Tényleg én vagyok az egyetlen, akinek A szürke ötven árnyalata körül kialakult szado-mazo mániába beleunva egy idő után kínzó vágyat érzett újra belenézni Morticia és Gomez egészen egyedien pajzán szerelmi életébe? Igen? Pedig hatalmas film volt ez a 90-es években, gyermekkorom egyik kedvence, dacára annak, hogy engem a horror alapjáraton hidegen hagy, ennek az alkotásnak olyan hangulata, frenetikus szövege, na és persze zenéje van, hogy még ma sem felejtettem el, milyen jól szórakoztam rajta egykoron. Éppen ezért félve néztem újra, de hamar megnyugodtam, habár már közel sem nyújt akkora élményt, mint sok évvel ezelőtt, de még mindig hatalmasakat tudtam nevetni a poénokon, és az sem zavart, hogy az effektek fölött már erősen eljárt az idő. Jó film ez még mindig!
Az Addams család boldogan él saját külön kis világában, nem nagyon érdekli őket a "normális" emberek véleménye a viselt dolgaikról. A család feje, Gomez (Raul Julia) boldog szerelemben él ijesztően szép feleségével, Morticia-val (Anjelica Huston), bájos gyermekeikkel, akik úgy szeretik,hogy szinte megölik egymást. Na és persze a kedves mama, a mindig kéznél lévő Izé, és a hórihorgas inas, Lurch is teljes jogú tagjai családnak, amelyből csak egyvalaki hiányzik, de ő nagyon: Gomez bátyja, Fester (Christopher Lloyd), akit 25 éve próbálnak hazahozni szellemidézéssel. És egy nap megtörténik a csoda, a régen várt családtag bekopogtat az ajtón...
Egyetlen tizedmásodpercre sem lehet komolyan venni ezt a filmet, éppen ezért lehet még ennyi év után imádni ezt a bizarr vígjátékot, amelynek annyira fárasztó a humora, hogy az már fáj. Addams-ék világában semmi sem működik a mi fogalmaink szerint normálisan, ők egy teljesen egyedi életmódot folytatnak, amelyben a kín és a halál a boldog családi élet része. A sok év után is boldogan turbékoló már nem éppen fiatal pár betegesen imádja a szado-mazo játékokat, a gyerekek rémmeséket olvasnak, és válogatott kínzásokat találnak ki egymás számára, a nagyi sem éppen húslevest kotyvaszt a konyhában. Mindezen őrült sereglet méltó kiegészítéseként itt van nekünk Izé, akiben voltaképpen egy kézfejet tisztelhetünk, és mégis, ennek ellenére teljes jogú családtag. Ebbe az idillbe rondít bele egy pénzéhes banda, akik meg akarják szerezni a házban található kincseket. A nem kicsit félkegyelmű mama kedvencét Fester-nek álcázzák, és nyugodtan készülnek a család kifosztására. Az események azonban nagyon nem várt fordulatokat vesznek, és a végére kiderül, hogy valóban hazatért-e a család régen elveszettnek hitt tagja a fészekbe.
Az Addams család elképesztő kalandjai hatalmas sikert arattak egykoron, a zenéjét természetesen másokkal együtt én is rongyosra hallgattam, és máig nem felejtettem el. Ami szép teljesítmény egy első filmes rendezőtől, akit történetesen Barry Sonnenfeldnek hívtak. A galád család története már az 1930-as években megjelent a New Yorker magazinban rajzfilmsorozatként, a Charles Adams karikaturista által megálmodott karaktereknek azonban még sokat kellett várniuk, amíg filmvászonra kerültek. Nem véletlenül jelölték Oscar-ra a kosztümöket, zseniális látványvilága van az alkotásnak, amelyben minden valószínűség szerint mindenkinek megvan a kedvenc jelenete (az enyém az, amikor Izé próbálja elmondani Gomez-nek, hogy a felesége nagy bajban van). Javaslom a szinkronnal történő megtekintést, mert szerintem a magyar szöveg poénosabb, mint az eredeti.
A karakterek eltúlzottak, de rendkívül szórakoztatóan lököttek, így nagyon hamar megkedveljük őket, és igen erősen szurkolunk, hogy a végére helyreálljon az ő sajátos világuk rendje. A történet nem túl bonyolult, így a szöveg és a zseniális színészi játék elviszi a hátán a filmet, amelynek megvannak a maga hibái (a közepe táján kicsit leülnek az események, az effektek mára már tényleg megkoptak stb), de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy betegre nevessük magunkat rajta még ma is. A mai napig csodálkozom rajta, hogy anno Tim Burton nem csapott le erre a történetre, ez a darkos hangulat abszolút neki való. De Sonnenfeld is nagyon jó kis filmet tett le az asztalra, a mamuskát külön is megköszönném (hatalmas kedvencem ez az eszement tánc!).
A casting nemes egyszerűséggel tökéletes volt, minden szereplő telitalálatnak bizonyult. Raul Julia, mint családfő és hősszerelmes, Anjelica Huston. mint túlvilágian szép feleség és anya, Christina Ricci, mint gyilkosnak készülő "ártatlan" kislány, kiváló alakítást nyújtott. De a show-t mégis Christopher Lloyd vitte el, na és persze Izé.
Az Addams család korának egyik kiemelkedő sikere volt (naná, hogy tovább kínozták a nézők nevetőizmait a folytatásban), méltán, hiszen elborultan bájos hangulata még ma is átjön a filmvásznon. Barry Sonnenfeld bátorságát tényleg csak csodálni lehet, elsőfilmesként egy ilyen egyedi alkotást ilyen jól abszolválni nem könnyű feladat. Akinek esetleg kimaradt az életéből ez a kiváló vígjáték, az sürgősen pótolja, a többieknek pedig soha sincs késő nosztalgiázni a sokszor látott, de meg nem unható képsorokon.
Haláli jó vígjáték a 90-es évekből, kötelező darab!
8/10
Az Addams Family - A galád család teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
