Fej vagy gyomor? Hányszor idézzük még ma is, ugye? Pedig nem ma készült ez jó kis akciófilm, amely semmit sem ért volna Bruce Willis és Shane Black hihetetlen szövege nélkül. Sokat fejlődött a szókincsünk neki köszönhetően (a cirkumveniál szóval  Kazinczyt megszégyenítően nyelvújítottak a fordítók, az biztos!), a szívünkbe zártuk ezt az alapvetően teljesen közepes buddy cop filmet, amelyben meglepően kevés robbanást láthattunk, ámde annál több poént hallhattunk. Kizárólag szinkronnal ajánlott a megtekintése, Vitai András és Sörös Sándor kiváló munkát végzett. Sok évvel a bemutató után is ugyanolyan szórakoztató ez az alkotás, mint egykoron, megunhatatlan kategória!

Joe Hallenbeck (Bruce Willis) régen hős volt, aki megmentette az elnök életét, mára azonban már csak egy erősen lepusztult magánnyomozó, akit a felesége megcsal, a lánya  pedig nem tisztel.Jó pénzért elvállalja, hogy egy táncosnőre vigyázzon, de az események tragédiába torkollnak. A lány barátja, az egykori amerikai focista, Jimmy Dix (Damon Wayans) segítségével elmerül a sport mocskos világában...

Szar az élet. Ezt amúgy eddig is tudtuk, de azért sokkal jobban beleég a retinánkba, amikor egy jókötésű amerikai focista iszonyat látványosan ámokfut a pályán, majd fejbelövi magát ennek a magasröptű mondatnak a kíséretében. Még csak a film elején vagyunk, Bruce Willis még sehol, és máris hangulatban vagyunk, és kíváncsian figyeljük az eseményeket, amelyek hamarosan szépen beindulnak. Shane Black biztosra ment a forgatókönyv megírása során, semmi extra, két nagydumás pasas elkapja a főgengszert, meglepő fordulat nista, viszont istentelen jó szöveg van, úgyhogy kit érdekel, hogy nem ez a műfaj legjobbja, a mi szemünkben mégis az, mert még évtizedek múlva is fejből idézzük a poénokat (kíváncsian várom a kedvenceket kommentben, nálam a fej vagy gyomor mindent visz).

Bruce Willis ma már sajnos beleunt a filmezésbe, de akkoriban csúcsformában volt, nála jobban senki sem tudott másnaposan rendet tenni a rosszfiúk között. Tony Scott nem bízott semmit a véletlenre, Shane Black szállította a tőle elvárható szintű forgatókönyvet, az isteni Bruce a nézők kedvence volt, Damon Wayans-szal jól kiegészítették egymást,  nagyot bukni ezzel nem lehetett, már csak jól le kellett dirigálni a forgatást, aztán jöhetett az öröm és a boldogság: a film nagy siker lett, a producerek sok pénzt kerestek, mi pedig gazdagabbak lettünk egy olyan alkotással, amelyet bármikor elő lehet venni, mert nem fog rajta az idő. Kit érdekel, hogy  a főgonosz alakja harmatgyenge, a mellékkarakterek szintén, a történet összevissza kanyarog, amikor Bruce ilyen szöveggel jött nekünk, hogy "ha még egyszer hozzámérsz, megöllek". És tényleg megölte a nem éppen kiscserkész gengsztert, aki kezet mert emelni rá. Ráadásul ezek a butus rosszfiúk elkövették azt a hatalmas hibát, hogy elrabolták a lányát, hát csoda, hogy kedvenc filmsztárunknál elszakadt a cérna?  

Látványosak az akciójelenetek is, a férfi nézők gondolom szép emléket őriznek Halle Berry-ről, de a filmet Bruce Willis viszi el a hátán természetesen, aki jó csapatot alkot Damon Wayans-szal. A két antihős annyira emberi, hogy nem lehet nekik nem drukkolni, hogy mentsék már meg azt a tenyérbemászó képű szenátort, és rakják rendbe az életüket, mert megérdemlik. Kár, hogy a végére kicsit elfogyott a szufla a történetből, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Gyerekkorunkban imádtuk ezt a filmet, és még most is működik a varázslat, pedig már kívülről tudjuk a szöveget, és előre mondjuk a jól ismert mondatokat. El ne feledkezzünk a zenéről, Michael Kamen hozta a kötelezőt, az operatőri munka teljesen rendben volt, bár ma születnénk fele ilyen jó filmek a műfajban! Ez a veszély azonban sajnos nem fenyeget, pedig nagyon belefáradtunk már a látványos, de üres alkotásokba, és inkább a régi kedvenceket nézzük újra, mert azoknak még volt stílusa.

Bruce Willis régen túl van a karrierje csúcsán, mégsem felejtettük el gyerekkorunk kedvencét, a mai napig elzarándokolunk a kedvéért a moziba. Nincsenek igazán különleges színészi képességei, viszont hatalmas karizmája van, tökélyre fejlesztette azt a stílust, amelyek miatt a Die Hard filmekben megkedveltük őt: egy teljesen hétköznapi, esendő ember, aki megment bennünket, ha éppen úgy hozza a helyzet. Damon Wayans élete filmszerepében méltó játszótárs volt, Halle Berry szép, Danielle Harris bájos volt.

Tony Scott erősen hullámzó színvonalú filmeket jegyez, de emiatt az alkotás miatt minden ballépés el van felejtve. Jól összerakott, a korban tipikus akciómozi, amelyben megvan az a bizonyos plusz, ami még az ezredik ismétlésnél is székhez szegezi a nézőt. Hát nem gyönyörű?

9/10

.Az utolsó cserkész teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.