A mondás szerint a németek nem a humorukról híresek. Ám mielőtt jobban belemennék ennek a mondatnak a kifejtésébe, előtte le kell szögezni, hogy a német filmgyártás Európa egyik legstabilabb lábakon álló zászlóshajója. Germán származású rendezők számos világszínvonalú filmmel örvendeztettek már meg minket. De ha a vígjátékok irányába kanyarodok, akkor tanácstalanul vakarom a fejemet, ugyanis nehéz feladatnak tartom, hogy olyan echte német (tehát nem koprodukcióban készült) komédiákat soroljak fel, amik az elitmezőnyt képviselnék. Mai alanyom, A mennyország kapujában sem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket.

A film két idegen férfiról szól, kiknek sorsa összefonódik azáltal, hogy mindkettejüknél rákot diagnosztizálnak ugyanabban a kórházban. Mindketten már a végstádiumban vannak, idővel azonban kiderül, hogy a két teljesen ellentétes figurát nem csak a betegség köti össze. Rudi (Jan Josef Liefers) nagy vágya, hogy életében először láthassa a tengert. Sorstársa, Martin (Til Schweiger) pedig úgy dönt, hogy segít neki, mielőtt még túl késő lenne. A fiúk tehát megszöknek a kórházból, elkötnek egy menő autót, amiről kiderül, hogy a helyi gengszterek tulajdona.

Mint mindig, most is az IMDb-t veszem alapul. A mennyország kapujában kerek 8-as átlagon áll, és szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy az IMDb-n 8-as tartományban lévő filmek gyakorlatilag egyet jelentenek a kötelező néznivalóval. Vígjátékok esetében az ilyen magas pontozás az abszolút élmezőnyt képviseli, éppen ezért hatalmas értetlenséggel állok A mennyország kapujában című film, és annak felkarolása előtt. A szóban forgó vígjáték ugyanis számomra még az átlagos mércét sem üti meg. Majdnem minden fontos ponton elvérzik Thomas Jahn filmje. A történettel még nem is lenne túl nagy probléma, viszont a karakterek borzalmasan gyengén lettek megírva. Azonosulni sem igazán lehet velük, ugyanis az egyik főszereplő egy arrogáns, nagyszájú bunkó, míg a másik egy félénk, rendkívül pipogya alak. A színészek is gyengék muzsikálnak: Til Schweiger túl görcsösen akar lazának tűnni, a gengszterpárost alakító duó pedig megelégedett annyival, hogy napszemüveg viselése közben lefelé biggyesztett szájjal ballagnak.

Pedig a film eleje kifejezetten ígéretesen indult, párszor fel is nevettem, de idővel egyre kevesebb poénnak jutott hely. Az egyenletes stílust néha egy-egy nagyon véletlenszerűen időzített és mesterkélten tálalt drámai jelenet szakítja meg. Ezeket a komolynak szánt húzásokat is meglehetősen álszentnek éreztem, igazából csak azért kerültek a filmbe, hogy a néző úgy érezze, hogy A mennyország kapujában esetében valami olyasmit lát, ami tartalmasabb az átlagvígjátékoknál. Elvitathatatlan, hogy a filmnek vannak igazán jó pillanatai, de ezek elenyésző mennyiségűek, ha a játékidő egészét vesszük figyelembe. A karakterekért egyszerűen képtelenség izgulni, az akciójelenetek nem sok lendületet és feszültséget hordoznak magukban, és egy idő után már abszolút nem érdekelt a szereplők sorsa és a film végkimenetele, pusztán dacból néztem végig.

Sokáig nem szaporítom a szót, A mennyország kapujában-t kifejezetten gyenge komédiának tartom. Sem történetvezetés, sem karakterépítés, de még a poénok terén sem tartogat olyasmit, ami miatt azt lehetne mondani, hogy méltán rászolgált a 8 csillagra...

4/10

A mennyország kapujában teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán