Az időutazós filmek, sorozatok mindig is közel álltak a szívemhez, mert mindig nagyon megragadja a képzeletem a múltba, vagy a jelenbe való utazás gondolata, a változtatás lehetősége, a kíváncsiság kiszolgálása. Talán Stephen King is így volt ezzel, mikor megírta a 11/22/63 című regényét (ami nem horror), amelyből James Franco főszereplésével készített sorozatot a Hulu. A történet kezdete annyi, hogy van egy kissé életunt angoltanár, Jake Epping, akinek van egy kedvenc bisztrója. A helyet egy Al nevű fickó vezeti, aki végső stádiumú rákos és megosztja Jake-el, amit tud, és megkéri, hogy utazzon vissza az időben és akadályozza meg John F. Kennedy meggyilkolását 1963. november 22-én. Magasságos egek!
Mivel nem vagyok amerikai, valahogy sosem érintett meg John F. Kennedy alakja, meggyilkolása is csak egy plusz adat volt számomra a történelemkönyvben, és annyira nem is lelkesedtem a sorozat elkezdése előtt, hogy az ő megmentésére fog épülni a történet. De ezt az első nagy akadályt simán vette a sztori, miközben Al győzködi Jake-t, hogy miért kell megtenni, akkor engem is meggyőzött az érvelésével. Ezzel tehát nem lesz gond.
Az időutazás kulcsa egyébként a fentebb említett bisztró és 3 egyszerű dolog szerint működik:
- mindig csak 1960-ba lehet visszatérni, akármennyi időt ott lehet tölteni, a jelenben pedig csak 2 perc telik el.
- Ha egyszer visszamentél az időben, majd visszajössz a jelenbe és megint mennél a múltba, akkor az első alkalommal elkövetett változtatások törlődnek.
- A Múlt, azaz az Idő viszont nem csipázza a változtatást, így megpróbálja akadályozni az időutazót a terve(i) végrehajtásában.
A pilot valójában 2 rész (1x01-02), 1 óra 20 perc, így elég ráérős a kezdés, a jelenbeli részek mégsem tetszettek túlságosan, úgy éreztem, hogy nem bírja kiaknázni az ottani drámát a sorozat. 1960-ban viszont minden szépen a helyére kerül, onnantól nincs megállás. A számomra legérdekesebb kulcsjelenetben (a mexikói étteremben), pedig minden meg volt, többször is visszanéztem azt a részt. Valahol itt döntöttem el azt is, hogy a könyvet is el akarom majd olvasni. 1960-on a hangulat is hatalmasat dobott, a vidám színek, a jóféle zene mellett minden jelenetet áthatott Jake teljesen normálisan rácsodálkozása a múltra, hogy mennyit változott azóta a világ, mennyire másképp éltek az emberek és még a pite íze is más. De emellett ott volt a kontraszt, hogy a feketék és fehérek nem keveredtek, a CIA és a hidegháborús dolgok, stb. Ezen kívül Alnek tömérdek információja van a gyilkosságról, de korántsem tudott meg mindent, így a rejtélyfaktort is szépen meglovagolják a készítők.
A kedvenc részeim mindenképp azok voltak, amikbe a Múlt is beleszólt, kaptak is egy baljós élt és Jake-nek hamar rá kell döbbennie, hogy mekkora felelősség nyomja a vállát, hogy mennyi apróság lehet nagyon fontos és hogy nem csak az emberekkel, a Múlttal is vigyáznia kell.
A pilot egyenlőre 8/10, most pedig megyek is darálni a többi részt, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.
A 11.22.63 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán