Már röpke három éve van közöm a blog különböző személyi bővítéseihez, és azt kezdtem észrevenni, hogy a hozzánk jelentkező emberek sok esetben szinte megszólalásig hasonló hiányosságokkal küzdenek. Nyilvánvalóan kellemetlen mindkét részről, nekünk ugyanazokat a problémákat látni újra és újra, a jelentkezőknek pedig úgy írni valamit, hogy nem igazán tudják, mit fogunk nézni rajta. Utólag pedig szívesen adnék visszajelzést ezekről, de természetesen kéretlenül nem akarnék senkit lefikázni. Úgyhogy igencsak érett már az ideje annak, hogy készüljön egy poszt, ami a reménybeli tagoknak elképzeléseim össze tudja foglalni, mi az, amivel el lehet nyerni a tetszésünk, valamint egyben talán egy kis ars poeticaként is szolgálhat az olvasók számára, továbbá lehetőséget adhat más kritikusoknak is a fejlődésre. Nem szeretném ugyanakkor azt a látszatot kelteni, hogy én jól meg akarom mondani a tutit (bár természetesen szabad ezt hinni, végül is egy kis flame-elés a kommentszekcióban sosincs ellenemre), éppen ezért szeretném jelezni, hogy az alább leírtak jelentős mértékben a szerkesztőség közös álláspontját is tükrözik.

Ez letudva pedig következzenek a jellemző hibák:

- Hatásvadászat: Hidd el, borzasztóan kiütközik, amikor nem minél pontosabban, hanem minél szellemesebben akarod megfogalmazni a gondolataidat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet egy frappáns szófordulat vagy egy tetszetős hasonlat az írásodban, de messziről bűzlik, hogy egy film azért lett "irtózatosan undormányos foshalmaz", mert az jobban hangzott, mint a "közepesen rossz". Vagy éppen az, hogy a profin kidolgozott szóvirágaid mögött nincs semmi kohézió vagy tartalom. Ha pedig ilyen alapvető problémáid vannak, mint az utóbbi esetben, akkor az erőlködés még különösen visszatetsző is. Jó hír viszont, hogy az emberek többsége képtelen olyan szinten szöveget értelmezni, hogy ez feltűnjön nekik.

- "Szerintem ez hülyeség": nincs annál borzasztóbb mellébeszélés, mint mikor valaki elkezdi azt elemezni, hogy szerinte az egyik vagy másik szereplő milyen szánalmas döntést hozott, vagy hogy a film tudományos szempontból mennyire gáz. Persze kell, hogy határai legyenek a suspension of disbelief-nek ("kételkedés felfüggesztése"), de fontos tudni, hogy mikor beszélhetünk olyan dologról, ami a produkció vállalásai és belső logikája szempontjából érződik cikinek. Ez mindenkinél máshol húzódik: valaki szerint az Interstellarnak kellett volna sokkal élethűbb féreglyukakat bemutatnia, mert hát mennyire komolyan vette magát, szerintem meg egy Halálos iramban 6 ne adjon elő számítástechnikai és tudományos bullshitelést, mert nagyon nem áll jól neki, ha buta film létére okosnak akar tűnni. Természetesen ettől függetlenül az interneten mindenki ért mindenhez, így elkerülhetetlen, hogy tudósok vagy második világháború-szakértők árasszák el a filmkritikákat. És attól függetlenül, hogy ők bőven találhatnak támogatókra, ezzel mindössze csak két probléma van:

1. Ha te történetesen asztrofizikusként nagyon jó okokból nem érzed megfelelőnek az időutazás megindoklását, tök jó neked, csak rajtad kívül még lesz nagyjából két kollégád, aki ugyanígy van, a többiek viszont magasról tesznek rá.

2. Könnyű lukra futni: ha esetleg mégsem vagy olyan jártas témádban, esetleg rosszul logikáztál vagy figyelmen kívül hagytál valamit a szereplő szerinted hülye húzása kapcsán, akkor nemcsak az a kínos, hogy kijavítanak, hanem ezzel gyakorlatilag az egész "kritikád" alapja is borul.

Feltéve persze, hogy ez volt az egész kritikád alapja, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ezen alapszik az összes észrevételed (amely esetben sejthető, hogy nem feltétlenül van releváns mondanivalód), vagy többé-kevésbé elhanyagolható részletként említed meg ezeket. (Van egy rossz hírem: az Index-címlapról érkező kommentelőidnek viszont teljesen mindegy lesz.)

- Túl sok történetleírás: Apropó, mellébeszélés, ha ránézek egy írásra, és azt látom, hogy 3 bekezdés is a sztorival foglalkozik, és ez akár a kritika felét is kiteszi, már automatikusan rosszat sejtek. Jellemzően ugyanis ez azt jelenti, hogy az írás érdemi része elenyésző, a szerző pedig egy kvázi-olvasónaplóval próbálja meg kitölteni a helyet. Aki látta a filmet, az úgyis tudja, hogy miről szólt, aki pedig nem, annak nem azzal fogod meghozni a kedvét hozzá, hogy elmeséled az egészet. Én legalábbis soha nem értettem, miért azzal akar valaki meggyőzni egy film megnézéséről, hogy végigmondja a cselekményt, elvégre jó eséllyel az előadása egyáltalán nem fog olyan jó élményt nyújtani. Mindenesetre 3-4 mondat bőven elég kell, hogy legyen arra, hogy felvázold a mű világát, és az olvasód el tudja dönteni, ez alapján érdekli-e.

