Tavaly azért írtam, hogy nem kéne folytatni A hátrahagyottakat, mert annyira gyönyörű élmény volt, hogy véteknek tartottam bármilyen formában is megbolygatni, idén pedig már a felütéssel kapcsolatos fenntartásaim mondatták velem azt, hogy a végtelenbe nyújtott lindelofi rétestészta helyett talán jobb lett volna egy egyszeri, kerek remekműként meghagyni az első évadot. Viszont a második szezon zárultával úgy gondolom, legalább annyi érvet lehet felhozni e mellett, mint ez ellen, ugyanis A hátrahagyottak folytatása az egyik legambivalensebb sorozatélmény, amivel valaha is találkoztam.
Az új évaddal nemcsak a szereplőknek, de az íróknak is szükségük volt a tiszta lapra, és ebből a szempontból az eltávozás misztikumát (és bizarr vonásainak sorát) gyarapító új helyszín tökéletes választásnak tűnt, ugyanakkor végtére valamennyire öngyilkos húzássá is vált. Amennyire okos döntésnek bizonyult Mapletont magunk mögött hagyni és egy friss közegre cserélni, legalább akkora hiba volt az alkotók részéről, hogy ezt nem merték megtenni bizonyos szereplőikkel. Így egyszerre kellett egy kisvárosnyi embert megismertetni a nézőkkel, miközben az összes eddigi karakter sorsát is lelkiismeretesen továbbfűzik, ez a feladat pedig kissé túlnőtt az írógárdán. A sorozat hősei már csak egy-két epizódnyi karakterívekre kaptak teret, amelyeket az újak esetében nem sikerült igazán módszeresen kidolgozni, a visszatérő gárda tekintetében pedig az első évad visszhangjai tűntek soknak.
Hozzáteszem, ez egy olyan pozitív stresszé vált Damon Lindelof és alkotótársai számára, amely helyenként elképesztő magasságokba emelte A hátrahagyottakat. Egyes szálak, jelentsorok, epizódok tökéletesen bizonyították, hogy kellően tökélyre fejlesztett történetmeséléssel bőven elég egy rész is egy karakter számára (3. epizód), van még fantázia az első évad fájdalmainak újragondolásában (6. epizód), vagy akár különösebb erőfeszítés és komplex írói munka nélkül is képesek könnyekig meghatni jelenetről jelenetre (évadzáró). Ezeken a pontokon nem hogy megütötte az előd színvonalát az aktuális szezon, de messze felül is múlta, és ebből a szempontból tökéletesen érthető, hogy miért koronázták meg az elmúlt órákban sokan a kortárs sorozatok királyának.
Ugyanakkor kifejezetten aggasztó, ami ezek mögött a gyönyörű és katartikus momentumok mögött kezd kinőni A hátrahagyottakból, és bárcsak azt mondhatnám, hogy a legkevésbé sem olyan elemekről van szó, amelyekkel Lindelofot szívesen támadják. Az író ugyanis pályafutása során immár sokadszorra elkezdte belehajszolni magát egy folyamatba, ahol a saját hatásvadász ötletei mögé is csak azzal képes már magyarázatot gyártani, hogy egyre bizarrabb irányba viszi el a misztikumot és a lehető legjobban összezavarja a nézőjét. Az eleve a második évad mélypontját képviselő (és egyébként ütnivalóan idegesítő színészi játékkal megtámogatott) szellemjárás feloldására egy olyan epizódot szentelt, amely - ha lehet - még őrültebb vonulatot hozott a sorozat világképébe (őszintén szólva egy túlvilági Hitman-szimulációt és karaoke-bárt inkább várnék egy Kevin Smith-alkotástól, mint ettől a darabtól), és azt is nehéz lenne tagadni, hogy Jarden mitológiája kísértetiesen olyan formát kezdett ölteni a keze alatt, mint a Lost szigetéé. (Ókori, sőt, őskori eredet, megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, világok közötti átjárást biztosító kapu...)
Ez pedig nem sok jót vetít előre A hátrahagyottak jövője szempontjából, ugyanis úgy tűnik, a megválaszolatlan kérdések itt is egyre tovább fognak duzzadni - és nem feltétlenül az izgalmas rejtélyek építése céljából, hanem, hogy egy jolly jokert biztosítsanak Lindelofnak arra, hogy egy határozott szabályrendszer hiányában bármit megtehessen a sorozat világának keretén belül. És éppen ezért szinte részről-részre változott számomra, hogy éppen gyűlölöm vagy imádom a sorozatot. Mindenesetre az utóbbira gondolva a legkevésbé sem bánom, hogy ez az évad megszületett, de talán azon kevesek közé tartozom, akik ennek ellenére is óvatos duhajként várnak minden további folytatást.
A hátrahagyottak teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
