Csak félve mertem nekiugrani a Mancs című idei magyar produkciónak, tekintettel a negatív kritikákra, amiket a "mértékadó" filmes oldalak ki bírtak izzadni magukból a mozi kapcsán. Szerencsére pozitívan csalódtam, és megint megállapíthattam, hogy nem érdemes bízni a filmkritikusokban, inkább jobban teszem, ha magam döntöm el mindenről, hogy tetszik-e vagy sem. Ja, hogy valamilyen szinten én is filmkritikus lennék? Akkor fogjátok fel a dolgot intő jelként, és tanuljatok belőle: mindig fenntartásokkal kell kezelni azt, amit egy messziről jött ember mond egy filmről.

A történet szerint Fehér Zoltán villamosszerelő (egyben "leszerelt" kutyaidomár) egy elhunyt ismerőse hagyatékából - némi vonakodás után - befogad egy német juhászkutya kölyköt, Mancsot, akiből aztán Zoltán keze alatt néhány év elteltével az egyik leghíresebb magyar mentő-kereső kutya válik. Hősünket azonban a kutyája, illetve a kutyás mentőtevékenység iránti elhivatottsága sokszor bajba sodorja: összeütközésbe kerül emiatt a feleségével, a főnökével, és a hatóságokkal is.

A mozi egyrészt a címszereplő - valóban létezett - legendás mentőkutyának állít emléket, másrészt viszont a mesék világát is igyekszik megidézni, mégpedig úgy, hogy a gyermeki naivitás korába viszi vissza a nézőjét. Összességében egy, halványan a Liza, a rókatündérre hajazó hangulatú mű kerekedik a dologból, ami, bár jó néhány betegséggel küszködik, és egyáltalán nem nevezhető kihagyhatatlan alkotásnak, azért még bőven a jobban sikerült magyar filmek közé sorolható... akármit is állítanak más filmkritikusok.

A film kapcsán az egyik legtöbbet hangoztatott negatív meglátás az, hogy nincs sok értelmük a történet során nagy mennyiségben alkalmazott animációs betéteknek. Álláspontom szerint a rajzfilmes megoldások kiválóan ráerősítenek a történet meseszerű jellegére, és jól összecsengenek a sztorit keretbe foglaló esti mese-motívummal. Tekintettel a magyar rajzfilmes hagyományokra (Vuk, Frakk, a macskák réme, stb.) teljesen érthető, hogy az alkotók ilyen formán próbálták meg megidézni a gyermeki emlékek ködébe vesző hangulatot. Pont ez magyarázza azt is, hogy a film egy meghatározhatatlan, nosztalgikus korban játszódik: díszleteiben hol a szocializmus időszakát, hol a rendszerváltás utáni érát idézi meg, ezáltal mindenkinek kapaszkodót kínálva annak érdekében, hogy megtalálja a saját gyermekkorának megfelelő azonosulási lehetőséget.

Egyesek megköpdösték a filmet a történetnek a valóságos eseményektől való látványos eltérései miatt is (pl. Mancs gazdáját nem Fehér Zoltánnak hanem Lehóczki Lászlónak hívták; nem műtéttel, hanem házilag kifejlesztett szíjkengyellel sikerült a diszpláziáját kezelni; a bevetési helyei is mások voltak, stb.), valamint a színészi játék miatt is. Én nem láttam problémát abban, hogy Mancs valódi történetét a készítők csak főbb motívumaiban tartották meg, és átformálták egy olyan mesévé, amely hangsúlyozottan a világ összes mentőkutyája előtt kíván tisztelegni. Ez ugyanúgy nem életrajzi film, mint ahogy a 300 sem volt történelmi film, annak ellenére, hogy megtörtént események képezték az alapját. A színészi játék kapcsán a főbb szereplők mind igen jól teljesítenek, a főszereplő Trill Zsoltot külön kiemelném, mert kiválóan hozza az elhivatott kisember alakját - abszolút el tudtam volna képzelni a karakterét egy, a nyolcvanas években készült, szocialista ifjúsági filmben is. A Mancsot alakító négy kutya is nagyszerűen dolgozik, a nagyon trükkös jeleneteknél pedig a készítők ügyesen alkalmazták az "áthidaló" animációs betéteket. Ami valóban gyengeség a színészi fronton, az a gyerekszínészek alakítása. Sajnos ez általános probléma a magyar filmeknél, most hirtelen a Terápia második évadán kívül nem tudok olyan jelenkori hazai filmes produkcióról, ahol ne rezgett volna a léc a gyerekek teljesítménye miatt.

Ami még valóban komoly negatívuma a mozinak, az a történet azon szála, amely Zoltán és a felesége viszonyával foglalkozik. Egy ideig jól építkezik ezen a téren a film, Zoltán a kutyabolondériája miatt egyre többet hazudik a nejének, emiatt egyre nő a feszültség köztük, de aztán forgatókönyvírói lustaságból ez a szál úgy lesz elnyesve, hogy azt még egy ötéves gyerek sem veszi be. Én az asszony helyében péklapáttal vertem volna a férjem fejét, ha ilyeneket megcsinál a hátam mögött... a filmben meg elnéző félmosoly a válasz mindenre.

Alapvetően a történet nem rossz, bár inkább funkcionálisnak, mint invenciózusnak minősíthető. A film megtekintése során egyszer-kétszer azt éreztem, hogy Wes Anderson szelleme is kísértett a forgatáson. Az egyéni látásmódú és mesélési stílusú rendező műveihez hasonlóan a Mancs sem igazán a történet, mint inkább a hangulat filmje. A hangulatot pedig jól szolgálja a korrekt rendezés, a magyar viszonylatban igen színvonalas látvány, és a kissé háttérbe kevert, de azért kellemes zene is.

Minden hibájával együtt a Mancs igenis szerethető alkotás lett. Ajánlom gyerekeknek, és kutyaszerető felnőtteknek egyaránt. Az izgalmas mentési jelentek, a kedves animációs betétek, és a nosztalgikus hangulat sokat szívét fogja rabul ejteni.

6,5/10

A film teljes adatlapja megtalálható a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.