Mindig nehéz egy sorozat pilotjáról aprólékost véleményt formálni, hisz valljuk be, egy nyitó etap minőségét visszamenőleg meghatározhatják a rá épülő epizódok is. Ebből a szempontból sem tartottam szerencsésnek hogy a Bakelit első részét kritizáljam, és a második rész műsorra kerülésével utólag jónak tartom a döntésemet. Éppen ezért most egy bejegyzésben beszélek a két bemutatott epizódról, amelyek igazából együtt jelentenek valódi értéket.
A sztoriról röviden: a történet középpontjában Richie Finestra (Bobby Cannavale) áll, aki épp készül eladni veszteséges lemezkiadóját, mindezt a ’70-es évek derekán. A sztori az ő és a kiadóját alkotó főbb szereplők személye köré tornyosul.
(A cikk spoilermentes)
1x01 – Pilot
A Bakelit mondhatni nem szarozott, és a nézőket rögtön egy szűk két órás pilottal kínálta meg. Ez egyrészt szerencsés húzás, hisz egy ilyen bő lére eresztett nyitórészben megvan az idő arra, hogy felvázolják a sorozat főbb csapásvonalait, másfelől viszont kissé szerencsétlen is, mert a Bakelit olyan tömény korszellem-löketet kínál, amely az erre „immúnisoknak” hamar beteheti a kaput. Persze mit is várnánk Martin Scorsesetől, a „műfaj” koronázott királyától, aki a pilot rendezőjeként nem fél egy-másfél perces etapokat csak és kizárólag zenével megtölteni. Ez mind szép és jó, hisz a hangulat erős, a folyton dübörgő zene stimulálja a nézők agytekervényeit, azonban mintha a nagy atmoszférateremtő-akarásban elfelejtettek volna komolyabban foglalkozni a főbb karakterekkel.
Persze ez a döntés részben indokolt is lehet, hisz a nézők egy részét a hangulattal lehet rávenni a folytatásra, azonban összességében mégis hiányoznak a nyitányból az egyedi szereplők. Persze itt van nekünk a kvázi zeneművészeti látnokként megjelenő Richie Finestra, aki azonban ezen az egy jellemelemen kívül nem igazán tud kiemelkedő tulajdonságokat felmutatni, igy sokkal inkább egy korábbi gengszterfilmből kölcsönzött szereplőként hat, mint önálló hősként. Ez a kijelentés nagyvonalakban igaz a többi szereplőre is, mert mindegyiküket láttuk már valahol, egyikük jelleme sem hat újdonságként, ebből kifolyólag pedig a pilot kicsit kifullad a játékidő végéhez közelitve, vicces és izgalmas jelenetek ide vagy oda.
1x02 – Yesterday Once More
A második résznek tehát nem kisebb dolgot kellett végrehajtania, mint hogy formába öntse a sorozat főbb karaktereit, és ez Allen Coulter rendező közreműködésével abszolút sikerült is. Finestra karaktere végre olyan árnyalást kap, amelynek köszönhetően a hátára veheti a sorozatot, mindehhez nagyszerűen asszisztál Bobby Cannavale, aki fantasztikus színészi játékkal rukkol elő, csak úgy mint a feleségét alakító Olivia Wilde (kettejük között forr a levegő) valamint Juno Temple, aki a kvázi asszisztens szerepében kimagasló alakítást produkál.
A készítők nem felejtették el azt sem, hogy fontos volna a Finestra köré csoportosuló kiadó karaktereit is megfesteni, amelyet egy szép, bár várható „pálfordulással” értek el, de ennek ellenére végre teret engedtek Max Casella, Ray Romano, J. C. MacKenzie valamint P.J. Byrne szinészi játékának, és szerencsére hármójuknak köszönhetően a sorozat sztorija nem csupán előre halad, de folyamatosan mélyülni is tud, ebből kifolyólag tűkön ülve várhatjuk a vasárnap/hétfőn esedékes folytatást.
A két rész tehát szépen elosztotta „egymás között” a feladatokat: míg a nyitó etap a hangulat megfestésével és a sorozat zenetörténelemben való elhelyezését tűzte ki célul, addig a második felvonás szinte kizárólag a karakterekre fókuszál, és mindkét rész jól végzi a munkáját, aminek köszönhetően mindenképp várhatjuk a folytatást. Reméljük hasonló minőséget produkálnak a következő epizódok is.
A Bakelit teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
