Mission: Impossible, John Woo, Tom Cruise - ezt nem lehet elrontani! Legalábbis a világ összes többi mozirajongójával együtt én is ezt gondoltam a bemutató idején, és sprinteltem a moziba megnézni a második felvonást a franchise-ból. A mai napig emlékszem, milyen logó nózival indultam haza, akkorát csalódtam a várakozásaimban. Egy tökéletesen üres, dögunalmas látványorgiát sikerült összehoznia az akkori idők legnagyobb akcióistenének és filmsztárjának, annyira elment a kedvem a filmtől, hogy csak most újráztam. Kár volt, ugyanúgy felidegesítettem rajta, mint egykoron, iszonyúan gyenge darabról van szó, amelyben jellemző módon a kaszkadőrmutatványok voltak a legjobbak. De ez nagyon kevés egy A-listás filmhez.
Ethan Hunt (Tom Cruise) békésen extrémsportolgat vakáció ürügyén, azonban nem tart sokáig a pihenés, új megbízás érkezik, szokás szerint egy lehetetlen küldetést kell végrehajtania a csapatával. Ezúttal egy volt kollégája, Sean Ambrose (Dougray Scott) lopott el egy vírust, amelyet sürgősen vissza kell szerezni az ellenanyaggal együtt, különben nagy humán zűr lesz világszinten. Az akció elkezdődik, azonban a szép profi tolvaj lány, Nyah (Thandie Newton) nem csak Sean-t bűvöli el, hanem Ethant is...
Galambok és lassítás. Ez volt akkoriban John Woo védjegye, de még ebből is van az a mennyiség, amelyre rá lehet unni. A galambok is teljesen funkció nélkül repkedtek a filmben, de a rengeteg belassított jelenettől egy idő után az ember lánya a frissen szőkére festett haját tudná tépdesni mérgében. Oké, Tom Cruise jó pasi, és irtó dögösen áll rajta a napszemüveg, és a félhosszú haj is megér is néhány ajtócsapkodást, de könyörgöm, két órán keresztül csak ezt nézni? A mocik királyok, az akciók jól össze lettek rakva, de esetleg valami épkézláb történetet és életszagú szöveget is lehetett volna rittyenteni hozzá, nem? Persze mindenki a cool kémet akarta nézni anno a moziban, de nem pont így gondoltuk, Mr. Woo!
Tényleg nem értem, hogyan sikerült ennyire elbaltázni ezt az alkotást a rendező és a főszereplő sem akkor jött le a falvédőről, összedobtak már egy-két jó filmet, ha kicsit komolyabban veszik a melót, talán most is sikerült volna. Ehhez képest az jött le a vászonról, hogy Tom és John leugrottak Sidney-be bulizni egyet, kicsit törtek-zúztak, a kötelező romantikát is kipipálták, jól hátba veregették magukat, hogy milyen cool volt ez az egész, lehet írni az Oscar-beszédet az effektekre, és fel lehet frissíteni a ruhatárat a puccos bemutatókra. Aztán mégsem jött össze a siker, amiért csak saját magukat okolhatták az alkotók, hiszen a pénz és a tehetség rendelkezésre állt. A forgatókönyv olyan harmatgyenge volt, mint Mackó sajtban a brummogás, egyetlen percre sem hozza lázba szegény, jobb sorsa érdemes nézőt a történet (vírus? ennyi? valami új és érdekes esetleg nem lehetne?). A férfi nézők jól legeltethették a szemüket a női főszereplőn, de ennél többet nem igazán tett hozzá a filmhez Thandine Newton, pedig a profi tolvaj lány karakterében sokkal több volt annál, hogy mindkét férfi főszereplő ágyát melegítse és Tom-mal autóversenyt játsszon.
A film nem indul rosszul, de nagyon gyorsan bele lehet unni Cruise fogpaszta mosolyába, a totálisan érdektelen történetbe, az ezerszer látott klisékbe (tényleg semmi eredeti fordulat nincs a filmben, rémes!), a cool verdákba (na jó, a motorokra szavam sincs, az tényleg zseniális, amit kihoztak belőlük!), a giccsparádéba. Hogy valami jót is mondjak a filmről, a képek csodálatosak, az operatőri munka remek, az akciók koreográfiája kiváló, kár, hogy másba nem fektettek ekkora energiát, nagyon ráfért volna erre a mozira, amelytől mindenki sokkal többet várt volna, de csak egy tökéletesen felejthető darab lett belőle.
Tom Cruise kétségkívül jól tolta az akciót, kellemesen kigyúrta magát a szerep kedvéért, de a színészi játék ezúttal kimerült a műmosolyban és néhány jól beállított premier plánban. Dougray Scott-ból teljes mértékben hiányzott a karizma, mintha ott sem lett volna a jelenetben, Thandie Newton hozta, amiért szerződtették, vagyis szép volt. Anthony Hopkins sem tudott mit kezdeni sablonszerepével, Ving Rhames mentette a menthetőt, de már megint túl kevés jelenet adatott meg neki. Richard Roxburgh -ról (akit imádtam az amúgy harmatgyenge Van Helsingben) sajnos csak azt tudom elmondani, hogy jól állt neki a bőrdzseki.
Szégyenletesen gyenge lett ez a film, pont azért, mert csúcsra akarták járatni benne a coolságfaktort, azonban átestek a paci másik oldalára, így egy ordenáré kliséhalmaz lett a jobb sorsra érdemes alkotásból. Nem nézhetetlen a film, az akciók és a látvány miatt egyszer érdemes végigszenvedni, de főként elrettentési célzattal, annak mintapéldájaként, hogyan lehet elrontani egy Mission: Impossible filmet.
4/10
A Mission: Impossible II teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) honlapján.
