igen komoly rendszerkritikát tartalmaz ez alkotás, szórakoztatva gondolkodtat el.
Meglepően pajzán a film humora, többek között a kollektív emlékezet részévé tette a kefírt, amelyet igencsak erotikus felhanggal sikerült megtölteni, ráadásul még egy kis káromkodás is kiszaladt a Haumann Péter alakította elnök száján. Azért találtak telibe a poénok, mert egy valóban szürreális világnak állított görbe tükröt, rendkívül kreatív módon, nem véletlen, hogy mára már sok poén a közbeszéd része lett (hányszor kértem már dögös kávét, úgy, hogy nem tudtam, hogy innen ered ez a jelző!). Rendkívül szórakoztató alkotásról van szó, azonban a végére sajnos egy kicsit kifogy a történetből a szufla, még a látványos tűzvész után is marad egy kevés hiányérzet a nézőben, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. A speciális effektek a kor technikai színvonalához képest lenyűgözőek, a zene nagyon jól lett találva (akinél nem indul be a limbóláz azt hallgatva, az szerintem sürgősen keresse fel a kezelőorvosát), a hanghatások tökéletesen kiszámítottak.
A szereposztás remek, Rajhona Ádám kiváló az üzemet vezető alapvetően jószándékú, de nem túl eszes Falkay-ként, remek párost alkotnak a feltűnési viszketeségben szenvedő Bozodit alakító Koltai Róberttel. Haumann Péter hozta a tőle elvárható színvonalat, Mikó István fájdalmasan kis szerepet kapott, ahogyan Hollósi Frigyes is. A női szereplők közül kiemelkedett Németh Judit alakítása.
Nem áll szándékomban feminista szemszögből megvizslatni a filmet, igen, felháborító. hogy ezek a csúnya, mocsok férfiak milyen szemét módon visszaéltek a helyzettel, de egyrészt megkapták a magukét, másrészt pedig ez egy vígjáték, ráadásul a jobbik fajtából, inkább nevessünk egy jót, nem igaz? A nosztalgiafaktoron túl is rendkívül szórakoztató alkotásról van szó, amely nem véletlenül volt népszerű a saját korában, és mai szemmel nézve sem fakult meg a humora. Egyszer mindenképpen látni kell!
8/10
Az Egészséges erotika teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
