A film, amelynek köszönhetően egy életre megtanultuk, hogy ha egyszer az életben éles bomba közelébe kerülünk, ne a piros drótot vágjuk el, különben csak a cica fogja megúszni az azt követő robbanást. Na és persze az is kiderült, hogy egy franchise nem fárad el szükségszerűen a harmadik részre, sőt, rá lehet tenni még egy lapáttal az előzőek sikerére. A 90-es évek is hemzsegtek még a jó akciófilmektől, közülük is ki tudott emelkedni ez az alkotás, köszönhetően az überjó szájkaraténak, Rene Russo dögös karakterének, valamint a közte és Mel Gibson között lezajlott nem hétköznapi sebhelymutogatásnak, mely tevékenység végül erkölcsi vétségig fajult. Akcióban sem volt hiány, adott volt minden a kiváló szórakozáshoz, nekem máig ez a kedvenc részem a sorozatból, az ezredik újrázást sem untam. Kötelező darab!

Murtaugh őrmesternek (Danny Glover) már csak pár napja van hátra a nyugdíjig, amikor Riggs (Mel Gibson) hibájából leamortizálnak egy irodaházat, melynek következtében lefokozásra kerülnek és járőrszolgálatot kell teljesíteniük. Már az első napon sikerül ismét beletenyerelniük a tutiba, egy volt rendőrhöz, Jack Travis - hez (Stuart Wilson) vezetnek a szálak, és az utánozhatatlan párosnak ezúttal segítője is akad az erősen fiús ügynöknő, Lorna (Rene Russo) személyében, és persze Leo Getz (Joe Pesci) sem maradhat ki a buliból...

Lány lévén soha nem érdekeltek a harcművészetek, egyetlen egyszer fordult meg a buksimban az a dőre gondolat, hogy talán el kellene menni egy kungfu edzésre, amikor anno megnéztem ezt a filmet, és természetesen olyan szerettem volna lenni, mint Lorna (a roppant érett tizenéves fejemmel). Mindenkit megnyugtatnék, soha nem jutottam el odáig, hogy közelről megnézzek egy tatamit, nagyon gyorsan el lettem térítve ez irányú szándékomtól. Ettől még máig az a kedvenc részem, amikor Russo egyedül szétrúgja 5 pasi hátsó felét (a 90-es években ez még egyáltalán nem volt olyan mindennapos, mint mostanában). De akcióban azért most is az isteni Mel vitte el a pálmát, derekasan aprította az ellent, mégis az a jelenet vésődött be a legjobban, amikor kilassítva előmotorozik a ködből, iszonyúan hatásvadász kép, de máig működik!). Lövöldözés, robbanás egymás hegyén hátán, de azért maradt hely az érzelmeknek és hála a forgatókönyvírónak, a szövegnek (kizárólag szinkronnal ajánlott a film megtekintése!)

Shane Black ezúttal csak szőrmentén vett részt a forgatókönyv megírásában, nem is sikeredett túl jól a főgonosz alakja, a történet is volt már pörgősebb, viszont ez főleg senkit sem érdekelt, mert cserébe megkaptuk Lornát és a sajnos kissé túlírt Leo Getz-et, kedvenc zsarupárosunk pedig szokásához híven megállás nélkül perlekedett egymással. Reménytelen vállalkozás kiválasztani a kedvenc szómenést, ugyanis folyamatosan bombáztak velük bennünket az alkotók. Riggs végre megkapta a hozzá méltó nőt, a kutyák száma is örvendetesen növekedett a családban. Murtaugh-éknál közben tovább nőttek a gyerekek, és természetesen továbbra is csak a gond és a baj volt velük főleg, de azért családi idillben sem volt hiány. Maga a történet viszont eléggé soványkára sikeredett (volt zsaru rosszalkodik, fúj és kb. ennyi), de ettől még tökéletesen működött a film, a coolságfaktor az egekben járt. Itt kellett volna abbahagyni a sorozatot, a csúcson. De nem, le kellett húzni róla még egy bőrt, teljesen feleslegesen, de azon majd később dühöngünk, most még örüljünk annak, hogy ilyen jó kis akciófilmet rakott össze nekünk Richard Donner.

A buddy cop mozik általában egy kaptafára készülnek, ritkán érnek meg több részt, nagyon jól el kell találni a karaktereket és az azokat játszó színészeket, hogy a nézők hosszú távon is kíváncsiak legyenek a kalandjaikra. Riggs és Murtaugh őrmestert a szívünkbe zártuk, imádtuk, hogy folyamatosan beszólogattak egymásnak, az őrülten dögös akcióhőst tökéletesen kiegészítette az alapvetően békés családapa, mindketten sokat fejlődtek az évek során jellem terén, egymáshoz csiszolódtak, de a természetük alapvetően semmit sem változott. Családtagok lettek nálunk ők ketten, csak azon lehet vitatkozni, hogy az első vagy a harmadik rész tetszett-e jobban (nekem az utóbbi, de teljes mértékben meg tudom érteni, ha valaki a kezdetekre szavaz). Jól sikerült adaptálni a 90-es évekre a 80-as évek ikonikus sorozatát, szavunk nem lehet rá.

Mel Gibson még mindig nagyon jól nézett ki, továbbra is jól tolta az akciót, és játszani sem felejtett el. Danny Glover szintén profin hozta a karaktert, még mindig tudott új színeket mutatni nekünk. Rene Russo mindent kihozott a szerepéből, Joe Pesci pontosan eltalálta azt a vékony mezsgyét, ahol még vicces volt a karaktere, nem kínos. Stuart Wilson eléggé háttérbe szorult mellettük, de azért neki is akadtak emlékezetes pillanatai.

Richard Donner nem bízott semmit a véletlenre, beleadott mindent, bebizonyította, hogy van még kraft a sorozatban. Látványos akciókban sem volt hiány, de mégis a hangulat az, ami miatt máig nem untunk rá erre a kiváló alkotásra. Nem váltotta meg a világot ez az akciófilm, viszont tökéletes kikapcsolódást nyújtott a nézőjének, és ezt a jó tulajdonságát a mai napig sikerült megőriznie. Bármikor jöhet!

9/10

A Halálos fegyver 3 a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.