Korcsmáros képregények nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Gyerekkorom óta előfizetője vagyok a Füles című rejtvényújságnak (és a mai napig a péntek esti programom az elolvasása és megfejtése), így esélytelen volt, hogy ne találkozzak a mester munkáival, nyugodt leliismerettel állíhatom, hogy az ő képregényein nőttem fel. Soha nem tudott rabul ejteni a Marvel és egyéb univerzum, ezzel szemben hatalmas rajongója vagyok Korcsmáros Pál életművének, ráadásul egy olyan apukával élek egy háztartásban, aki mánikákusan gyűjti a Rejtő Jenő írásai alapján készült képregénysorozat felújított változatát, amelyből hihetetlen, de már a nyolcadik került kiadásra (természetesen az összes megtalálható nálunk otthon), amelyet a családi balhé elkerülése érdekében viharsebesen be kellett szereznem. Az első olvasás joga természetesen apukámat illette, és miután ő rekordidő alatt felfalta a kicsikét, én is nekiláthattam. Istenien szórakoztam rajta, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Halálos ágyán egy rab megvallja, hogy egy nagy értékű brilliánst helyezett el letartóztatása előtt egy éppen készülőfélben lévő Buddha szoborban, amelyet jótevőjének lányára hagy, megadva azokat a paramétereket, amelynek alapján megtalálhatja a vagyont érő örökséget. Azonban egy szabadulófélben lévő gazember is végighallgatta sajnos a végrendelkezést, aki komoly fenyegetést jelent Evelynre. A lány természetesen azonnal nyomozni kezd a szobor után, és kissé zűrös kalandjai során szőke cikonként száguld bele Lord Bannister békés életébe, aki legmélyebb döbbenetére azon találja magát, hogy együtt űzik a kincs nyomát dacolva minden veszéllyel...
A Képes Kiadó nagyon magas szívonalon ápolja a Korcsmáros-örökséget, a kor elvárásainak megfelelően modernizálták ugyan a klasszikus képregényeket, mégis megmaradt az eredeti utánozhatatlan hangulata, A szőke ciklon eredetileg 1961-62-ben jelent meg, most Garisa H. Zsolt átdolgozásában és Varga "Zerge" Zoltán színezésével vehetjük a kezünkbe gyerekkorunk felfrissített kedvencét. Nekem pontosan olyan élményt adott, mint sok évvel ezelőtt, a minőség a szokásos, nem az alkotók hibája, hogy nekem egy árnylalatnyival kevésbé tetszett, mint az előző darab (A Láthatalan légió), egyszerűen nem fogott meg annyira ez a történet, minden valószínűség szerint azért, mert a főszereplő ezúttal egy hölgy volt, engem pedig lányként jobban érdekelnek a dögös és nagydumás férfi kalandorok viselt dolgai.
Nőiesen bevallom, nem olvastam Rejtő Jenő könyvét, de nincs kétségem afelől, hogy ugyanolyan lenyűgöző a stílusa, mint a Piszkos Fred, a kapitánynak, soha nem értettem, miért fanyalognak sokan az életmű kapcsán, minőségi ponyvákat gyártott az író, olyan szómágiával varázsolta elénk az idegenlégió (valószínűleg soha nem létezett) világát, amelyen nem fogott az idő. Legendásan megfilmesíthetetlenek ezek az alkotások, egyedül Korcsmáros Pál találta el azt a stílust, amellyel vissza tudta adni a rendkívül kreatív és szórakoztató könyvek hangulatát. Megvan benne a dinamika, de ugyanakkor újabb dimenziót tud adni a történetnek a rajzolt forma, amelyben rendkívül jól eltalálásra kerültek a karakterek.
Jöhetnék most azzal a feminsta szöveggel, hogy szokásához híven milyen butácska női főszereplőt alkotott Rejtő Jenő, de ez egyrészt nem lenne igaz, mert ez a szép szőke hölgy nemcsak Lord Bannister életét forgatta fel, hanem meg is oldott egy rejtélyt egy erősen macsó világban, másrészt pedig annyira belemerültem a képregénybe, hogy egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a vetülettel, mert lényegtelen. Megkaptuk a szokásos Rejtő-történetet az ismert panelekkel (idegenlégió, főrend, szép lány, stb), azonban mégsem érezzük azt, hogy tucatterméket olvasunk, hiába tudjuk már a fordulatokat előre, mégis teljes izgalommal gyűrögetjük az oldal alját, és kíváncsain várjuk, vajon hogyan jutunk el a szokásos happy endig. Ízlésesen lett szexi a főszereplő, aki igazi nőként száguld végig a történeten és tapossa a férfi szíveket,
Nem vagyok szakértő, ezért sajnos nem tudom megmondani, hol helyezkedik el a Rejtő-Korcsmáros saga nyolcadik felvonása a magyar képregény univerzumában, de az biztos, hogy tökéletesen illeszkedik a sorozatba A szőke ciklon, ugyanúgy betegre nevettem magam rajta, mint az elődein, és már el is foglalta méltó helyét a többiek között a könyvespolcomon, arra várva, hogy minél előbb csatlakozzon hozzájuk a kilencedik rész is (ami a Piszkos Fred közbelép lesz). Kötelező darab!
9/10