Talán senki nem fog már meglepődni, hogy szokás szerint a díjszezonra gyúró drámák dominálják az újonnan bemutatott filmek felhozatalát, de azért nem kell senkinek félnie, változatos lesz az e heti összeállítás is. Többek között annak köszönhetően, hogy már 2016 tavaszának előszele is meglegyint, egy élőszereplős Dzsungel könyve-film és a régóta nem várt Beavatott-széria záródarabjának képében. De van még itt nagyon menő belsőnézetes akciómozi és chilei szekta is.
Az I Smile Back különböző fesztiválszereplései alkalmával úgy híresült el, mint a film, amellyel Sarah Silverman komikából valódi drámai színésszé válik. A mi szempontunkból ezzel éppen csak annyi a probléma, hogy Magyarországon alapvetően még előbbiként sem ágyazódott be, így én magam sem tudom átérezni ennek az alakításnak a történelmi jellegét, és inkább csak egy csendes és nem sok vizet zavaró drámát látok, amely ezzel próbálja felhívni magára a figyelmet. Egyelőre az eddigi véleményekből is az látszik, hogy nem aratott és várhatóan a mozikba kerülve sem fog osztatlan sikert aratni a produkció, de az előzetest elnézve szerintem annyira borzasztó élményre sem kell számítani.
Ilja Naishuller a "Bad Motherfucker" című videoklip rendezőjeként lett világhírű, és arra jutott, ha ez ment 4 percben, miért ne menne 90-ben? Így született meg a Hardcore, a világ (jó eséllyel) első belsőnézetes akciófilmje, amely már ebben az előzetesben is bizonyítja, hogy egészen elképesztő látvánnyal tud szolgálni mindössze ebből a koncepcióból kiindulva. És ha csak arra gondolok, az oroszok milyen zseniális vizuális megoldásokkal tömik tele a filmjeiket mostanában, még az itt látottaknál is több lehet ebben a darabban.
Egyelőre még csak egy rövidke teasert kaptunk ebből az ígéretes történelmi teaserből, amelyben Emma Watson és Daniel Brühl a chilei diktatúrával és egy hírhedt szektával kerül szembe. Egy ízig-vérig európai filmről van egyébként szó, német rendezővel, amely kissé érdekesebb utat rajzolhat fel a történetnek, mintha egy szokásos amerikai darabot látnánk, ez pedig egyben a két főszereplőt alakító színész számára is hálás lehet. Én bízom benne, hogy január-februárban, a nagyobb díjak kiosztásánál is hallani fogunk még erről a filmről.
A Disney legújabb trendje most éppen klasszikus meséik ész nélküli élőszereplősítése - bár ha Jon Favreau munkájából indulok ki, talán nem is annyira eszetlen a stúdió tevékenysége. Nem gondolom ettől kevésbé feleslegesnek a produkciót, de az előzetes egy kifejezetten stílusos filmről árulkodik, ráadásul több, mint fél évvel a premier előtt is már lenyűgöző vizuális effektekkel képes szolgálni. Ha nem is lesz az év filmje, azt minden további nélkül megkockáztatom, hogy az Avatarhoz hasonlatos látványvilágban lehet részünk - meg persze csupa zseniális szinkronszínész alakításában, ha ezt a magyar forgalmazó el nem veszi tőlünk.
The Divergent Series: Allegiant
A Beavatottal sajnos már az első résznél elakadtam (ha elolvassátok Gaben kritikáját a másodikról, azt hiszem, értitek, miért), így a harmadik előzetese különben sem hozott lázba. Arról nem is beszélve, hogy a trailer fele gyakorlatilag az első két film összefoglalásáról szól, a cirka 40 másodpercnyi új anyagból pedig semmi érdemleges nem derül ki. Mármint érdemleges alatt értve bármi olyat, ami meghaladná az egyre fárasztóbb Young Adult-kliséket - többek között azt is, hogy a trilógia záródarabját két filmbe törték, amelyből az első garantáltan egy semmitmondó maszatolás lesz.
Lehet, hogy csak én vagyok teljesen érzéketlen, de nekem folyamatosan a "Trailer for Every Oscar Movie Ever" képkockái ugrottak be a Freeheld előzetese közben. (Részben a meglepően hasonló zeneválasztás miatt is.) Ennél jobban pedig nem is tudnám jellemezni Julianne Moore és az előbújása után szerintem a következő 10 évben minden leszbikus szerepet zsákoló Ellen Page drámáját, mint hogy egy nagyon erőlködően az Oscarra vadászó darab, amelyben mintha a tragédiák is csak az erőszakos könnyfakasztás részei lennének. A téma persze így a melegházasság engedélyezése után hálás az USA-ban, de az eddigi kritikák alapján ez a megközelítés még így is sok volt az emberek többségének.
