"Beviszem ezt a szart a házba! Vidd csak, apafej!" És tényleg bevitte a dzsipet az amúgy elég lekvár közlegény a rossz fegyverkereskedő házába, amelyről egy nagyon jól kigyúrt tizedes osztotta a halált dögösen egy irtó nagy lőfegyverrel. És imádtuk! A VHS-korszaknak megvoltak a nagy klasszikusai, amelyeket rongyosra néztünk, ezek közül az egyik az Amerikai nindzsa. Olyan régen volt szerencsém egykori kedvencemhez, hogy már csak néhány jelenetre emlékeztem (naná, hogy arra, amikor a főszereplő egy szál alsónaciban szárítkozik, illetve a végére, amikor a lányt nagyon macsósan beledobja a háztetőről a barátja karjaiba). Hatalmas csalódás volt az újrázás, döbbentem néztem a képsorokat, elképzelni sem tudtam,  miért is voltam megőrülve ezért a teljesen átlagos B-filmért egykoron. 

Egy amerikai tiszt lánya komoly bajba kerül, el akarják rabolni, azonban egy hallgatag közkatona, bizonyos Joe (Michael Dudikoff) természetesen látványosan megmenti, melynek hatására a szerelem bimbózni kezd. Nem túl jó azonban sajnos az időzítés, mert valaki nagyon lopja az amerikai fegyvereket, a helyzet egyre jobban kezd eldurvulni. A nindzsák ellen nincs megfelelő fegyverük az amcsiknak, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Joe tökéletesen elsajátította a harcművészetüket, és felveszi velük a harcot...

A nindzsa filmek nem igazán érdekeltek ez előtt a film előtt, ugyanis bár nagyon látványosan harcművészkedtek a főszereplők, nem néztek ki olyan jól, hogy elérjék az ingerküszöbömet. De jött Dudikoff, aki tökéletesen kifejezéstelen arccal lépett rá a busido útjára, viszont eszméletlenül jól nézett ki, és derekasan csépelte a talpig feketében körülötte röpködő nindzsákat, és ez akkor elég volt ahhoz, hogy érdeklődni kezdjek a műfaj iránt (=többször kerültem tetanusz közeli állapotba a dobócsillag tesztelése közben, na és jó sok kis fekete ruhadarabbal bővült a ruhatáram). Hamar lecsengett az én kis életemben a nindzsa-korszak, de ettől még nagyon is szép emléket őriztem erről az alkotásról.Mint kiderült, az idő sajnos nem kímélte ezt az alkotást.

Semmi különös nincs a filmben, csak annyi, hogy egy dögös amerikai pasi látványosan megküzd nindzsa cuccban rohangáló statisztákkal, belezúg egy hisztis lányba, aztán leszámol a rosszfiúkkal. Mégis legenda lett a film a bemutatása után, vagyis volt benne egy bizonyos plusz, amiért megszerették a nézők. Nem rendelkezem harcművészeti jártassággal, ezért nem foglalnék állást abban a kérdésben, hogy mennyire életszerűek az akciójelenetek (kommentben várom a véleményeket), abszolút laikusként engem a film hangulata (na és Dudikoff szoborteste) fogott meg annak idején, annyira 80-as évekbelien macsós volt a történet, a ma már nagyon cikinek számító szövegek akkor übermenőnek számítottak. A forgatókönyv fércmű, de a célnak tökéletesen megfelelt, tudtuk ki a rossz, ki a jó, kinek kell drukkolni, ha lőnek és verekedés van, ennél többre akkoriban nem is volt szükség. Rendezhetnék egy kis feminista műsort arról, hogy milyen hisztis libát sikerült megtenni női főszereplőnek, de nem látom értelmét, nem a mély karakterábrázolás volt a lényeg, hanem az, hogy egy látványos, dögös nindzsa film készüljön, amit zabál a nép. Ez meg is történt annak rendje és módja szerint, akkoriban jól szórakoztunk az alkotáson, ma pedig kellőképpen elborzadhatunk azon, hogy mennyire elteltek az évek, milyen kiábrándító a klisés történet, milyen gyengusz a színészfelhozatal, és az egykor übercool akciójeleneteken is csak mosolyogni tudunk. Nem lesznek könnyű helyzetben azok, akiknek el kell mesélniük gyermekeiknek, hogy miért is szerették anno ennyire ezt a tökéletesen felejthető alkotást. 

Vannak olyan színészek, akiknek megadatik, hogy hosszú évtizedeken át a közönség kedvenceként szép karriert fussanak be, másoknak csak egy nagy dobás jut. Az amerikai nindzsa főszereplője, Michael Dudikoff az utóbbi kategóriába tartozik, volt egy hatalmas siker az életében, és azóta nagy mély csönd veszi körül. Mert túl az első fiatalságon már nem lehet annyira vicces, hogy még mindig ő az amerikai nindzsa, és kész, ennyi volt benne és nem több. De azt senki sem veszi el tőle, hogy egy népszerű alkotás sztárja lehetett, és a nevét minden rajongó ismeri ebből a filmből, amit minden gyengesége ellenére egyszer mindenkinek látnia kell, ha másért nem, a nosztalgiafaktor miatt, annyira alapmű volt a műfajban a 80-as években. 

Michael Dudikoff finoman szólva sem a színészi képességeinek köszönheti, hogy megkapta ezt a szerepet (annál inkább a kockahasának), ennek örömére a női főszereplőnek is kb. annyi keresnivalója van a filmvásznon, mint nekem. Steve James viszont zseniális ("Beszéljünk a jövődről! Ha nem segítesz, nincs jövőd!" na és akciótéren a vödrös-slagos jelenet mindent visz!), akárcsak a Kincs, ami nincs-ből ismerős John Fujioka.

Nindzsamániában szenvedőknek kötelező darab, mindenki más csak akkor tegyen vele egy próbát, ha kellő humorral tudja kezelni a 80-as évek tipikus übermacsó akciófilmjeit!

5/10

Az Amerikai nindzsa teljes adatlapja a Magyar Filmes Adabázis (Mafab ) oldalán.