Szörnyecskék / Gremlins (1984)
2015. július 25. írta: FilmBaráth

Szörnyecskék / Gremlins (1984)

szornyecskek.pngCsaládi horrorfilm. Ilyen is van, bizony. Olyan régen láttam, hogy már csak Guzmi (én Gizmóra emlékeztem, de a szinkronban így hívták) bájos pofijára emlékeztem belőle, de azt nem felejtettem el, mennyire megijedtem tőle egykoron. Mert Spielberg a Cápával  a felnőtteket rémítette halálra, a Szörnyecskékkel pedig a gyerekeket. Mert ha nem tudunk három nagyon egyszerű szabályt betartani, akkor magunkra vessünk. És persze nem tudjuk betartani (oké, a körülmények szerencsétlen alakulása miatt, de akkor sem!), és persze elszabadul a pokol. Aztán lehet izgulni, hogy megoldódjanak a problémák. Családi filmről lévén szó, természetesen happy end a vége, de addigra már egy életre beleszerettünk Guzmiba, estünk hanyatt Tarajostól és a láncfűrésztől. Hát lehet nem szeretni ez a bájos alkotást?

Randall Peltzer (Hoyt Axton) nem túl sikeres feltaláló, aki elkeveredik egy idős kínai boltjába, ahol első látásra megtetszik neki Guzmi, a bájos szőrpamacs. A nagyapa tudta nélkül az unoka odaadja a férfinak a különleges állatkát, azzal a használati utasítással, hogy tartsa távol a fénytől és a víztől, és semmilyen körülmények között sem adjon neki enni éjfél után. Randall fia, Billy (Zach Galligan) hamar a szívébe zárja az új családtagot, azonban természetesen minden tiltást sikerül megszegni, ezért elég horrorisztikusra sikeredik a karácsony a kisvárosban...

Abszolút családi filmként indul a történet, kicsit uncsi is az idill (amelybe a feltaláló apuka találmányai visznek üdítő változatosságot), olvadunk elfelé, amikor Guzmi szupercukin előbújik a dobozából. Aztán az események lassan, de biztosan elfajulnak, és egy olyan szörnyecske buliba torkollnak, amelyet tuti biztosan nem felejt el az, aki látta (egészen konkrétan a kocsmai jelenetre gondolok, ami simán zseniális, na és persze az öszszörnyi mozizásról se feledkezzünk meg!). Képtelenség komolyan venni ezeket rossz manókat (pedig még gyilkolnak is!), de annyira karakteresek, hogy minden rossztéteményük ellenére is szinte megkedveljük őket.

A klasszikus horrorelemek abszolút jelen vannak a filmben, és tökéletesen bele tudjuk élni magunkat az eseményekbe, mégsem fenyeget a szívroham veszélye, hiszen ez az alkotás gyerekeknek készült elsősorban (na és persze a gyermeklelkű felnőtteknek), nincs szó vészesen komoly ijesztgetésről, inkább vígjátékról van szó. Az effektek mára már finoman szólva is megkoptak, de ez a tény szemernyit sem von le a film értékéből, a hangulat még ma is átjön a jeleneteken. Igazi karácsonyi családi film, nem kicsit eltérve a klasszikusoktól, de azért még bőven belül a zsáneren. Minden adott a kiváló szórakozáshoz, a karakterek teljesen rendben vannak, a történet sem unalmas (bár korántsem mentes a kliséktől, és akad benne néhány felesleges szál, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen),  mégis a szörnyecskék maradnak meg belőle elsősorban. Guzmi imádni való, a rossz manók stílusosan tolják a csínytevéseket (igen, tényleg van halálos áldozata a ténykedéseiknek, de akkor is!), a zene sem utolsó (Jerry Goldsmith hozta a tőle elvárható szintet), na de, amikor előkerül a láncfűrész, azt csak a Sharknado első része tudja behozni coolságban, nemde? 

Ez a film egy újabb bizonyíték arra, hogy egyrészt a CGI cunami nem tudja pótolni a kreativitást, másrészt pedig a legjobb családi mozik a 80-as években születtek. Steven Spielberg nem véletlenül volt gyerekkorom kedvenc rendezője, mindig fáj, ha ma már - amúgy jogosan - azért kárhoztatják, hogy régen eljárt felette az idő, és már csak az Oscar díjra hajt. Ezt a filmet "csak" producerként jegyezte, a rendezői székben Joe Dante foglalt helyet, mégis hamisítatlanul az ő stílusában készült el a kedves alkotás, amely még ma is simán kenterbe veri a műfaj mai darabjait (mondjon valaki egy jó családi vígjátékot az elmúlt 5 évből! na ugye!). Ennek a bájos alkotásnak van szíve és lelke, Guzmi a cukiság maga, a rossz manóknak pedig hihetetlen egyéniségük van. És még humort, sőt, drámát is tartogatnak nekünk a szörnyecskék, inkább ez tessék megnézni, mint egy közepes látványfilmet!

szornyecskek2.jpgHabár az alkotás főszereplői a manócskák, az emberi szereplők sem csak biodíszletként funkcionálnak. Zach Galligan akkor még nem tudta, hogy élete szerepét alakítja, a kor gyereksztárja, Corey Feldman is hozta a kötelezőt. Phoebe Cates bájosan volt felejthető, Hoyt Axton kiváló alakítást nyújtott, de Keye Luke kevés jelenetében is lesöpört mindenkit a színről.

Chris Columbus a 80-as években íróként lopta be magát a szívünkbe (Kincsvadászok!), hogy aztán a 90-es években sikeresen átnyergeljen a rendezésre. Az ő agyából pattant ki Guzmi, és ez az egyedi műfajú film, amely még ma is ugyanúgy bűvkörébe tudja vonni a nézőjét, mint sok évvel ezelőtt. Mert hiába látszik, hogy a manók csak bábok, mégis élettel töltik meg a filmvásznat, akinek esetleg véletlenül kimaradtak az életéből, nagyon sürgősen pótolja a lemaradást!

8/10

A Szörnyecskék teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr377652932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

henrik_ · http://egyzene.blog.hu/ 2015.07.25. 14:50:54

én ennek csak a második részét láttam, és ott magyar szinkronnal is Gizmo.

Dr_utcai_arcos 2015.07.25. 17:41:37

@henrik_: uhh...Guzmi??Ez valami nagyon új szinkron lehet.

borosnyuszi 2015.07.26. 10:22:41

Kár, hogy már nem készítenek ilyen filmeket. Anno gyerekkoromban az osztálytársaimmail VHS-en rongyosra néztük a Szörnyecskéket (kízárólag hangalámondással:)) meg persze az utána jövő zs kategóriás klónjait.
süti beállítások módosítása