Az első rész eseményei után, ami olyan volt, mint egy jobb Döglött akták epizód, folytatódnak a Q ügyosztály kalandjai, de olybá tűnik, a rendező nem tanult a saját hibáiból, hanem inkább azok számát gyarapította. Jöjjenek azok a bizonyos Fácángyilkosok!

Carl (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) új ügyön dolgoznak. Most egy 20 éve lezárt ikergyilkosságon, mely egy befolyásos szülők gyerekeit tanító internátus volt lakóinak kivizsgálásához és egy onnan rég eltűnt lányhoz vezet. Eközben pedig egy titokzatos maszkos csoport ver szarrá embereket.

Egy krimi akkor működik jól, ha egészen a végkifejletig nem tiszta a néző számára, hogy pontosan hogyan is történt a bűneset. Ezt eléggé elszúrta az első rész azzal, hogy a nyomozáson kívül is csepegtette az információkat a bejátszásokkal, meg a túl hamar leadott vége - montázzsal. Pedig egy nagyon érdekes és csavaros sztorija volt. A második résznek még ennyije sincsen. A gyilkos kiléte már az elejétől nyilvánvaló, és maguk a történések is könnyedén kitalálhatóak előre. Ami egy kicsit is érdekes, az pedig magához a bűnesethez egyáltalán nem kapcsolódik (pl. a megerőszakolós tanár).

Az első rész minimális kémiáját a két szereplő között konkrétan kidobták az ablakon, mert Assad semmit nem csinál az egész filmben. Annyira felesleges a nyomozás szempontjából, mintha csak az árnyéka lenne Carlnak. Meg ez az új titkárnő maca is baromi fontos volt, a felénél el is felejtettem, hogy létezik. Struktúrájában pedig, mint akár egyik Columbo epizód a másikhoz képest, semmi újat nem nyújt. Külön röhejes volt, amikor újra beleerőltették ezt a rendőrfőnöki ”azonnal szálljatok le az ügyről” problémát, ami még az első részben elfogadható volt a helyzetükből adódóan, itt már csak szimplán logikátlan.

Máig nem értem, hogy ez a két nagyjátékfilm, hogy lehet ennyire TV-sorozat szagú. Mindkét mozinál ugyanaz a súlytalan „már mindent tudunk, csak még ezt az a feszkós, akciózást lenyomjuk” lezárást használták, ami kiborítóan amatőrnek hat. Az egészre pedig még egy lapáttal rádob az érdektelen, kiszámítható sztori. Csak a skandináv hangulat és fényképezés miatt tudom egy leheletnyivel jobbnak nevezni a közepesen semmilyen szórakoztatástól.

És végezetül, kérem, valaki magyarázza meg, hogy hol volt ebben a filmben fácán? Maximum balfácánok, de közülük is valószínűleg az a legnagyobb, aki a moziszékben reméli, hogy valami normális krimit fog kapni.

6/10

A Fácángyilkosok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán