Bő egy hónappal A szürke ötven árnyalata után befutott annak szinte tökéletes párdarabja, a 40-es anyukák helyett a tizenéves fiúk szexuális fantáziáira fókuszálva, kendőzetlen erotikával és lenyűgöző színvonaltalansággal. A szomszéd fiú ugyanakkor valószínűleg mégsem lesz közutálat tárgya, és legyen akármennyire szemétdombra való produkció, utálni csak a legrosszindulatúbbak számára lehet.

Claire (Jennifer Lopez) komoly dilemmában van, hogy elváljon-e hűtlen férjétől (John Corbett), vagy fia (Ian Nelson) érdekében maradjon együtt vele. Éppen ekkor költözik a szomszédba nagybátyjához Noah (Ryan Guzman), aki egyre több időt kezd eltölteni Claire-rel, illetve fiával, Kevinnel is. A srácok barátsága nyomán Noah egyre közelebb kerül a nőhöz is, amely hamar egy igen komoly vonzalommá alakul. Egy együtt töltött éjszaka után pedig az is kiderül, hogy a fiú még ennél is komolyabban gondolta a kapcsolatukat, és bármit hajlandó megtenni, hogy Claire vele maradjon...

Ironikus, hogy a film az első fél órában rögtön két népszerű pornó-toposzt is megjár (hiszen Claire egyben Noah barátjának anyukája és tanára is), és a játékidő első felében történteket nehéz is lenne másként értelmezni, mint egy hosszú bevezetésű, nagy költségvetésű pornót: kínos párbeszédek, agyonszexualizált képek (JLo-nak az összes otthoni melegítője valami hihetetlenül lenge ruhadarab), amelyek aztán egy vérbő (de a 18-as karika ellenére meglehetősen keveset mutató) ágyjelenetbe torkollanak. Ettől kezdve a film azonban az exploitation más területeire kalandozik el, és sokkal inkább hoz fel klasszikus thriller és horror elemeket - ezeket sem sokkal fantáziadúsabban. A hanyagság ugyanis átjárja a film egészét, kezdve az olyan apróságoktól, hogy Lopez az Android főmenüvel a fülén telefonál, vagy hogy egy autóban a fék heves nyomkodása közben is felbőg a motor, a Homéroszt betéve tudó tinédzser kínosan hiteltelen mozzanatán át egészen az olyan, az egész produkciót átható elemekig, mint Noah teljesen esetlegesen megírt karaktere. A srác ugyanis igazából pszichopatának túl impulzív, közönséges elmebetegnek viszont túl számító, mintha csak a film éppen azt az oldalát kapná elő, ami ijesztőbb. Ezek után az sem lesz meglepő, hogy Ryan Guzman jó biodíszletként a legtöbbet nyaktól lefelé tesz hozzá a szerephez, sokszor pedig egyenesen ripacs - mentségére legyen mondva, nem sokkal lóg ki lefelé kollégái közül.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy teljességgel értékelhetetlen borzalommal állnánk szemben, ugyanis Barbara Curry szkriptjét nem vádolhatom azzal, hogy mesterkélt vagy hatásvadász lenne. Sokkal inkább tűnik egy lelkes kisdiák munkájának: Curry elvégezte a házi feladatot, koherens narratívát épít, próbál korrekt hátteret és motivációkat adni a karaktereknek, és bízom benne, hogy az Ödipusz-utalások sem véletlenül jelennek meg művében. A probléma csak annyi, hogy szegény borzasztóan tehetségtelen író, és éppenséggel csak a forgatókönyvírás egyik alapszabályát nem fogadta meg: ne írd le, ami elsőre az eszedbe jut, mert a nézőnek is pontosan az fog az eszébe jutni. Erre jobb példa nem is kell A szomszéd fiúnál, ugyanis különösebb megerőltetés nélkül járhatunk 10 perccel a film fordulatai előtt, hála a közhelyes szituációknak és karaktereknek, a párbeszédekbe csomagolt expozíciónak, az átlátszóan használt konyhapszichológiának, és az elképesztően triviális kliséknek. Amikor Noah kapcsán elhangzik, hogy egy baleset miatt kihagyott egy évet az iskolában, majd később kiderül róla, hogy a nagybácsi pisztolyával jár lövöldözni az erdőbe szórakozásképpen, nehéz eldönteni, a nézőközönséget nézik óvodásnak, vagy az alkotók voltak azok.

Frappánsan és közhelyesen összefoglalva tehát, A szomszéd fiú azt példázza, milyen, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Viszont a szóban forgó szorgalom miatt nehéz annyira negatívan hozzáállni, mint amennyire megérdemelné, és így talán a butaságait is könnyebb elviselni. Vagy ha azt nem is, legalább jól elnevetgélni a borzasztóan kínos pillanatain (ezt is értékelni kell olyan időkben, amikor komédia besorolás alatt olyan darabok érkeznek, mint az Üzlet bármi áron...). Mindenesetre aki már A szürke ötven árnyalata helyett is inkább választotta volna az öncsonkítást, az ezt a filmet messzire kerülje el.

3/10

A szomszéd fiú teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán