Nagyon szerettem a sorozatot (pontosabban annak az első évadát), minden tiszteletem Andy Whitfield-é, de számomra az igazi Spartacus mindig is Kirk Douglas marad. Nagyon régen készült ez az életrajzi film, mégsem felejtődött el, amihez két dolog kellett alapvetően: Stanley Kubrick zsenije és a főszereplő karizmatikus alakítása. Megdöbbentően erotikus és véres alkotás (nyilván a korhoz képest), nem egy Trónok harca, de az unalom és a dagályosság sem jellemző rá, a több mint 3 órás játékidő nem tűnik hosszúnak, néztem volna még a leghíresebb ókori rabszolgalázadás vezetőjének életéről szóló történetet. Nem könnyű darab, de kár lenne kihagyni az életünkből, egyszer mindenképpen látni kell!

Spartacus (Kirk Douglas) egy kőfejtőben tengeti  nyomorúságos életét, egészen addig, amíg rá nem talál Batiatus (Peter Ustinov), és be nem kerül a capuai gladiátoriskolába. Nemcsak a harc művészetét tanulja meg, hanem szerelemre is gyúl a szép Varinia (Jean Simmons) iránt. Egy nap exkluzív látogatója lesz az iskolának, Crassus (Laurence Olivier) személyében, aki nem is tudja, hogy alapvetően neki köszönhetően robban ki a kor legnagyobb rabszolgalázadása, amelynek csak tragikus vége lehetett...

Nem Kubrick volt kiszemelve a rendezői posztra, csak beugróként kapta meg a munkát (Douglas összerúgta a port az eredetileg szerződtetett Anthony Mann-nal, és mivel ő volt a producer is, rövid időn belül sor került  a cserére). Nagyon sok monumentális alkotás készült akkoriban, amelyek közül sok feledésbe merült már, vagy nagyon erősen megrágta az idő vasfoga, azonban ez a film még ma is magával tudja ragadni a nézőjét. Látványos, akciódús, dübörögnek benne az érzelmek, tökéletesen bemutatja a kort, a háttérben zajló politikai manipulációk tömegét, a hatalomvágy, a Római Birodalom mindennapjai is fontos tényezői a történetnek. Nem üres történelmi tablót kapunk, hanem Spartacus életén túl azt is megismerhetjük, mely okok vezettek a rabszolgalázadás kudarcához. Mindeközben élettel teliek a karakterek, megértjük a szereplők motivációit, megkedveljük vagy megutáljuk őket, de nem hagynak bennünket hidegen. Észre sem vesszük, és beszippant a történet, hiába tudjuk, hogy mi a végkifejlet, mégis az utolsó percig érdekes tud maradni a film.

Időutazás ez, a jobbik fajtából, egy történelemóráról ismert alak életét ismerhetjük meg belőle, egy letűnt kor elevenedik meg a képkockákon. Látszik, hogy nem sajnálták a pénzt a látványra (a csatajelenetben sok ezren statisztáltak anno), mégis meg tudott maradni emberközelinek a film, és talán ez a legnagyobb titka a sikerének. Átérezzük, milyen volt rabszolgának lenni az ókori Rómában, mennyi düh szabadult fel a lázadás során, és mennyire fontos volt a szabadság a benne résztvevőknek.Ugyanakkor a másik oldalt is megismerhetjük, Crassus világa is bemutatásra kerül, az ítélkezést pedig rábízza a nézőre a rendező, ő arra szorítkozik, hogy bemutassa az eseményeket, a tanulságokat már nekünk kell levonnunk belőle.

Négy Oscar díj volt az alkotók jutalma (Peter Ustinov, operatőr, kosztüm, díszlet), érdekes módon Kirk Douglas-t nem is jelölték, mégis ez lett élete szerepe, máig Spartacus-szal szokták azonosítani a már nagyon idős színészt. Pedig az ő karizmája nélkül nem lett volna ekkora siker a film, szerencséjére méltó ellenfelet kapott Laurence Olivier személyében, Jean Simmons nemcsak szép, hanem tehetséges is volt, Peter Ustinov, Tony Curtis, Charles Laughton szintén kiváló alakítást nyújtott.

Miért érdemes megnézni ezt az alkotást az ultradögös tévésorozat után, mivel tud nála többet? A mai szemnek talán kicsit lassan folydogálnak az események, nincs akció és szexorgia minden lehetséges alkalommal, és nyilván a stílus is kicsit idejétmúlt már, mégis az osztályon felüli színészi játék, az erős dráma, az érzelmek széles skálája olyan igazi filmélményt tud nyújtani, amelyből kevés kerül a szemünk elé mostanában sajnos. Nemcsak a történelem szerelmeseinek szól ez az örökifjú mozi, hanem mindenkinek, akit érdekel Spartacus nem mindennapi személyisége.

Egyszerű rabszolgából lett karizmatikus vezér, hitt, küzdött, szeretett, gyűlölte Rómát, amelyet ha nem is győzött le, mégis meg tudta alázni, és bátran szembenézett a halállal. Volt-e esélye a győzelemre? Az adott körülmények között nem sok, de igazából nem a harctéren dúlt az igazi küzdelem, hanem lelki síkon, reményt tudott adni sorstársainak, és ha nem is rengette meg a birodalmat, de megmutatta, hogy sebezhető. Méltó emléket állított ennek a rendkívüli embernek Kubrick és Douglas.

9/10

 A Spartacus teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.