Mutassatok egy hőst, és írok nektek egy tragédiát.
A fenti mondat Fitzgeraldtól származik, és ez ihlette a HBO minisorozatát, a Show Me a Hero-t. Aki látta és szerette a The Wire-t, annak nem igazán kell bemutatni David Simont. És aki látta és szerette, az nem fog csalódni ebben a sorozatban sem, mert a maga kategóriájában ez is abszolút mesterműnek számít.
A sorozat megtörtént esett alapján készült, így olyan nagy fordulatok nincsenek a sztoriban, végig kiszámítható, érezhető, hogy mi fog történni, azonban jelen esetben sokkal inkább a hogyan a hangsúlyos, és az a pontosság, ami a készítőket jellemzi, és nem az, hogy x szereplő minként fog cselekedni y helyzetben.
Az időpont a nyolcvanak évek közepe, a helyszín Yonkers városa. A történetet – nagymértékben – a helyi fiatal politikus, majd polgármester, Nick Wasicsko (Oscar Isaac) nézőpontjából ismerhetjük meg. Aki – az ő szemszögéből – a legrosszabbkor került a dolgok sűrűjébe, hiszen egy határozat értelmében, a városban fel kell építeni 200 bérlakást. A gond csak annyi, hogy a város jól szituált, fehér lakói nem igazán szeretnék, ha a fekete és latin közösség mellettük élne – az építkezések egyik célja pedig éppen az, hogy a megkülönböztetés ezen formája minél minimálisabb legyen.
Wasicsko mellett – ahogy a The Wire-ben is – persze az egész közösség életét megismerhetjük. Egy nagyon pontos, nagyon reális korrajz tárul a szemünk elé. A maga egyszerűségével helyenként könyörtelen is a Show Me a Hero, de ezt az érzést semmiképp sem erőszakolják ránk. Felesleges dráma nincs, ebben az esetben a drámaiság egyik fő oka a már említett egyszerűség. A szereplőkkel nagyon könnyen lehet azonosulni, nem hősökről van szó, csak hétköznapi emberekről, egészen szokványos problémákkal. Ez a tény pedig szimpatikussá teszi a karakterek egy részét, hiszen kicsit magunkra is ismerhetünk. Mert hiába a más kor és más kultúra a problémák gyökerét olyan emberi tulajdonságok adják, amikkel mindenki találkozhat napi szinten.
Oscar Isaac szimplán zseniális. Remekül mutatkozik meg a játéka által a karakter kettőssége. Az ambiciózus fiatal politikus, aki elhiszi magáról, hogy különleges, hogy más, mint a többiek – majd a kétségekkel teli férfi, aki bár imádja a politikát, de egyszerűen felemésztik a mocskos kis játékok, mert nem tudja megérteni, hogy a szimpátia és a szavazat a legtöbb esetben két külön dolog. De mellette szinte az összes fontosabb karaktert ki lehet emelni, mert mindenki hozzáteszi a maga igen vaskos részét, és így lesz a Show Me a Hero egy nem csak befejezett, de kész sorozat is. Catherine Keener brutál jól hozza a középosztálybeli, sztereotípiákkal teli háziasszonyt, de Ilfenesh Hadera latin-amerikai egyedülálló családanyaként is remek. És még nyugodtan lehetne folytatni a sort.
A minisorozatokkal mindig az volt a gondom, hogy a rövidségük miatt az esetek döntő többségében csak egy felszínes képet mutatnak. A drámai sorozatoknál viszont számomra fontos, hogy azt érezzem, hogy a sorozatnak megvan a mélysége – ehhez viszont időre van szükség. A Show Me a Hero összesen kb. hat óra, de ilyen rövid idő alatt is elérte, hogy abszolút meghatározó sorozatélménnyé váljon. Rendkívül részletes képet ad egy – több szempontból is – tragikus, tanulságos történetről, mindezt pazar színészi játékokkal megfűszerezve. A The Wire-t kötelező darabnak tartom, és most már – a maga kategóriájában – a Show Me a Hero is ebbe a szűk csoportba tartozik.
10/10
A Show Me a Hero teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) honlapján.