Kicsit kellemetlenül éreztem magam a legutóbbi sajtóvetítésen, amikor két kollégával a beszélgetés a szuperhős-sorozatokra terelődött, leginkább azért, mert nem tudtam hozzászólni. A S.H.I.E.L.D.-nek a pilotját is alig szenvedtem végig, A zöld íjász egy ponton már annyira nem tudott érdekelni, hogy az első szezon évadzárója előtt kaszáltam, azóta pedig inkább jegelem a hasonló témájú szériákat. "Na, de majd a Daredevil" - gondoltam a Netflix részvételét és az egyöntetűen méltató kritikákat látva. De attól tartok, megint én leszek a hipszter majom, mert ez a produkció ugyan akármennyire is a műfaj krémjét képviseli, sajnos még relatíve messze van a valódi minőségtől.

Matt Murdock (Charlie Cox) gyerekkorában vesztette el a látását, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy maszkos igazságosztóvá váljon New York "Hell's Kitchen" nevű városrészében (ami valami szuperhőskatasztrófa miatt lett ilyen - valószínűleg értenem kéne az újabb oldalba böködős Marvel utalást, de nem sikerült). Civilben pedig Foggy Nelson (Elden Henson) nevű haverjával üzemeltet egy frissen alapított ügyvédi irodát. Első esetükre nem is kell sokat várni, Karen Page-re (Deborah Ann Woll), egy viszonylag lefutott gyilkossági ügy vádlottjára vetik rá magukat. Csak hogy a Union Allied nevű gigacég alkalmazottja valószínűleg nem egy egyszerű gyilkossági ügybe keveredett...

Tegye fel a kezét, akit érdekelt volna egy átlagos ügyvédes sorozat, egy történetesen vak főszereplővel! A Marvel plecsnivel viszont máris sokkal vonzóbb, ugye? Mert gyakorlatilag itt sem történt más, mint a S.H.I.E.L.D. esetében: akkor egy über-CSI krimire, most pedig egy ügyvédes-nyomozós epizodikára aggatták rá a képregényes stúdió címerét. Rögtön van egy két húzásból megoldható heti esetünk, Nagy Gonosz Cégünk, ahol még egy jelenet erejéig fel is sorakozik szereplők szintjén a filmvilág összes gengszterkliséje, valamint egy kicsit A zöld íjászra hajazó karakterdinamikáink. (Haver/üzlettárs, aki nem sejt semmit, rendszeresen megmentendő női főszereplő, aki nem sejt semmit...) Nehéz ilyenkor nem látni magam előtt az egész évadot, 13 pont ugyanolyan felszínes nyomozással, amely közben egyre közelebb kerülünk a Nagy Összeesküvéshez, főhősünk pedig egyre nehezebben titkolja szerettei elől igazságosztó énjét.

Nem akarom azt kihozni ebből, hogy a Daredevil tucatsorozat lenne, ugyanis a sorozatveterán Drew Goddard írása a sablonok ellenére is viszonylag erőlködéstől mentes (a pilotnak 2-3 jelenet is elég ahhoz, hogy tökéletesen bevezesse a világot és szereplőit), a képi világ stílusos, a közelharcok pedig a maguk egyszerűségében látványosak és jól koreografáltak. Ráadásul Murdock fogyatékossága ezeket rendre kreatív megoldásokra kényszeríti, ezzel egy mindenképpen egyedi aspektust szolgáltatva a sorozatnak.

Ez azonban nekem még borzasztóan kevés ahhoz, hogy a Daredevil-re egy minőségi sorozatként gondolhassak, ilyen vékony koncepcióval pedig nem sok esélyt látok arra, hogy pozitív irányba mozduljon el. Annyira pedig sajnos az a néhány szokatlan eleme még nem érdekes,hogy ezért kárpótoljon. A második rész még kap tőlem egy esélyt, de ha az sem mutat szignifikáns fejlődést, én végleg letettem a tévés képregény-adaptációkról.

A Daredevil teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán