Valami Amerika (2002)
2015. december 13. írta: FilmBaráth

Valami Amerika (2002)

valami_amerika.jpgA filmipar egy kupleráj. Mégis ellenállhatatlanul vonz bennünket ez a csillogónak tetsző világ, amelynek azonban ugyanúgy megvannak az árnyoldalai, mint minden más iparágnak. Mégis mennyire menő az, hogy valaki filmrendező, nem? Hát van annál dögösebb cím, hogy Bűnös város? Nos a 2000-es évek elején nem volt. Herendi Gábor nagyon beletrafált a kis lelkünkbe, óriási siker lett a Valami Amerika, máig szállóigék a benne szereplő aranyköpések, szerintem mindenki fel tudja idézni, mekkora élményt jelentett neki, amikor először látta (részemről Tatabánya, akkor még egyáltalán nem 3D mozi, végigbuliztam és nevettem a vetítést, imádtam!). Kiváló vígjátékról van szó, amely nagyon jól elkapta a kor hangulatát, tele volt poénokkal, dögös volt a zene, és még el is gondolkodhattunk rajta, miközben felhőtlenül szórakoztunk. Ritka jól álltak a csillagok (naná, hiszen a Jupiter ott állt az aszcendesemen), zabálta is a közönség a három fivér utánozhatatlan történetét. Herendi Gábor a mennybe ment, Bon Bon nélkül évekig nem volt komolyan vehető buli, Oroszlán Szonjának hatalmas ugródeszkát jelentett a butácska Timi szerepe, ráadásul megismertünk jó néhány fiatal színészt, Szervét Tiborról nem is beszélve. Régen láttam ifjabb éveim kedvencét, kicsit félve újráztam, de kár volt aggódnom, semmit nem öregedett a film, ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint sok évvel ezelőtt. Kihagyhatatlan darab!

Tamás (Pindroch Csaba) reklámfilmeket rendez, azonban egy amerikai producernek, Alex Brubeck-nek (Szervét Tibor) köszönhetően valóra válni látszik élete álma, hogy egy igazi mozifilmet dirigáljon. Azonban van egy kis probléma, a büdzsé fele, 60 millió magyar forint még hibádzik a kezdéshez, és van 5 napja arra, hogy előkerítse az összeget. Nem kicsit nőbolond bátyja, Ákos (Szabó Győző) és depressziós öccse, András (Hujber Ferenc) próbál segíteni neki, azonban az események nagyon eldurvulnak...

Olyan vagyok, mint a spanyolnátha, mindenki megkaphat. Jó lesz, ha ezt most abbafejezed, mert leszedem az arcod. És ez csak két példa volt a poénözönből, amelyet akkoriban illett ismerni, különben nem számítottál embernek a korcsoportod szemében. Vajon miért szerettük (és szeretjük ma is természetesen) ezt a jó kis vígjátékot? Mert kiragyogott az akkori filmtermésből, annyira friss, egyedi és jópofa volt. Ráadásul magára ismerhetett benne egy nemzedék, a 20-as éveiket taposó fiatalok, akik egy teljesen új világban próbálták megtalálni saját magukat. Ment a buli, dübörgött a zene, pörgött az élet, csak valamiért úgy éreztük, hogy mégis elmegy mellettünk, túl felszínesek vagyunk, fel kellene nőni végre. Ezt a frusztrációt és a 2000-es évek elejének hangulatát ragadta meg nagyon jól Herendi Gábor, akinek esze ágában sem volt generációs filmet készíteni, mégis sikerült neki. Na, nem olyan komolyat, mint pl. a Moszkva tér, de hát egyszer voltunk fiatalok, nekünk ez a stílus jött be, és ezért nyugodtan lehet bennünket felületesnek tartani, az én manapság 30-as generációm imádja a filmet és kész!

Hihetetlen, de már 13 év telt el a bemutató óta, és még mindig ugyanúgy ütnek a poénok, mint egykoron. Bár ma már nem biztos, hogy mindenki érti, mi a vicces azon, hogy a teljesen betépett Terka néni le Ross doktorozza az őt ellátni igyekvő orvost, akit Szabó-Sípos Barnabás (azaz George Clooney magyar hangja a sorozatban) alakít. Nagyon jó forgatókönyvet hozott össze Herendi Gábor, akinek ez volt első játékfilmje, és mindjárt akkorát robbantott vele, hogy máig nem sikerült felülmúlnia ezt a sikert. Nagyon jól eltaláltak a karakterek, a szexmániás Ákos, a meg nem értett művész Tamás, és a sodródó András remekül kiegészíti egymást, a három teljesen különböző fivér abszolút jól tud működni együtt, ezt a legjobban a közös jeleneteikben lehet látni (liftes történet, vagy a zárókép). Hihetetlenül szeretetre méltóak, ahogyan esetlenül próbálják rendben tartani az életüket, nem túl nagy sikerrel. A kék majom jelmez mára már kultikussá vált, ahogyan rengeteg helyzet és jellemkomikum, amelyet nem lehet elégszer látni ahhoz, hogy ne nevessük halálra magunkat (Gesztesi Károly a pubban, megvan ugye?). A simlis amerikai producer alakja szintén telitalálat, ahogyan Terka néni, a szép szőke Timi, az okos Eszter, és a megannyi érzelmi gubanc, a filmgyártás nem éppen diszkrét bája, mind-mind kellett ahhoz, hogy máig kedvenceink között  emlegessük ez a remek alkotást.

valami_amerika2.jpgSoha rosszabb első filmet, bár messze van attól, hogy tökéletesen legyen (alá van rendelve a történet a poénoknak, néhány karakterben több volt stb.), de ettől még nagyon szeretjük ezt a jó kis vígjátékot, amely nézettségi rekordokat döntögetett annak idején. Zabálta a nép, ami nem csoda, megvolt benne minden, amiért érdemes volt moziba menni, vicces volt, érdekes, szexis, és nagyon dögös volt a zenéje is (Bon Bon, Oroszlán Szonja és Varga Zsuzsi kettőse stb), a címadó Valami Amerika című dal óriási sláger lett, még ma is megdobban a szívem, ha meghallom. 