- Nem kritizálsz: Természetesen elképzelhető, hogy te szeretnéd elemezni a filmben történteket, és indokolt, hogy mélyrehatóan foglalkozol azzal, mit történt az alkotásban. Ezzel csak két probléma van: sajnos a produkciók 90%-a erre egyszerűen nem alkalmas. Ez független a minőségtől és a mélységektől (én pl. A szürke 50 árnyalatán többet tudnék elemezni, mint a Whiplashen), viszont meg van az a veszélye, hogy amennyiben ez a hozzáállás berögzül, előbb-utóbb elkezdesz a Transformersről is műelemzést írni. Sajnos elég sok filmes képzést végzett ember esik ebbe a hibába, amiből aztán egyrészt elég vicces dolgok születnek, másrészt olyan írásokat kapunk, amelyekbe ugyan 5000 karakterben egy egész bölcsészkaros diplomát belemaszturbálnak, csak éppen a végén egy félmondatba fér csak bele, hogy végső soron mi is a véleményük az adott műről. (Nem túlzok, olvastam már ilyet.) Nagyon jó, ha te 60 év explotation filmművészetében el tudod helyezni A szürke 50 árnyalatát, és tudsz értekezni a benne megjelenő nemi szerepekről, de az olvasódat valószínűleg nem az fogja érdekelni, hogy mit tanítottak neked az ELTE-BTK-n, hanem, hogy az szerinted jó film vagy sem.

- Csak kritizálsz: Az előbbi a "kritizálni" szót mint értékítéletet használtam, amire kétségtelenül szükség van, csak nem mindegy, milyen formában. A filmkritika ugyanis elengedhetetlenül szubjektív műfaj, ennek megfelelően jó eséllyel lesznek, akik nem fognak egyetérteni veled (ha pedig olyan hipszter vagy, mint én, akkor nagyon sokan lesznek), a kérdés csak az, hogy nekik tudsz-e valami értékkel szolgálni a napi virtuális kurvaanyázásuk kiélésén kívül. Ezt az értéket pedig azzal tudod megteremteni, ha leírod, hogy szerinted MIÉRT szar. Vegyünk egy példát, amikor én még nem láttam az adott produkciót:

"Ez a film szar." - Oké, csomóan meg mást mondanak, ha történetesen nem tudom, hogy mennyire egyezik az ízlésünk, még teljes homályban vagyok.

"Ez a film szar, mert egy egyszerű, buta akciófilm" - Hoppá, de hát én szeretem az egyszerű, buta akciófilmeket. Látod, nem értünk egyet, de máris tudtál valami érdemlegeset mondani. (Egyébként mindenkinek megvan az a szerző, aki kiváló iránytű abból a szempontból, hogy éppen az ellenkezőjét fogja gondolni a filmről, mint amit az illető ír.)

"Ez a film szar, mert pontosan olyan egyszerű, buta akciófilm, mint az XY volt tavaly." És nekem XY még ráadásul a kedvenc darabom is volt tavaly, úgyhogy most már biztosan tudom, hogy amiről írtál, be fog jönni nekem. Amit képernyőre vetettél, annak köze nincs ahhoz, amit majd valószínűleg én fogok gondolni, de mégis használható volt az írásod a számomra. És minél inkább azt fogalmazod meg, hogy milyen hatásmechanizmusokat, vonásokat láttál a filmben, ahelyett, hogy csak felsorolnád, hogy ez jó, az rossz, onnantól kezdve egyre kevésbé csak az elvtársaidnak mondasz valamit.

- Csak felsorolsz: Ha már említettem a felsorolást, érdemes, ha kritikát folyó szövegbe öntött bullet pointok helyett tartalmaz valami narratívát (az a legrosszabb, ha még külön értékelési kategóriákra is bontod a film egyes részeit). De erről beszéljen helyettem Tony Zhou.

Természetesen a fenti pontok a gyakorlatban nyilván nem érvénysülnek olyan szigorúan, mint amilyennek így összefoglalva tűnnek. Többnél is próbáltam jelezni, hogy a mérték is nagyon fontos, egyszóval nem lesz senkinek olvashatatlan az írása attól, ha valamelyik bekezdést meghagyja felsorolásként és nem erőszakolja következtetésekké a mondatait, és éppen ezért én sem alkalmazom ezeket az elveket 100%-osan magamra.

Alább kíváncsian várom, ti mit gondoltok, akinek pedig még ilyen mértékű elrettentés után is kedve támadt csatlakozni hozzánk, az itt olvashatja, mit kell tennie ehhez.