A japán maffia világuralomra tör, ehhez pedig szüksége van az ősfloppyra, amely kies hazánkban található. A feladat nem könnyű, ezért egy igazi legendát bíznak meg vele, a Fekete Lótuszt (Kulka János), akinek első dolga az, hogy kapcsolatba lépjen a Tejesemberrel (Oszter Sándor). Azonban ő gyorsan kikerül a képből, ezért kénytelen a B-tervhez nyúlni. És felhívja Balog Tibit (Kovács Lajos)...
Először azt hittem, rossz filmre ültem be, majdnem kimentem a moziból. Ugyanis egy amerikai kiadású akcióorgiába csöppentünk, amelyben sok effekt, viszont kevés Balog Tibi volt. Ámde szerencsére az eléggé stílusidegen bevezető után megjelentek kedvenceink a vásznon, lassan helyreállt a világ rendje. Azonban a poénok nem igazán jöttek. Pontosabban az eredeti poénok maradtak el, az első rész briliáns szájkaratéja csak nyomokban volt felfedezhető, már most sem tudnék egyetlen ütős mondatot sem felidézni, és ez nagyon fáj. Árpa Attila láthatóan sokat tanult a sok profi forgatáson, ahol színészként megfordult, a látványban nincs hiba, de sajnos erősen túl lett tolva a technika (van az a lassítás mennyiség, ami idegesítő tud lenni!), a tartalom pedig erősen hiányosra sikeredett. Korántsem nézhetetlen a film, de az első részhez képest csalódás.
A legnagyobb probléma az, hogy az eredetiség szinte teljesen kiveszett az alkotásból, pedig az Argo éppen azért lett közönségsiker, mert imádtuk a karaktereket és az ő botladozásaikat a profi bűnözés világában. Naná, hogy ugyanezt vártuk volna a folytatástól. Nos, megkaptuk. Mármint megkaptuk ugyanazt pepitában még egyszer. A Tejesember helyett itt volt nekünk egy magyar nindzsa, aki azonban sajnos nem volt olyan karizmatikus főgonosz, mint elődje (ami nem Kulka János hibája, egyszerűen a karakter nem volt elég jól felépítve). A műszaki antitalentum bandához egy jóravaló tanárember is csatlakozik, de az ő figurája is eléggé ellaposodik a reményt keltő kezdet után (devizahitles monológ!). Nem tud magával ragadni a történet, pedig van itt minden, tankkal közeledő roma bűnözők, vadászgép, korona, stb. Csak a mindent elsöprő hangulat hiányzik, de az nagyon.
Nagyon sok filmrészlet ismerős lehet, a rendező eddig is kedvenc mozijaiból csente a jelenetek nagy részét, azonban ezúttal egy-két kivételtől eltekintve (Oszter Sándor esete Sean Connery-vel), elég zavaró, hogy azt pipálgatjuk a listán, hogy mely alkotások szolgáltak ihletforrásként A Mission Impossible Tibisitve akár poénos is lehetne, de sajnos nem az, kizárólag a színészi játéknak köszönhető, hogy nem lesz kínosan rossz a végkifejlet. Mert az nem baj, ha inspirálódunk, de legyünk egyediek, és kreatívak, ebben az esetben ez senkit sem zavar. De ha csak nagyon erős utánérzések születnek, gyenge poénokkal, és folyamatosan ezt kapja a néző, akkor egy idő után már csak szomorúan várja a vége feliratot, pedig nagyon szerette volna szeretni ezt a filmet. Jellemző módon a legjobb jelenet a stáblista után látható, az olyan jól sikerült, hogy minden csalódottságom ellenére kíváncsi lettem a folytatásra. Miért nem lehetett ilyen hangulatos az egész film?
Árpa Attila közönségfilmet rendezett, és a nézők bizonyosan szép számmal el fognak zarándokolni a moziba, hogy újra lássák régi kedvenceiket, vagyis pénzügyileg valószínűleg sikeres lesz a folytatás. Más kérdés, hogy összességében jóval gyengébb a második felvonás, mint a kultikus első rész. Sokkal kevesebbet fogunk idézni belőle, de Tibiéknek továbbra is helye van a szívünkben, úgyhogy felejtsük el gyorsan ezt a méltatlan második felvonást, jöjjön a harmadik rész, minél előbb, hogy legyen min hatalmasakat nevetni.
Látványos, de teljesen felejthető film, amelyet a színészek miatt érdemes egyszer megnézni!
5/10
Az Argo 2 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
