Sokszor csak legyintünk, amikor egy ismeretlen, elsőfilmes rendezővel van dolgunk, mondván az elvárások ilyenkor úgysem ölthetnek reális mértékeket. Pedig lehet, hogy érdemesebb lenne kicsit ezt a szemléletet megfordítani (amit a Cowboyok megnézése után én igyekezni fogok betartani): próbáljuk komolyabban venni ezeket a fiatal, szárnyaikat bontogató direktoraikat, ugyanis ilyenkor hírnév (és sok esetben pénz) híján kénytelenek a tartalommal, a mondanivalóval, az érdekes karakterekkel, egy jó történettel stb. felhívni magukra és a művükre az emberek figyelmét.

A spoilerezés elkerülése végett csak röviden ismertetem a sztorit. Egy látszólag boldognak tűnő, négytagú családból egy hirtelen pillanatban megszökik a lány az arab barátjával. A kezdeti megtörések után az apuka (Francois Damiens) a lehető legelszántabban kutatja a lányát, amiben a fia (Finnegan Oldfield) rendre a segítségére van.

A Cowboyok eleinte egy visszafogottabb, kimértebb stílusú, mikro-univerzumból építkező kis krimi-drámának tűnik, ám összességében elmondható, hogy ilyen filmet nagyon ritkán lehet látni. A film első felében látható kis családi kálvária is nagyon jól működik, aztán idővel elképesztő méreteket ölt a történet, valami káprázatos volt azt tapasztalni, hogy a kiindulópontból micsoda nagyságokig sikerült eljutni. Nagyjából a játékidő felénél jön az éles váltás, ami olyan érzetet kelt, mintha az ember egy másik filmet nézne, közben mégis megtartja a fő történetszálakat, és a látszólag szerteágazó események tökéletesen megférnek egymás mellett sőt, ha jobban belegondol az ember, az egész a lány rejtélyes eltűnéséből eredeztethető.

Francia filmekre egyáltalán nem jellemző eszközökkel operál a Cowboyok, sokkal inkább egy skandináv mozi hatását kelti a rideg, olykor bizarr eseményekkel, a kimért drámaisággal, és a lehengerlő színészi játékokkal. A fantasztikusan jó Bélier-családban feltűnt Francois Damiens elképesztő hitelességgel és érzékenységgel nyúl a kétségbeesett, ám nagyon motivált családapa karakteréhez. A fiú szerepében tündöklő Finnegan Oldfield is pont annyira visszafogott, amennyire kell, akinek pedig még ez sem lenne elég, egy kicsi, de fontos mellékszerep erejéig még John C. Reilly is feltűnik. Annak ellenére, hogy elsőfilmes rendezőről van szó Thomas Bidegain személyében, nem rossz referenciákat tudhat maga mögött, ugyanis olyan filmeknél működött közre az írási munkálatokban, mint a Próféta, a Rozsda és csont, vagy éppen a Bélier-család. Bidegain képes volt arra, hogy élettel töltse meg a karaktereit, akikért nem azért szorítunk, nem azért érzünk együtt velük, mert olyan különleges embereknek tűnnének. Épp ellenkezőleg, nincsenek felesleges manírok a karakterábrázolás terén, nincsenek látványosan előre a szereplők szájába adott beszólások. Már-már az az érzése a nézőnek, hogy igazi, átlagembereket lát a vásznon.

Eleinte amennyire egyszerűnek tűnik az alapkoncepció, annyira komplex lesz a későbbiekben. Sok aktuális és fontos témát érint a film, ám ez az információáradat nincs negatív hatással az élményre, bizonyos esetekben csak tovább fokozza azt. Bidegain figyelmet fordított a bevándorlási-kérdésre (aminek külön pikantériája van azért egy francia film keretein belül), akár szociológiai esettanulmánynak is beillene az, hogy a hozzátartozók és a barátok miként dolgozzák fel a lány eltűnését, akiről ne feledjük, hogy egy arab származású sráccal ment világgá. A karakterek nem gondolkoznak vagy cselekednek egységesen, pontosan úgy néz ki, mintha egy valódi esetet látnánk. Az anyuka például leginkább csak otthon kesereg és bízik abban, hogy még viszontláthatja a lányát. Ezzel szemben az apuka a legkisebb pletykákra és fülesekre rákapva indul útnak, hátha a következő információ valamiféle nyomra vezet. És a sok tartalom mellett már nem is az lesz a legfontosabb, hogy megtalálják-e az eltűnt személyt, sokkal inkább a családtagok sorsát viseljük a szívünkön.

A Cowboyok emellett fordulatokban sem szűkölködik: az amerikai filmgyártástól teljesen szokatlan húzásokkal találkozhatunk, többször is előfordult a film nézése során, hogy a leesett államat kellett a földön keresgélni. Nem csak ezek a csavarok, de egyes jelenetek is képesek erős gyomrosokat adni, különösen igaz ez a zárójelenetre, ami annyira kemény, hogy utána percekig rezzenéstelenül meredtem magam elé és bámultam a mozivásznat.

Abszolút hiánypótló alkotás lett a Cowboyok, amit kötelező érvénnyel ajánlok mindenkinek. Az összetettsége és a lassabb folyású tempója miatt nem biztos, hogy mindenkit le fog nyűgözni, de akit az ilyesmi nem riasztja el, az aligha fog csalódni. Leírhatatlan filmélmény, amely hihetetlenül érzékenyen reflektál napjaink problémáira, úgy, hogy közben önálló történetként is több, mint helytálló. Több ilyet!

9/10

A Cowboyok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán