A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
A Titanicos "fesztiválkedvencek" között bukkanhatunk rá erre a filmre, és ha ez fesztivál kedvenc, akkor bennem igencsak megkérdőjeleződik a mindenféle külföldi fesztiválok döntőbíráinak kompetenciája.
Endel egy vívó a sztálini Szovjetunióban, aki kénytelen elmenekülni (a film elején még) tisztázatlan okok miatt Leningrádból egy észt faluba, ahol tesitanárként és vívó szakkört vezetve tengeti napjait remélve, hogy képes volt elbújni a titkosrendőrség és a besúgóhálózat emberei elől. A bonyodalmak igazán csak akkor kezdődnek, amikor a gyerek szeretnének eljutni a legnagyobb szovjet ifjúsági vívóversenyre szeretett edzőjükkel.
Ez a film igencsak kimeríti a nulla hozzáadott érték fogalmát. Ha láttál valaha tanáros-edzős filmet, mint mondjuk a Billy Elliot, a Kóristák, az Osztály vigyázz!, a Fák jú, tanár úr! vagy az Apáca Show 2, akkor gratulálok, láttad A vívót is. A lélektelenség valami olyan magas százalékon pörög a filmben, hogy az példa nélküli. Zéró saját gondolata van, csupán enerváltan felmondja a fent említett filmek alkotóelemeit. A fényképezés jellege teljesen a Kóristákból van átemelve. A történet látványosan, szolgaian követi az unalomig ismételt paneleket, csak éppen senkinek nincs semmi motivációja semmire, bármi ami ebben a filmben történik az mondvacsinált.
Remélem nem fog érzékenyen érinteni senkit, hogy innentől spoilerezni fogok, de egy ennyire bot egyszerű és előrelátható filmnél szerintem ez nem bűn, csak konkrét példákkal szolgálnék, hogy ne érezze senki úgy, hogy frázisokat puffogtatok a levegőbe.
Szóval van ez a verseny, amire Endel nevezi a lurkókat, és itt látszik, hogy mennyire nem hiába dicsértem eddig az Eddie a sast és a Napos oldalt, mert igen, pár hónap felkészülés után megnyerik azt a verseny, amire az egész Szovjetunióból érkeznek a versenyzők úgy, hogy még felszerelésük sincs. Ezek után a film még képes benyögni azt, hogy ez az egész igaz történet alapján történt. Aha, na persze... maximum akkor ha azt a versenyt vakoknak tartották volna, akkor talán. Ami meg már a nyálas őrület, hogy elviszi a gyereket a versenyre Leningrádba, ahonnan tudja, hogy a biztos halál várja, mert deportálják Szibériába (az most más kérdés, hogy mázlija volt és mégsem halt meg). És mindezt miért? Azért mert egy totál parafejű kislány csúnyán nézett rá. Meg így ezzel a gyerekek hogyan birkóztak meg, hogy "Elvitték a tanár urat halálra fagyni... de legalább nyertünk egy versenyt. Juhé!". Ezt az igaz történet humbugot, habár nem tudom cáfolni, abban biztos vagyok, hogy senki más sem, mert nehezen hinném, hogy bárhol dokumentálva lenne egy noname észt tesitanár élettörténete.
És még csak nem is beszéltem a szerelmi szálról. Erőltetett és feleslegesebb, mint a DVD visszatekerő. A film során összesen három jelenetben találkoznak plusz egy mágikus montázs keretein belül, de ha azt mondom egymáshoz volt öt mondatuk, akkor még lehet túlzok. A nő nevét összesen kétszer hallottam a teljes játékidő alatt, ami remekül mutatja, mennyi kémia volt köztük. A kötelező gonosz igazgató motivációja a törtetés, amit nem igazán értek tekintve, hogy láthatóan nincs annyival előrébb a koszos falucska életében, mint a többiek, ráadásul hatalma az árulkodásban ki is merül, szóval inkább nevezném sztereotíp féregnek, mint erős negatív jellemnek.
Nézhető mozi és még valamennyire nézeti is magát, de olyan kiábrándítóan középszerű, hogy inkább érzem azt, hogy elpazaroltam az időmet vele. Ezt a filmet csak azoknak az embereknek ajánlom, akik már unják, hogy minden szar film a holokauszttal foglalkozik, mert tessék most itt van egy ugyanolyan, ami a gulággal. Kérdés hogy ez elég-e a létezésének indoklására. Én egy határozott nemmel válaszolnék.
5,5/10
A vívó teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
