Ki a fészkes fene nézte volna ki egy olyan pasiból, aki addig jó kis animációs filmeket rendezett, hogy össze tud dobni egy dögös akciófilmet is? Én biztosan nem, ezért gondolom sokakkal együtt sikerült padlót fognom anno a moziban, attól, amit Brad Bird-től kaptam. Nem tetszett annyira, mint az első rész, viszont el kellett ismernem, hogy egy nagyon jól összerakott blockbuster-hez volt szerencsém, fel lett adva a lecke a nemsokára moziba kerülő 5. rész alkotóinak, hogy legalább ezt a szintet hozzák, de inkább haladják meg. Nem vagyok különösebb rajongója sem a Mission: Impossible sorozatnak, sem Tom Cruise-nak, ezért a bemutató óta most néztem meg újra, de a véleményem semmit sem változott: ez egy nagyon jó film, kár lenne kihagyni az életünkből!
Ethan Hunt (Tom Cruise) beleveti magát a munkába, miután sikeresen megszöktetik kollégái a börtönből, ahol éppen az idejét tölti. Szokás szerint nem kispályás melóról van szó, most éppen a Kreml-be kell besurrannia és ellopnia egy nagyon fontos információt. Azonban a dolgok nem a tervek szerint alakulnak, helyre kis nukleáris probléma kerekedik az akcióból, ráadásul Ethan-ékra terelődik a gyanú. Így az elnök elindítja a Fantom protokollt, azaz a MIF-et feloszlatják, így a csapatnak teljesen egyedül kell szembeszállnia a világra leselkedő veszéllyel...
Hát lehet nem szeretni egy olyan filmet, amelyben a Parlament a nyitó kép? Budapest kivételesen saját magát játssza a kezdő jelenetben, ezzel máris felkeltésre került a figyelem, amelyet sikerül szinte mindvégig fenntartani. Pörgős akciófilmről van szó, amelynek legnagyobb ereje mégis a jól megírt karakterek sora. Egyetlen hatalmas hibája van a forgatókönyvnek: nincs karakteres főgonosz (oké, van egy elmebeteg orosz, aki ki akarja robbantani az atomháborút, de lássuk be, ez így önmagában elég gyengus, én egyetlen percig sem aggódtam amiatt, hogy Ethan-ék simán szétrúgják-e a hátsó felét). Viszont sikerült beleszőni a humort (elsősorban Simon Pegg figurájának köszönhetően), Jeremy Renner felvezetésében egy méltó bajtárs is megjelenésre került a történetben, és az esélyegyenlőség jegyében kaptunk egy dögös női ügynököt is. Vagyis Tom Cruise a siker érdekben bölcsen levett az amúgy méretes egojából, így végre megszülethetett egy valódi csapat, amelyre alapozva tovább lehetett építeni a franchise-t.
Blockbuster-ről lévén szó, természetesen a látványra is gondot kellett fordítani, amiben nem is volt hiba, amikor Tom egy szál kesztyűvel araszolt felfelé a magas épületen, azt valószínűleg nem felejti el az, aki látta. Amúgy nem mellesleg felrobbantották a Kreml egy részét, a végén pedig olyan autózúzást mutattak be, ami tutira elvette mindenki kedvét, hogy mélygarázsban tartsa a verdáját. Adtunk a világjárásnak is, szinte James Bond-i magasságokba emelkedtek e téren az alkotók (részemről India volt a kedvenc, bár azt a bájgúnár médiacézárt kihagytam volna belőle, nagyon erősen rontotta a szépérzéket ért dózist). Izgalmas lett a történet is, a kütyük sem voltak utolsóak (mondom én, hogy megirigyelték őfelsége legszexisebb ügynökét Bird-ék, de szerencsére megtalálták az egyensúlyt, nem vitték túlzásba a másolást az angoloktól). A zenére sem lehetett panasz, az ikonikus főcímen túl jól festette alá a történetet.
Minden dicséretet megérdemelnek az alkotók, ritkán fordul elő egy franchise életében, hogy a negyedik részre álljon össze igazán, nekik azonban sikerült végrehajtaniuk ezt a bravúrt. A J. J. által sikeresen újraszabott sorozatnak újabb dimenziót adtak, egy látványos és tartalmas, na és persze übercool akciófilmet hoztak össze, amelynek megvannak a maga hibái, de tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani, ezért nem véletlenül szerette annyira a közönség, és várja a méltó folytatást. Nekem egy picit még mindig jobban tetszik az első rész, de ennek legfőbb oka minden valószínűséggel az, hogy az volt az első MI film, amit láttam, és bár elismerem, hogy a Fantom protokoll abszolút megfelel a kor elvárásainak, nekem mégis hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami miatt évtizedek után is úgy emlékeznék rá, mint az első felvonásra.
Tom Cruise ismét elővette a komolyabb színészi énjét, nem elégedett meg a fogpaszta-mosollyal, és persze nagyon jól tolta az akciót is. Jeremy Renner tudta tartani vele a lépést, nem volt kérdés, hogy bérelt helye lesz a folytatásokban. Simon Pegg profin szállította a humort, Paula Patton sem vallott szégyent ebben a társaságban. Michael Nyqvist sajnos nem nagyon tudott mit kezdeni a szerepével, nagy örömömre Ving Rhames is megjelent a filmben egy cameo erejéig.
Brad Bird nem kispályázott, letette a névjegyét a blockbuster műfajában is, és nem mellesleg jó erősen felcsavarta a sebességet a meglehetősen zaklatott életű franchise életében (az első hatalmas siker volt, John Woo mindent megtett, hogy jobblétre szenderítse, J.J.-nek nagyon össze kellett kapnia magát, hogy helyrerántsa a sorozatot). Bárkinek, bármikor ajánlható a megtekintése, biztosan nem fog csalódni benne!
8/10
A Mission: Impossible-Fantom protokoll teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (mafab) oldalán.
