Vigyázat! A poszt nyomokban rosszindulatot, irigységet és modorosságokat tartalmaz! Létező személyekkel, oldalakkal (különösen a miénkkel) és a valósággal való bármilyen hasonlatosság kizárólag a véletlen műve! (Kivéve, ha nagyon találó vagyok, mert akkor nem).
Ha valaki egy kicsit is nyitott szemmel jár az internet filmekkel foglalkozó szegletében, akkor bizonyos törvényszerűségek és ismétlődések nem kerülhetik el a figyelmét. A trendek azonban nemcsak a filmvilágra vonatkoznak, hanem az ezekkel foglalkozó felkent és önjelölt szakértőkre is, így aztán idővel az is előfordulhat, hogy e jellegzetességek alapján kiderül, a különböző filmes bloggerek nem is annyira különböznek egymástól. Olyannyira nem, hogy 5 kategóriába a nagy részük tökéletesen besorolható, ezt pedig azzal bizonyítom, hogy (modorosan) leírtam nektek ezeket a bloggertípusokat, egy-egy rövid példakritikával illusztrálva a jellegzetességeiket, ezt követhetitek majd hétről hétre. Persze sokan vannak, akik azt mondják, hogy filmekről blogolni, sőt, önmagában blogolni is már modorosság, de akkor minek olvasod, köcsög? ők akkor kezelhetik úgy ezeket a posztokat, mint egy nagy meta-modorosságot.
A Kultúrsznob a Modoros Bölcsész következő evolúciós lépcsője is lehet, de teljesen spontán is kialakulhat. Jellemzően 30-as, 40-es, és komoly szakmai tapasztalattal rendelkezik (értsd: egyszer betették egy kritikáját a Filmvilágba és/vagy időközben elvégzett egy 10 hetes OKJ-s filmrendező képzést). Ha Modoros Bölcsészként kezdte, évek során stílusa rengeteget finomodott és már az egyetemen tanultakra sem akar minden mondatában hivatkozni. Elsősorban a kultúrsznob közösség által kitüntetett figyelemmel kísért alkotók hájpolásából áll a munkássága, de nem ritkán önszorgalomból is beleveti magát a belga művészhorrorok érdekes világába. Azonban mivel a mércéjét megütő alkotásokból kevés van, viszonylag ritkán ír, de akkor úgy érzi, hogy mindent bele kell adnia. ("A minőség fontosabb, mint a mennyiség.") Megjegyzés: elképzelhető, hogy megkérdőjelezhetetlen klasszikusok érdemeinek taglalásával egy egészen átlagos mennyiségű kritikaszámot is tud szállítani.
A Kultúrsznob az egész blogvilág legtitokzatosabb egyénisége. Nem derül ki róla, hogy van-e filmes végzettsége, egyáltalán néz-e filmeket, mindössze csak homályos utalásokból lehet sejteni ezeket vele kapcsolatban. Hiszen a legújabb tadzsik kísérleti romantikus horrorról nincs értelme írnia, azonban egy félmondatként bármikor meg lehet említeni egy másik kritikában, hogy bezzeg az mennyivel jobb volt. Már csak azért is, mert esszenciális része a működésének, hogy igazi lelkesedéssel nem szabad egy műhöz sem állni (kivéve ez alól a már Modoros Bölcsész korában is felszopott kedvencek, pl. Sorrentino, Malick, Winding Refn), ezért a legnagyobb méltatásba is kötelező beleékelni egy lefitymáló megjegyzést. A Kultúrsznob ugyanis (kommentelő alfajával ellentétben) nem akar szánt szándékkal szembemenni a tömegek ízlésével (nála minden közönségsiker lehet 4/5, de szigorúan max. ennyi!), ugyanakkor ettől még tragédiaként fogná fel, ha beskatulyázható lenne a véleménye. Ez pedig számára mindennapos küzdelem, hiszen (az olvasottság vagy a popkulturális nyomás miatt) kénytelen tömegfilmekről írni, így kizárólag ezt a hozzáállást, illetve filmes műveltségének (finoman vagy kevésbé finoman) elszórt fitogtatását látja egyetlen esélyének személyisége megtartására.
Példa:
Dwayne Johnson és a posztmodern expresszionizmus az exploitationben – Törésvonal kritika
A Hollywoodot eluraló transzgresszív szentimentalizmusra már-már azt mondhatnánk, cinikusan túlzóan fogalmazza meg magát – noha éppen ezzel tér vissza a 70-es évek egyik híres underground vonulatához. A Törésvonal ennek eklatáns példája, ugyanis a Dwayne Johnson-i nevetségesen túlfeszített maszkulinitás tökéletes párhuzamot képez a méltán elismert Chubakamba által négy évtizede megteremtett ugandai újhullámmal. Míg a kritikák többsége a bárgyú közhelyességre, a katasztrófa emberi tragédiáinak exploitationbe hajló mellőzésére fókuszál, figyelmen kívül hagyják az ezen keresztül felszabaduló, lenyűgözően őszinte vizuális energiákat, amelyek a szórakoztatás egy forradalmi, mindenfajta színleléstől mentes formanyelvét élesztik fel. Hasonlóan a keveset emlegetett, szintén idei Octopus vs. Megashark c. indie-kultfilmhez, a Törésvonal majdnem tökéletesen valósítja meg, amelyre Hollywood nehézkes gépezete egyre kevésbé képes: maníroktól mentesen prezentálja magát.
4/5
A továbbiakban is szeretném fenntartani az "Akasztják a hóhért" jelleget, úgyhogy a kommentek között kiegészítésként a modoros filmblog-kommentelők kategóriáit várnám, már csak azért is, mert a reményeim szerint az utolsó posztban majd ebből lenne egy gyűjtés. (Tehát még akár 5 perc hírnév is várhat rád, ha jót írsz) Természetesen ha valamelyik kolléga magára ismert a fentiekben és meg akar sértődni, azt is szívesen fogadjuk, úgyhogy hajrá mindenkinek!
