A Rocky kritikája itt olvasható.
Hollywood kapui azonnal megnyílnak az előtt, aki kiugró sikert ér el, azonban nagyon gyorsan be is záródnak, ha nem hozza a tőle elvárt eredményeket. Sly a mennybe ment a Rocky-val, de miután jött két film (Ö.K.Ö.L, Édenkert a sikátorban) ami méltán merült a feledés homályába, válaszút elé ért a karrierje, vagy összehoz egy közönségsikert, vagy hagyja a filmipart és hideg téli estéken búsan mereng a múlt dicsőségén. Stallone-t kemény fából faragták, úgyhogy összekapta magát, merte folytatni a Rocky-t, ráadásul a rendezést is vállalta, és neki lett igaza. Nem lett olyan kiváló a második rész, mint az első, viszont méltó folytatásról van szó, amit még ma is érdemes megnézni!
Rocky (Sylvester Stallone) az Apollo (Carl Weathers) elleni mérkőzés után visszavonul, mert az orvosok véleménye szerint a látását veszélyeztetné egy újabb bunyóval. Elveszi Adrian-t (Talia Shire), vásárolnak egy szép házat, de a pénz gyorsan fogy, az ifjú férjnek munka után kell néznie. Mivel nincs megfelelő végzettsége, csak a régi edzőtermében tud elhelyezkedni, ahol eléggé alantas munkákat kell végeznie. Azonban eljön a második lehetőség, Apollo be akarja bizonyítani, hogy Rocky csak a szerencsének köszönheti, hogy ilyen jól helyt áll ellene, ezért látványosan a földbe akarja döngölni. A kihívás elfogadásra kerül, és a családi nehézségek rendeződése után Mickey (Burgess Meredith) irányításával végre komolyan elkezdődhetnek az edzések...
Nemegyszer kerülünk a déja vu hatása alá a film megtekintése közben, vagyis érezzük azt, hogy ezt már láttuk egyszer, mégpedig az első részben (főleg a végén, amikor Rocky az edzéseket végzi, és természetesen újra felfut azon az ikonikus lépcsőn; majd magasba emeli az ökleit), de szerencsére a jól megírt forgatókönyvnek (amit szintén Sly követett el) köszönhetően nem azzal az érzéssel állunk fel a film megtekintése után, hogy ez csak egy gyengus utánérzés. Mert nem az, a karakterek továbbra is szerethetőek, és bár kicsit túl sok a hatásvadász jelenet (miért kellett annyi gyerekkel futni? nekem ez már sok volt), de a szív, aminek az első rész a sikerét köszönhette, még mindig benne van a történetben, ha nem is dobog olyan hevesen, mint korábban.
Szerethetőek a karakterek, Rocky és Adrian kapcsolata szépen alakul, jóban rosszban együtt élik meg az életnek nevezett kalandot, igazi társak lettek, akik első gyereküket várják, és nem kevés nehézséggel kell megküzdeniük. A nagy siker után Balboa humora a régi, de nagyon nehezen éli meg, hogy a legjobb úton jár afelé, hogy újra az a senki legyen, aki eddig volt (Sly legjobb forgatókönyveit a saját életéből írta, lássuk be). Adrian nagyon félti, ezért nem engedi, hogy újra bokszoljon. Aztán a szülés komplikációkkal jár, a fiatal anya kómába esik, és amikor felébred, már ő buzdítja a férjét, hogy álljon ki Apollo ellen (mondtam én, hogy egy kicsit hatásvadász a történet, de annyira aranyosak ők ketten, hogy nem lehet nem meghatódni ezeken az amúgy szirupos jeleneteken). Paulie kicsit háttérbe szorul ebben a részben, de azért ott van, amikor kell mind a húga, mind a sógora mellett, ő is szépen jellemfejlődik, csak nem olyan látványosan, mint az ifjú házasok. Viszont Mickey megint elviszi a show-t mindenki elől, hihetetlen ,ahogyan az a kis öregember kihozza Rocky-ból a maximumot, miközben megtanulja becsülni a tanítványát. Apollóról se feledkezzünk meg, bár az ő karaktere nem kapott akkora teret, mint a többieké (ami érthető, ha megszeretnék, hogyan szurkolhatnánk tiszta szívvel az olasz csődörnek a ringben?), de azért az ő motivációi is teljes mértékben bemutatásra kerültek.
Az ökölvívás, mint sport alapjáraton teljesen hidegen hagy, de az még nekem is feltűnt, hogy mennyivel kidolgozottabb a bunyó, mint az első részben. Érződik, hogy most nem a cirkusz a lényeg, itt bizony életre-halálra megy a küzdelem a bajnoki övért. Az ultraizmos Apollo ott rontja el, hogy bármi áron földre akarja küldeni Rocky-t, aki az edzője technikai utasításaira hallgatva ésszel veri meg ellenfelét. Összességében jó filmről van szó, szép bunyóval a végén, de a "hűha" élmény elmarad, már csak azért is, mert az eredetiség már nem volt annyira jelen, mint az első részben. Bill Conti zenéje továbbra is csodálatos, az operatőri munka kiváló, bár kicsit túl sok a lassítás, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.
Sylvester Stallone továbbra is kiválóan alakítja saját magát (a nagy siker után a lejtőre került embert), mindent beleadott ebbe a produkcióba, hiszen tudta, hogy a karrierje múlik rajta. Talia Shire kiváló alakítást nyújtott, a félénkségét egyre inkább maga mögött hagyó Adrian alakját sok színnel és mélységgel ruházza fel. Carl Weathers hozta a kötelezőt, Burt Young jó volt, Burgess Meredith mindenkit lemosott a színről.
Ebben a részben már nem voltak annyira emlékezetesek az edzési módszerek, mint az előző filmben (mennyivel dögösebb volt a hús püfölése, mint a csirke kergetése, nem?), de Sly odatette magát, ezért továbbra is teljes gőzzel drukkolunk a bunyós srácnak, hogy legyőzze saját magát és a világbajnokot. Tisztes iparosmunka a film, az első rész zsenialitása hiányzik belőle, de folytatásnak tökéletes: a karakterek tovább mélyültek, a történet ha nem is kapott új lendületet, de fenn tudta tartani az érdeklődést. Méltán lett sikeres a második rész, naná, hogy kíváncsian vártuk a harmadik felvonást!
7/10
A Rocky II teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