Tökéletes volt a casting, minden szerepre kiváló színészeket sikerült kiválasztani. A három testvért ebből a filmből ismertük meg, Szabó Győző mindent elsöprő macsósága, Pindroch Csaba visszafogott értelmiségi attitűdje és Hujber Ferenc vibráló tehetsége nagyon jól működött a vásznon. Oroszlán Szonja szépsége, Ónodi Eszter finomsága sokat tett hozzá a film sikeréhez, de Szervét Tibor férfias sármja mindent vitt. A kisebb szerepekben olyan színészek brillíroztak, mint Schütz Ila, Reviczky Gábor, Básti Juli, Vasvári Emese.

Herendi Gábor jól megmozgatta a nevetőizmainkat, jót buliztunk, nem feküdte meg a gyomrunkat ez a jó kis vígjáték, de azért volt min gondolkodni utána. A közönségfilm sokszor szitokszó nálunk, amit én soha nem értettem, minden műfajnak megvan a létjogosultsága szerintem, és nincs abban semmi bűn, ha valaki színvonalasan tudja szórakoztatni a nézőket. Vagyis ne foglalkozzunk a fanyalgókkal, dobjunk össze egy Szex on the Beach koktélt, és nézzük meg újra a filmet, biztosan nem fogunk csalódni benne!

8/10

A Valami Amerika teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr798150276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.12.20. 10:49:22

Az a fajta magyar film, amelyik lelkesen indul és tényleg érződik rajta, hogy most végre szórakozni fogsz. Aztán eljön az a jelenet, amikor a srácok angolul beszélnek a szerintük amerikai Szervéthez - és a térded csapkodod a röhögéstől.
Mert azt hiszed, ez is a poén része. Ahogy beszélnek.

Feleségem nem beszél magyarul, miatta vásároltuk meg a filmet DVD-n, mert ott választhattunk angol feliratot. Erről inkább ne beszéljünk, mert a felirat is borzasztó volt - de ez nem a film hibája. A lényeg, hogy amikor elkezdődött ez a angol nyelvű párbeszéd, én hahotázni kezdtem, hiszen azt gondoltam, ez a legütősebb poén, ami eddig történt a filmben. Asszony meg elhűlt. Aztán közölte, miért nincs nekem akcentusom és mi a különbség aközött, ha csak Magyarországon tanulod ezt a nyelvet, meg aközött, hogy ha ezt külföldön teszed.
Borzasztó ez az akcentus-orgia, amit Szabótól kezdve Pindrochig az angolul megszólalni akarók összehoznak. Sajnos, rá kellett döbbennem, hogy a jelenet nem a film poénfelhőjének része...

És akkor az egészről.
Szervét nagyon magasra írt figura volt, tetszett. Ónodi született profi, ezt most is láthattuk (és szerencsére angolul mindketten kellemesen beszélnek)(Szervét jobban, mint én - ezt csak a belém rúgni akaróknak mondom), viszont a stáb, a főszereplők többi tagja... hát gyerekek...
Szabó egy ficsúr. Hujber sosem tudott játszani, Pindroch pedig valami eszméletlenül amatőr még a mozgásában is - egyszerűen nem érzi a kamerát és a jeleneteket. Csak tesz-vesz, megyeget, mint valami odaállított statiszta a Rambo forgatásán. Tény, hogy Oroszlán kellemes látvány és talán még azt is elmondhatom, hogy közepesen értékelhető színésznő, de ez a szerep számára nem igazán jöhetett be. Nem illik rá.

Bocsi, de a takarítónő... éreztem én, hogy mit akarok látni, de nem a jött vissza. Nem mondom, hogy Schütz rossz lenne a szerepben, de valahogy többet is ki lehetett volna hozni, más megvilágításban, esetleg valahogy "mélyebben" ebből a szerepből. Így csak egy kétdimenziós alak lett, akivel el lehet sütni egy-két poént - aztán annyi.

A rendező nem tud színészeket vezetni. Instrukciói egyformák, szinte majdnem minden szerepben egyetlen embert láttam mozogni és létezni - még szerencse, hogy a profik kicselezték a hülye tanácsokat azzal, hogy természetesebben mozogtak és beszéltek. Akár Herendi is beállhatott volna mind a 18 szerepbe, aztán leforgathatta volna önnön kisiskolás filmjét - mert ez itt oda való. A hátterét nézve. Kisiskolás amatőr film, amely kapott anyagi és (megint csak Szervét és Ónodi) némi profi támogatást. Nem több.

Ez itt a baj a magyar filmekkel, hogy szerepelni akarnak benne a karakterek, nem pedig mesélni. Éppen ezért volt kellemesebb a Liza, mert ott láthattad, hogy a karakterek (hiába, hogy sok nem profi dolgozott ott is) kényelmesen illeszkednek a mondanivalóba, nem lógnak ki (mint Pindroch például itt).

Nem hiszem, hogy bárkinek is ajánlanám ezt a filmet - miközben pár magyar művet ajánlottam már külföldi ismerőseimnek. Büszkén.
süti beállítások módosítása