Képzeld el, hogy egy elrabolt fiatal lány vagy, akit a fogva tartója rendszeresen szexuálisan bántalmaz. Mit tennél, ha sikerülne leütnöd azt a férfit, aki őriz, és le tudnád venni a láncaidat? Menekülnél? Hívnád a rendőrséget? Megölnéd a fogva tartódat?

A Bound to Vengeance (avagy Reversal) című idei horrorfilm főszereplőnője, Eve (Tina Ivlev) ezek közül egyiket sem teszi. Nem fut el, és nem is áll bosszút... vagyis nem úgy áll bosszút, ahogy azt először gondolnánk. Arra kényszeríti a leütött férfit, hogy segítsen neki megkeresni a többi lányt, akik hasonló csapdában vergődnek, mint amilyenben ő is volt. Hősnőnk elrablása ugyanis nem egyedi eset, több házban, több lány is raboskodik a környéken...

José Manuel Cravioto rendező filmje erősen kezd: rendhagyó alaphelyzetével (a fogságban tartott lány szabadulása itt nem a vég, csak a kezdet), elszánt hősnőjével és kegyetlen megközelítésmódjával azonnal üstökön ragadja a nézőjét, és nem is ereszti el a film bő feléig. Az események gyorsan és nem egyszer véresen pörögnek. A precíz operatőri munka, a rafinált vágás, a lassítás és a képmerevítés ügyes használata pazarul asszisztál Eve nyomasztó, sokszor kudarcokkal szegélyezett történetéhez.

Miközben hősnőnk elszántan menetel, hogy megvalósítsa nagy szabadítási tervét, lassan elrablásának körülményeiről, és az egész mögött álló bűnszövetkezetről is kapunk néhány információt - de nem túl sokat. A film nem akarja könnyen adni a megfejtéseket, mindig csak egy kis szeletet enged látni az igazságból, és nem is ad minden esetben egyértelmű válaszokat a felmerülő kérdésekre. Emiatt a mozi megtekintése során bizony sok nézőben felvetődik majd, hogy nem-e csupán a homályos alkotói koncepció palástolására vannak így elkenve a miértek? Néhol magam is azt éreztem, hogy a film belső logikája meg-megbicsaklik, és bennem is felhorgadt néha a kétkedés bizonyos sztorielemeket illetően (pl. a rendőrség értesítésének elodázása, Eve barátjának szerepe). Körülbelül a játékidő felétől megtorpan a sodró lendület, megsokasodnak a (fél)magyarázatok, a film második része emiatt már erőtlenebbnek, súlytalanabbnak érződik, a sztori utolsó csavarjai pedig már nem váltották ki belőlem a kívánt hatást - annak ellenére sem, hogy a befejezés egész ügyesen lett kivitelezve.

A szereplők kapcsán is kicsit felemás volt benyomásom: általánosságban jó a helyzet ezen a fronton is, de valami azért csak hibádzik. Alapvetően pozitív volt számomra a színészek munkája (az örök B-színész Richard Tyson lett a kedvencem, aki csúcsteljesítményt nyújtva hozta az "állatkerti gondozót"), és az a tény is üdvös, hogy nem szögegyenes motivációkkal rendelkező, fekete-fehér jellemeket kapunk, ám itt is  tapasztaltam gondokat. A főszereplő Eve alapvetően egy hamvaiból feltámadó, feminista final girlként indul, aztán többször elbizonytalanodik, határozatlankodik, vívódik, újra megacélozza magát - ez így leírva mind okés, de a filmen látva valahogy nehezen hihető a folyamat, nem természetes, nem igazi. Érzésem szerint ez a hiteltelenség egyharmad részben a forgatókönyv, egyharmad részben a rendező, egyharmad részben pedig a nagyon igyekvő, de színészi határain túllépni nem tudó Tina Ivlev hibája. Eve néhol a Stockholm-szindróma jeleit is mutatja, bosszút is akar állni, meg is akarja menteni a többieket, vezekelni is akar - egy ilyen érzelmi hullámvasúton utazó figura megformálásához lehet, hogy egy tapasztaltabb színésznő dukált volna.

A főszereplő boldog múltját felidéző kézikamerás visszaemlékezések is szúrták kicsit a szememet. A dramaturgiai funkcióját értettem a dolognak, viszont ezek a pár perces betétek engem nagyon kizökkentettek az élményből, nem biztos, hogy annyit hozzátettek a történethez, mint amennyit elvettek a hangulatból.

Hmmm... elég szájhúzós lett a kritika, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem alapvetően bejött a film. Valamelyest a 2012-es Láncra verve (Chained) című alkotáshoz volt hasonló: az is a fogva tartott, megtört embert helyezte középpontba, és egy ehhez kapcsolódó jó ötletet bontott ki érdekes, de nem átütő erejű módon. Értékeltem, hogy a Bound to Vengeance próbált egyet csavarni az unalomig ismert "emberrabló fogva tartja a lányokat" helyzeten, tetszett a rendező lendületes stílusa, díjaztam a gyors és fájdalmas haláljeleneteket, szóval okés volt az élmény, de úgy éreztem, hogy nem hallgathatom el a mű zavaró hibáit sem.

Ha látni szeretnétek egy érdekes, profin kivitelezett, de tökéletlen alkotást, amely a horror és thriller határmezsgyéjén mozogva elrabolt lányok sorsával foglalkozik, nézzétek meg ezt a filmet. Még akár tetszhet is.

7/10.

Természetesen a film teljes adatlapja megtalálható a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.