Rocky Balboa (Sylvester Stallone) elnyerte a világbajnoki övet, úszik a pénzben és a családi boldogságban. Ámde egyszer minden jónak vége szakad, már bejelentette a visszavonulását, amikor elvállal egy utolsó címvédő meccset a sikerre éhes Clubber Lang-gal (Mr. T). Nem csak, hogy csúnyán kiütik, de még szeretett edzőjét is elveszíti. Váratlan helyről kap segítséget, nem más, mint egykori ellenfele, Apollo Creed (Carl Weathers) készíti fel a visszavágóra...
Rockyt azért szeretjük, mert bebizonyította, hogy a legfontosabb az, hogy saját magunkat győzzük le, és sikerei csúcsán is megmaradt embernek, nem részegítette meg a siker. Viszont mint mindenki, ő is változik, már nem a kültelki vagány, hanem felelős családfő és technikás bunyós. Van benne annyi erő, hogy a győzelem érdekében visszatérjen az alapokhoz, teljesen új stílust tanuljon meg, és ami a legfontosabb, nem hagyatkozik teljes mértékben az edzőjére, nemcsak az öklét használja, hanem a fejét is. Mindezzel együtt nem sikerült teljes mértékben érdemben kitölteni a játékidőt, melynek legfőbb bizonyítéka, hogy korának Sziklája, Hulk Hogan kapott egy esélyt arra, hogy beleírja magát a filmtörténelembe (bár az Óvóbácsiban sem volt utolsó), amivel élt is, simán elvitte a show-t, bár nem kicsit volt műfajidegen párosítás a pankrátor a bokszolóval a ringben. Szerencsére Sly-nak van humorérzéke, úgyhogy nem lett olyan kínos a jelenet, mint lehetett volna. Megértem én, hogy Stallone érezte, Mr. T karaktere nem az igazi, és kellett egy kis töltelék a filmbe, és végülis jól szórakoztunk rajta, csak a történethez nem sok köze volt, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.
Már csak azért is szükség volt Hogan-re, mert elég uncsin folydogáltak az események a film elején, hogy aztán hirtelen felpörögjenek az edző halála után. Miután kiszörnyülködtük magunkat azon, hogy milyen brutálisan ütötte ki Mr. T. szegény Sly-t (ennek semmi köze sem volt a taktikához, izomból agyonverte és kész), könnyekig meghatódunk Mickey utolsó jelenetén, kicsit búsongunk, és nagyon megkönnyebülünk, amikor meglátjuk Apollót, mert tudjuk, hogy végre lesz valami komolyabb történés is a filmen. Még kell egy kis idő, amíg Rocky megbeszéli magával (pontosabban Adrian kicsit emelt hangon megbeszéli vele), hogy igen, ő nem fél, és nem az öv a lényeg, hanem az, hogy laposra verje azt a nagypofájú izomhegyet. Úgyhogy Apollo tudást átad, mérkőzésre felkészít (ökölemelés elmarad, helyette osszuk be magunknak a lassított futást a tengerparton), és már csak a végső küzdelem marad hátra (korántsem meglepő módon). Alapjáraton nem érdekel az ökölvívás, de annyira jól sikerült összerakni a bunyót, hogy tiszta szívemből (és a család legnagyobb örömére elég hangosan) drukkoltam Sly-nak. A happy end természetesen nem maradhatott el, örülés letudva, de azért megmaradt a hiányérzet. Ennek legfőbb oka az, hogy a valóban profi kivitelezés közben nagyon háttérbe szorult a szív, amely a legnagyobb erénye a Rocky sorozatnak.
A főszereplők szokásukhoz híven szépen jellemfejlődnek (kivéve talán Paulie-t, aki ebben a részben eléggé háttérbe szorult), Rocky felnőtt a bajnoki címhez, megadott mindent a családjának, amit szeretett volna, naná, hogy nehezen találja meg magában a "tigristekintetet", vagyis a motivációt, amely ahhoz kell, hogy igazán győzni akarjon. Adrian is láthatóan leküzdötte már a félénkségét (simán lekiabálta szegény Balboa fejét, de nagyon jól állt neki), Apollo-ról is kiderül, hogy nem az a nagyképű bohóc, akinek korábban hittük, nagyon komolyan becsülni tudjuk azért, hogy túllépett a sértettségén, és felkészítette Rocky-t a mérkőzésre. Mr. T. nem sok vizet zavar a történetben, nem a színészi képességeire volt szükség, hanem a brutális testi erejére. Ebből a részből sajnos hiányoznak a felejthetetlen pillanatok (kivéve Burgess Meredith búcsújelenetét), és a látványos végső bunyót sem fogjuk életünk végéig emlegetni, de egyszeri szórakozásnak abszolút elmegy a franchise harmadik része. Nemes veretű középszer, nem taposta sárba Sly a saját legendáját.
Sly nemcsak írta, rendezte is a filmet. Akkora már tudta, mi kell a nézőknek, nála jobban senki sem ismerte a karaktert (naná, hiszen alapvetően saját magáról mintázta), még a humor sem hiányzott a történetből, a pénzügyi siker sem maradt el, vagyis végülis mondhatta volna azt is, hogy Rocky-ban ennyi volt, küldjük nyugdíjba, nézzünk új projektek után. De szerencsére még korántsem került pont a franchise végére...
7/10
A Rocky III teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
