Ha az ember a brazil filmekre gondol, akkor jó eséllyel Fernando Meirelles kultstátuszba emelkedett, az Isten városa című mestermű ugrik be neki. Szégyen, nem szégyen, jómagam nem is tudnék más filmet mondani a dél-amerikai országból az Isten városán és az Elit halálosztókon kívül, így kíváncsian vártam, hogy mi sül ki egy olyan alkotásból, amin a hangsúly inkább a drámára, az emberi kapcsolatokra, és en bloc magára a történetre van helyezve. A második anya bizonyos mértékig még szórakoztató is, ám hemzseg a tipikus elsőfilmes rendezői hibáktól, ami csak azért érdekes, mert Anna Muylaert egyáltalán nem nevezhető rutintalan direktornak.

Val (Regina Casé) egy előkelő család bejárónőjeként (vagy sokkal inkább cselédként?) dolgozik. A család kamaszkorú fiával nagyon jó kapcsolatot ápol, hiszen gyakorlatilag ő nevelte fel, de összességében is elmondható, hogy jól érzi magát a családnál. A lánya viszont elidegenedett tőle, ám újra felveszik aktívan a kapcsolatot, amikor szóba kerülnek a fiatal lány tanulmányai, így ő is Val munkaadóihoz költözik. A bejárónő nem csak a saját, anya-lánya kapcsolatot szeretné helyrehozni, de idővel szembesülnie kell azzal is, hogy ő többet érdemelne sok-sok évnyi szolgálat után annál, hogy a pincében aludjon.

A film eleje kifejezetten színvonalas, jó rálátást kapunk a család életére, megismerjük a karaktereket. A gond nagyjából akkor kezdődik, amikor a lány is beköltözik, innentől fogva össze-vissza kapkod a film. Muylaert annyi mindent akar elmesélni, hogy képtelen a sok szerteágazó történetszálat összefonni. Ráadásul hosszútávon egyáltalán nem következetes a film. Hogy lehet az, hogy Val 15-20 évnyi szolgálat után kezd varázsütésre rádöbbenni, hogy lehet mégsem részesül olyan jó bánásmódban, mint ahogy ő azt gondolta? Az a baj, hogy ez magában a filmben sincs megmagyarázva, egyik pillanatról a másikra kezdi a főszereplő meggondolni magát. Emellett kapunk még két love story-t is, egy szokásosnak mondható, a családtagok, akik rég látták egymást, most újra egymásra találnak klisét, és szerintem az már a leírás alapján is érezhető, hogy ez együtt nem biztos, hogy működőképes.

A gazdag házaspár ábrázolását nagyon egyoldalúnak éreztem. Tipikus arrogáns, önző, lusta pénzeszsákok, ahogy azt az egyszerű ember sztereotipikusan feltételezné a jómódúakról. Ennek ellenére a színészi játékok lehengerlőek. Különösen a főszereplőt alakító Regina Casé, akinek más filmjét nem láttam, ám így is megkockáztatom, hogy élete legnagyobb színészi teljesítményét tette le az asztalra. A színvonalas alakítások azonban nem kárpótolják a nézőt a film hihetetlenül lassú tempójáért. Nagyon lassan csordogál a cselekmény, egy-egy fordulópontra hosszú perceket kell várni, ami nem feltétlenül lenne gond, de a köztes időt érdekes tartalommal nem mindig sikerült a készítőknek kitölteniük.

Indokolatlanul hosszú film a Második anya, ami azért így is tartogat kellemes pillanatokat, valamint jól megírt párbeszédeket, amik miatt talán egyszer érdemes megnézni. De hamar el fogjuk felejteni ezt a filmet.

6/10

A második anya teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán