Writers' Block: The Search by Spencer Mondshein
2015. október 15. írta: danialves

Writers' Block: The Search by Spencer Mondshein

[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Ez a forgatókönyv döbbentett rá, hogy az amatőr szkriptek mekkora hányadában játszik igen fontos szerepet a család. Szinte elmaradhatatlan jellemzője ezeknek a műveknek, hogy egy testvéri vagy szülői kapcsolatot helyeznek a középpontba, és csak a keményvonalas thrillerek és romantikus darabok kapnak felmentést ez alól a szabály alól. A The Search esetében pedig azért volt ez különösen is feltűnő, mert meggyőződésem, hogy ez az alkotás százszor jobban működhetett volna, ha két főszereplője között nem ilyen a kapcsolat, ugyanis Spencer Mondshein mintha kicsit arra támaszkodott volna, hogy majd testvéri érzelmek elvégzik részben helyette is a munkát.thesearch.jpg

Forgatókönyvének tehát egy testvérpár a hősei, Sean és Henry, akik vadőr édesapjuk mellett igazán természetközeli gyerekkort tudhattak maguk mögött. Azonban ezek az évek nem múltak el nyomtalanul, és felnőttkorunkra feloldhatatlan ellentét alakult ki a férfiak között, amely Henryt egészen Afrikáig hajtotta. Viszont amikor megtudja, hogy Sean eltűnt (és mint ahogy az számunkra már az első oldalakon kiderül, súlyos sérüléseket szenvedett) egy túrája során, Henry visszatér abban bízva, hogy nyomolvasó képességeinek hála mindenkinél előbb találja meg bátyját.

Aki ezek alapján egy kőkemény túlélőfilmet vár a The Search-től, az rosszul tippelt: gyakorlatilag 60 oldalt kell átrágnunk a százból, mire Henry Sean nyomába ered, és bár ekkor tényleg magára ölti a műfaj klasszikus vonásait a forgatókönyv, egyen-egyenként a testvérpár egyik tagját sem ereszti túl nagyszabású küzdelembe a természettel. Persze Mondshein is tudja, hogy cserkészmegoldásokra és medvetámadásokra önmagában nem lehet egy alkotást felépíteni, és itt is sokkal meghatározóbbak a szkript durván felét kitevő flashbackek, amelyek Henry és Sean múltját hivatottak ábrázolni.

A probléma azonban ott van, hogy bár a szerző jól érzi meg az ebben rejlő potenciált, képtelen kellően eredeti és mély karakterrajzokat alkotni, amelyek megfelelően működtethetnék történetét. Mondshein arra voksolt, hogy hősei valódi motivációit inkább egyfajta fordulatként tartogatja majd a mű fináléjáig, így viszont a mű kétharmadában látunk egy teljesne értelmetlenül önsorsrontó Henryt (egyre inkább arra jutok, hogy aki egy gyógyszer whiskyvel leöblítő szereplő ír a könyvébe, az 2 percig nem gondolkodott rajta), és egy kissé jellegtelen, tucatfigura Seant. A kirakós darabjai végül pedig meglehetősen erőltetetten kerülnek helyre, és végül kénytelenek vagyunk vagy az évtizedeken keresztülő épülő ellentétet, vagy a finálé mindent elsimítő katarzisát túlságosan kézenfekvőnek és komolytalannak érezni.

Az író valószínűleg úgy gondolta, sokkal erősebb lesz műve, ha két testvér kapcsolatát cincálhatja szét és javíthatja meg, de ettől mintha arra számított volna, hogy ez a dinamika teljesen magától értetődő lesz - pedig ha valami nagy erőfeszítéseket igényel írói részről, az pont egy ilyen egész életet végigkísérő kapcsolat eredeti és alapos megalkotása. A The Searchnek annyi erénye van, hogy érdekes köntösbe tudja öltöztetni egy-két kevésbé érdekes elemét, de összességében ez a forgatókönyv egy felszínes tucatmozi tervrajza.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr917969488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása