Nagy állatbarát vagyok, de a cápákat halálosan gyűlölöm. Ennek legfőbb oka az, hogy volt szerencsém túl korán megnézni Spielberg e tárgyban készített filmjét, és olyan szinten kaptam tőle sokkot, hogy máig nem tudtam kiheverni (elsőfokú horrorutálatom is erre vezethető vissza, egyébként). Szóval kifejezetten kerülöm a cápás filmeket, eddig kizárólag Sharknado szinten jöttek be nekem ezek a mozik. Ezért valószínűleg soha nem néztem volna meg a Háborgó mélységet, ha nem kérik tőlem a kritikát, azonban végül megtettem, és a kezdeti utálkozásomat gyorsan sikerült elfelejtenem, mert annyira izgalmasra sikeredett a történet, hogy teljes gőzzel szurkoltam a szereplőknek, hogy túléljék a cápakalandot. Jó kis film, akinek eddig kimaradt volna, pótolja, érdemes!
Dr. Susan McCallister (Saffron Burrows) tudós, aki személyes okok miatt bármilyen áron meg akarja találni az Alzheimer-kór gyógyszerét. Ennek érdekében cápákkal végez kísérleteket egy víz alatti kutatóintézetben. Azonban a pénz fogy, a befektető, Russell Franklin (Samuel L. Jackson) a saját szemével akarja látni a doktor kutatásainak eredményét. Nagy az öröm, amikor sikerül megtalálni a gyógymódot, azonban nagyon hamar a pokol legmélyebb bugyrában találják magukat a kísérlet résztvevői, ugyanis a genetikailag szuperintelligenssé tett cápák ellenük fordulnak, és az életük a tét...
Már a kezdés nagyon jó, éppen rákészülünk arra, hogy a két fiatal párból cápaeledel lesz, amikor jő a hős, és ártalmatlanná teszi a gyilkológépet. A nem várt fordulatok hamar elkezdődnek, és bár utána kicsit leül a történet, de azért érezni lehet, hogy ez csak a vihar előtti csend, a kutatóállomási idill biztosan nem tart sokáig. És a horrorisztikus jelenetek éppen akkor kezdődnek, amikor éppen tetőfokra hág az öröm, hogy sikerült rálelni az olyannyira keresett gyógymódra. Örülhettünk neki vagy egy percig, aztán egyetlen másodperc alatt döbbenünk le egy totálisan váratlan cápaharapáson. És innentől kezdve átmenet nélkül átcsapnak halálosan komoly túlélési thrillerbe az események, lehet kezdeni izgulni a legutolsó jelenetig azon, hogy vajon ki lesz a következő áldozat.
Tudom, hogy merész párhuzam, de nekem többször is a Trónok harca jutott az eszembe, ott szembesülhetünk vele mostanában azzal, hogy a legváratlanabb időpontban és helyzetben haláloznak el szereplők, meglehetősen drámai körülmények között. Tényleg végig izgalmas a történet, váratlan fordulatokban sincs hiány, a forgatókönyv sem lett rossz, és meglepő módon még humor is akad. A zenéről csak annyit, hogy a filmben szerepel LL Cool J (meglepő módon egy szakácsot alakít, egészen jól), és természetesen ő szállította a hallgatni valót. Kiválóan festi alá történetet a muzsika, sokat tesz hozzá a drámai feszültséghez. A végére ugyan egy kicsit elfogyott a szufla, de addig már úgyis betegre izgultuk magunkat, ránk fér egy kis lazítás.
A karakterek nem voltak sablonosak, mindenki külön egyéniség volt, akiket megkedveltünk, és nagyon nem örültünk annak, hogy elveszítjük őket. Samuel L. Jackson eltűnése a történetből pedig egyenesen letaglózó jelenet (én ugyanolyan képet vághattam, mint a szereplők, annyira ledöbbentem rajta, eszméletlen volt, komolyan!). Az effekteken nem fogott az idő, mai szemmel nézve is teljesen rendben vannak, a kamerabeállítások kiválóak, az operatőri munka remek. A történet jól vezetett, szinte mindvégig sikerül fenntartani a feszültséget, a párbeszédek nem unalmasak, a látvány pedig ha nem is nyűgöz le, de nem is lehet kivetnivalót találni benne. Nem vitték túlzásba a tudományt, a cápák intelligensek és kész, erkölcsi kérdések szerencsére csak szőrmentén lettek feszegetve, így több idő maradt izgulni a történeten. Ez egy jó film, röviden és tömören ennyi a lényeg!
A színészi játék alapvetően rendben van, mindenki hozza a kötelezőt, mondjuk Saffron Burrows-ról kicsit nehéz elhinni, hogy zseniális tudós (főleg amikor egy szál alsóneműben öldökli a csúnya, rossz cápát), de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Thomas Jane jól néz ki, és az alakításában sincs hiba. Samuel L. Jackson és Stellan Skarsgard jó, mint mindig. Michael Rapaport és Jacqueline McKenzie elmegy, LL Cool J stílszerűen nagyon cool, de a cápák sem rosszak, és a beszélő papagájt se felejtsük ki!
Renny Harlin életműve finoman szólva hullámzó, de ezt a filmet nagyon jól összerakta. Minden a helyén van benne, látványos, izgalmas, fordulatos, a forgatókönyv jó, a színészek sem vallanak szégyent, még ma is kiváló szórakozást nyújt a még egy olyan cápagyűlölő nézőnek is, mint amilyen én vagyok. Nem egy filmtörténeti mérföldkő, de egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes!
Egy jó kis cápás thriller, ennyi és nem több, de ez éppen elég!
8/10
A Háborgó mélység teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
