A japán történelem egyik legmeghatározóbb és legfájóbb pontja a második világháború végén végrehajtott két atomtámadás, amelyet áldozatként iszonyatosan nagy lelkierővel lehetett csak feldolgozni. Nem véletlenül jelenik meg ez a motívum rendre a filmművészetükben is, kezdve a Godzilla-parabolán át egészen az apróbb, de sok alkotásban jelenlévő utalásokig. Annyira bátran és őszintén viszont talán egy produkciójuk sem vállalta fel a témát, mint a Mezítlábas Gen.

Amely nem tesz mást, mint a hirosimai atomcsapás krónikáját mutatja be egy kisfiú szemén keresztül, aki (talán kissé túlzó módon is) megjárja a katasztrófa összes helyszínét és stációját. Kezdve a háborús nélkülözések okozta szenvedésektől és a bombázóktól való mindennapos rettegéstől a bomba robbanásán át egészen a kínkeserves túlélésig egyetlen részletről sem maradunk le, szó szerint és átvitt értelemben sem.

Előbbi az atombomba áldozatainak gyomorforgatóan nyers (és elsősorban kendőzetlen természetessége miatt sokkoló) ábrázolását takarja, amely még animált formában is csak erős idegzetűeknek ajánlott, és egyértelműen a produkció egyik meghatározó és maradandó jellegzetességét adja. Ugyanakkor ez része annak a valamennyire tabudöntögető hozzáállásnak, amely egyrészről nem kíván hallgatni a tragédiáról, azonban mégsem a fájdalom és az áldozatiság nézőpontjából beszél. A film egyetlen állásfoglallása a háborúval szemben történik, de még ezt is igyekszik körültekintően megalapozni, egyben pedig egy alapvetően pozitív üzenetet megfogalmazni ebből kiindulva, a kitartás és az újrakezdés himnuszaként.

Tele van tehát intelligens motívumokkal a történet, de ezeket rendre éretlen, már-már képregényes módra leegyszerűsített megoldásokkal sikerül megjeleníteni mind vizuálisan, mind elbeszélésmódban. Ez vonatkozik például a dinamikát nélkülöző rajzolásra (ami a szájmozgások rendszeres aszinkronjával egyenesen komikus tud lenni néha), de az egyes gondolatok kifejezetten szekvenciális, gyakorlatilag egymástól független összefűzésére. Az alkotás mintha rengeteg 3-4 perces minisztoriból állna, amelyek hangulatban és témában is élesen elkülönülnek, és meglehetős korlátozottsággal épülnek csak egymásra.

Így éppenséggel úgy tűnik, a Mezítlábas Gen számos gondolata nem erősíti és kiegészíti, hanem versengve folyamatosan elvonja a figyelmet egymásról. Amikor pedig a háborús coming-of-age mozi apokaliptikus katasztrófafilmbe csap át, inkább zavarba ejt, mint megdöbbent. Ettől függetlenül vannak bőven erős pillanatai a mozinak, de ezek tényleg csak pillanatok és nem egy egységes filmélmény.

7/10

A Mezítlábas Gen teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán