[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Jon Spaihtst érte az a megtiszteltetés, hogy elsőként duplázhat rovatomban. A Prometheus kapcsán ugyan számomra és a stúdió számára is ő húzta a rövidebbet, de ezt a lehetőséget is még 2007-ben íródott Passengers című szkriptjének köszönhette - amely már hosszú évek óta ül a soha el nem készülő filmeknek fenntartott development hell-ben. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem véletlenül, ugyanis hiába beszélhetünk egy kerek és korrekt, ilyen szempontból pedig tulajdonképpen hibátlan munkából, az alkotásból nagyon hiányzik bármi, ami megfogná a nézőjét.

Az Excelsior hajó 120 éves útjának közepette egy új világ felé Jim felébred a hibernációból. Nem tudja, miért történet vele ez 90 évvel az érkezés előtt, de ami a legrosszabb, nem tud visszakerülni, így kénytelen szembenézni azzal, hogy a hajón fog meghalni. Hosszú vívódás után azért, hogy ezt ne egyedül, illetve a néhány mesterséges intelligenciával rendelkező robot társaságában tegye, úgy dönt felébreszt magának egy társat - méghozzá a gyönyörű Aurorát. És ahogy az megvan írva, szerelembe esnek, csak hogy előbb-utóbb ki kell derülnie a turpisságnak, valamint annak is, miért történt baleset Jim elvileg hibamentes hibernálófülkéjével.

Ha egy forgatókönyv 70. oldalán is gyakorlatilag még a történet kiindulópontjában tartunk, ott komoly bajok vannak, nevezetesen egy igen nagy: Spaihtsbe nem szorult semennyi fantázia. Van egy-két jó, de nagyon apró ötlete, egyébként viszont egy tudományos-fantasztikus műhöz képest bántóan keveset tud mutatni a szkript. A romantikus oldala nagyjából annyira mély és komplex, mint egy Nicholas Sparks-műé, az űrhajón töltött életből származtatható gondolatkísérletek közül szinte alig látunk valamit, karaktereiben és gondolatvilágában tehát kifejezetten szegényes és felszínes könyvről van szó. Ráadsul amíg az utolsó 30 oldalon rá nem kapcsol, addig alapvetően alig halad előre valamit a cselekmény.

Különösebben mégsem lehet szétcincálni Spaihts munkáját, mert továbbra is világosan, sallangmentesen, olvasmányosan ír, de ami a legfontosabb, a vászonnak. Nem egyszer éreztem azt a Passengers olvasása közben, hogy "ez mennyire jól nézne ki filmen", ami nem fordul elő velem gyakran (legalábbis ilyen számban), egy jó vizuális érzékkel rendelkező rendező pedig csodálatos dolgokat hozhatna ki ezekből. (Ehhez képest jelenleg Morten Tyldum van kinevezve direktornak, szóval ez nagyjából kútba is esett...)

Ami még akár kárpótolhatna is azért, hogy tulajdonképpen történeti szinten alig van valami, ami megaradná az olvasót (nézőt), de attól tartok, ez egy túlságosan fundamentális hiányosság ahhoz, hogy meg lehessen kerülni. Nagyon bízom benne, hogy éppen azért húzódik évek óta a film elkészülte, hogy ezt orvosolják, mert jelen állás szerint akármennyire is lenyűgöző mozi lehetne a Passengersből, legalább annyira feledhető és csalódást keltő is egyben.

Ha van ötleted, javaslatod, milyen forgatókönyvről legyen szó legközelebb, írd meg kommentben!