Lehet újat mondani a vietnámi háborúról A szakasz és az Apokalipszis, most után? Stanley Kubrick-nak sikerült. Az Acéllövedéknek bérelt helye van a legjobb háborús filmek toplistáján, amit nem a monumentalitásával vívott ki magának, hanem azzal, hogy az emberi tragédiákat mutatta meg, és bármilyen furcsán is hangzik elsőre, a béke himnuszaként is értelmezhető, hiszen világosan rávilágít arra, mennyire értelmetlen dolog a háború. Persze a legjobb mozik a műfajból mind erre a következtetésre jutnak, azonban ebben a filmben annyira besűrűsödik a dráma, amelyet szinte a bőrünkön érzünk, hogy nem kellenek gigalátványos harci jelenetek, sokkal többet mond el nekünk Kubrick rengeteg közelivel, szívet-lelket zúzó jelenetekkel, és nem utolsósorban a rá jellemzően zseniális szöveggel.
Joker (Matthew Modine) újoncként kerül a tengerészgyalogság kiképző táborába, ahol összebarátkozik Cowboy-jal (Arliss Howard) és ő az egyetlen, aki segíteni próbál a szakasz szégyenének, a túlsúlyos és ügyetlen Pyle-nak (Vincent D'Onofrio). Mindannyiukat rettegésben tartja kiképzőtisztjük, Hartman (R. Lee Ermey), aki tökéletes gyilkológépet farag belőlük. Aztán Joker-ből katonai újságíró lesz, akinek szembesülnie kell a terepen a háború poklával...
Két részre osztható a film, Az elsőben végignézhetjük, hogyan lesz teljesen átlagos fiatalemberekből kőkemény tengerészgyalogos, hihetetlen agymosáson mennek keresztül a kiképzés során a fiúk, Hartman a maga sajátos módján kiváló katonát farag belőlük, aki mindig végrehajtja a parancsot, ölni és halni kész a hazájáért. A kiképzőtiszt figurája a legjobb példa arra, hogy milyen véletleneken múlnak az álomgyári legendák. R. Lee Ermey ugyanis eredetileg nem szerepelt volna a filmben, katonai szakértőként volt jelen a forgatáson, azonban olyan lehengerlő stílusa volt, hogy Kubrick nem teketóriázott sokat, odaadta neki Hartman szerepét, sőt, még azt is megengedte neki, hogy improvizáljon, olyan hihetetlen szövegekre volt képes gyárilag, hogy a mestert is sikerült lenyűgöznie. Simán zseniális volt a szerepben Ermey, számomra teljesen érhetetlen, miért csak egy Golden Globe-jelölést vágtak hozzá. ha valamiért, ezért az alakításért bizony járt volna az Oscar-díj szerintem.
Joker kilóg a többiek közül, ugyanis nem fél gondolkodni, nem kegyetlen, és nem szereti a háborút. Nem véletlen, hogy végül nem a frontra kerül, mint a többiek, hanem újságíró lesz, az ő kívülálló egyéniségéhez jobban passzol ez a munka. Előtte azonban neki is végig kell szenvednie a kiképzés minden testi és lelki brutalitását, amelynek eredményeként Pyle kifordul önmagából és egy hihetetlenül drámai jelenetben Hartman ellen fordul. Még csak a film feléig jutottunk, de már annyi gyomrost kaptunk Kubrick-tól, amelytől padlót fogunk (perverz tudom, de mégiscsak az ilyen pillanatokért nézünk filmeket, nem?), és még csak most jön a harctér, egy nagyon zárt világból kerülünk egy igazi háborús területre. Joker szemén keresztül csodálkozunk rá, milyen keveset ér az emberi élet mindkét oldalon (félelmetes az a katona, aki helikopterről lövöldözi le a vietnámiakat, nem foglalkozik azzal, hogy nők és gyerekek is vannak közöttük). A fiúk, akik elit katonának tartották magukat, rájönnek, hogy csak ágyútölteléknek kellenek, egy teljesen értelmetlen háborúért áldozzák fel az életüket. Teljesen különböző módon próbálják feldolgozni ezt a tényt, és azt, hogy minden percük az utolsó lehet, hiszen nem tudhatják, melyik percben éri utol őket egy gyilkos golyó.
A háború megöli a lelket, Joker-nek sokáig szerencséje volt, távol élt a harctértől, azonban neki is szembesülnie kell azzal, milyen körülmények között küzdik végig bajtársai a napokat. Legjobb barátja a kezei körzött hal meg, ekkor döbben rá, hogy nem lehet kívülálló, eljön a perc, amikor meg kell húznia azt a bizonyos ravaszt, amellyel mindörökre elveszíti az ártatlanságát nem testi, hanem lelki értelemben. A zárókép szavak nélkül mutatja meg, mennyire elveszetten kóvályognak az amerikai katonák a vietnámi területen, nekik valóban semmi keresnivalójuk sincs ezen a helyen.
Zseniális képek sora ég bele a retinánkba, mindig jön egy újabb szöveg vagy történeti fordulat, amelyre nem számítunk, konstans beájulás kategória minden kockája ennek a kiváló filmnek. A zene, a jól megírt karakterek, a színészi játék (R. Lee Ermey magasan kiemelkedik a többiek közül, Vincent D'Onofrio az utolsó jelenetében félelmetesen jó) mind-mind kellettek ahhoz, hogy ilyen felejthetetlen alkotás szülessen.
Stanley Kubrick kamerája kegyetlen, gátlás nélkül megmutatja nekünk, milyen iszonyú élményeket kellett átélnie azoknak a katonáknak, akiket az ölésre tökéletesen kiképeztek, arra azonban nem, hogy ennél sokkal nehezebb megőrizni saját lelküket abban a földi pokolban, ahová rossz sorsuk sodorta őket. Hibátlan alkotás!
10/10
Az Acéllövedék teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
