Az ezredforduló óta nem sok mindenért mondhatunk köszönetet Luc Bessonnak, azonban Pierre Morel felfedezése ezek között van. A francia úriember két remek akciófilmet hozott össze a B13 és a Taken képében, utána viszont kikerült az Europacorp égisze alól. Éppen itt volt tehát már az ideje, hogy megmutassa, mire képes a bessoni mentorálást hátrahagyva, de sajnos a Gunman inkább vissza-, mint előrelépés lett pályafutásában.
Jim Terrier (Sean Penn) a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékenykedő segélyszervezetek védelmét látja el, így többek között saját barátnőjéét (Jasmine Trinca) is. Mellékállásban pedig illegális küldetéseket hajt végre mindenfelé titokzatos megbízónak, ennek keretében pedig az állam egyik miniszterének meggyilkolását is. Az akció hatására hátra kell hagynia a kontinens, ezzel együtt pedig szerelmét is. A következő nyolc év során Jim újjáépíti az életét és visszatér Afrikába, azonban a bérgyilkosság utóélete nem engedi el: valaki az életére tör, Jimnek pedig ki kell derítenie, hogy miért és kinek állhat útjában a szűk egy évtizeddel ezelőtt történtek miatt.
A Gunman azoknak a filmeknek a mintapéldája, amelyek egy jó harminc évvel ezelőtt még sikeresek lehettek volna, viszont ma már csak egy legyintéssel vesszük őket tudomásul. Gyakorlatilag egy teszkógazdaságos Bourne-sztorit kapunk, amelynek egyetlen jellegzetes vonása kimerül az afrikai kiindulópontban, egyébként viszont ezerszer látott panlekből épül fel. Már az első tíz másodpercben is sikerül tökéletesen ábárzolni, mi lesz a film fő konfliktusa, amin aztán még legalább egy órát fognak az alkotók erőlködni, a főgonosz személyét is nagyjából hasonló gyorsasággal lehet kitalálni, a forgatókönyv pedig hasonlóan ötlettelen elemekből épül fel. Az írók mentségére legyen mondva, a nagyon fájdalmas sablonokat tudatosan elkerülik, a dialógusokat is viszonylag értelmes színvonalra csinosították (kár, hogy aztán pl. Javier Bardem ezeket borzasztó ripacskodással adja elő...), így a Gunmanből nem lesz egy olyan otromba sablonhlmaz, mint például a 3 nap a haláligból. Csak éppen legtöbbször teljesen érdektelen, ami a vásznon történik.
"Na de majd az akciók!" - mondják most biztosan sokan magukban, és mondanám én is, ha lenne ebben a filmben a zsánerhez mérten értékelhető mennyiségű akciójelenet. Ehhez képes egy rövid pofozkodást leszámítva egy órának kell eltelnie, mire kapunk valamit ilyen téren, addig pedig be kell érnünk Sean Penn legkevésbé sem izgalmas nyomozgatásával. De azt sem mondhatom, hogy innentől kezdve kárpótolnának minket ezért, mert ami kevés akciózás történik, az többnyire fantáziátlan lövöldözéssel tarkított kergetőzés, és olyan kellemetlen beidegződésektől terhes, mint a lövöldözések közben irritálóan vinnyogó, az ellenfél által kényelmesen túszul ejthető barátnő. Hozzá kell tennem ehhez, hogy Pierre Morel mindezek ellenére korrekt munkát végzett, és végső soron izgalmas, szórakoztató és a kézikamerázás ellenére is követhető jeleneteket kapunk.
Így ha nagyon nincs jobb dolgunk, a Gunman egy nézésre még akár meg is felelhet, de ezen kívül más egyértelmű pozitívumot nem tudnék kiemelni belőle. Színtelen-szagtalan, jelentéktelen tucatmozi, ami még azokat is cserbenhagyja egy kicsit, akik minden mást félretéve legalább adrenalindús akciómozit szerettek volna látni. Lehet, hogy Sean Penn lesz az új Liam Neeson, de a Gunman biztosan nem lesz az új Taken.
5,5/10
A Gunman teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
